logo

XXI Novembris AD

Bivalyos csárda és Megyeri csárda (Ulcisia 4. és 11. burgus)

A jobb parti őrtornyot Nagy Lajos figyelte meg. Méreteit is megadta, és bélyeges téglát is említett innen, így léte nem kérdéses, noha pontos helyét ma nem tudjuk meghatározni. Bal parti párja azonban csak szórványos említésekből ismert.

Kuzsinszky Bálinttól tudjuk, hogy két sírkőtöredéket talált a helyszínen (Kat. 3-4). Ugyancsak erre az őrtoronyra vonatkozik Salamon Ferenc leírása. Feltehetően ezt a romot említi Rómer Flóris is. Alakjára nézve eltérőek a vélemények. Rómer szerint 20 lépés hosszú és 22 lépés széles volt (kb. 16x17,6 m), terméskőből épült, és csak annyit állít róla, hogy nem templom volt.

Kuzsinszky szerint kör alakú, átmérője 30 m, falvastagsága 80 cm, és a domb, amely alatt feküdt, 3 vagy 4 m magas volt. Biztosan nem ásott benne. Egy évvel később azt írja, hogy a dombot építési anyagnak elhordták a Vízmű építésekor (1896). A szokatlanul nagy átmérőjű kör alak véleményem szerint csak a romokat takaró dombra vonatkozhat, nem az őrtorony alaprajzára. Ezt támasztja alá két térkép is, amelyeken négyszögletes romokat ábrázolnak egy kerek dombon.

Az említett két kőemléken kívül egy bélyeges tégla ismert a lelőhelyről (Kat. 6), valamint az akkor még holtágként létező eredeti Duna-partról Neogrády László helyi történelemtanár számos kerámiatöredéket gyűjtött az 1950-es években (Kat. 5, 7-56). Feltételesen ide sorolható két éremlelet is (Kat. 1-2), tekintve, hogy Újpest területén, a Dunából, illetve a Duna-partról kerültek elő, és más római kori lelőhelyet nem ismerünk innen.
A leletek kora változatos. A legkorábbiak a Traianus-érem (Kat. 1), a közép-galliai terra sigillaták (Kat. 8-10) és a festett sávos kerámia (Kat. 23), ami arra utalhat, hogy a rómaiak talán már a markomann háborúk előtt használták a bal parti területet.

A III. századi leletanyaghoz tartoznak az Aurelianus-érem (Kat. 2), a Rajna-vidéki terra sigillaták (Kat. 11-17) és a festett dörzstál (Kat. 18). Késő római kori a bélyeges tégla (Kat. 6) és a besimított edények (Kat. 42-44).



Varga Gábor