logo

XXII Novembris AD

Az aquincumi legiotábor környékének őrtornyai

A legiotábortól északra egy őrtornyot ismerünk régészeti kutatásból, a Berend utcából. A táborral szemben, a Duna bal partján, a Rákos-patak torkolatától délre ellenerődöt, a tábortól délre pedig három őrtornyot tart számon a szakirodalom.
A Lajos u. 71-89. sz. telkeken 1989-ben kerültek elő egy őrtorony falmaradványai. Ettől 550 m-re délre, a Lajos u. 29-31. sz. előtt 1958-ban vízcsőárok ásásakor Szilágyi János több falat ügyelt meg. Az 1 m széles árokban megfigyelhető jelenségeket a közlő, Wellner István két őrtoronyhoz köti.
Az alaprajz tekintetében több kérdés is megválaszolatlan. Így például, hogy miért lehetett szükség két, eredetileg fából épült őrtoronynál ilyen komoly padlóalapozásra. Ugyan el kell fogadnunk, hogy egy közműárok esetében a megfigyelési lehetőségek erősen korlátozottak, a többi őrtoronytól mért távolság - amit a cikk kiemel - azonban nem bizonyítja, hogy ezek a falak őrtoronyhoz tartoztak.

1989-ben a telken belül folyt szondázás során az őrtoronyhoz tartozó jelenség nem került elő. Az újabb kutatások bizonyították, hogy Budaújlak beépített volt a római korban, tehát - a Vízivároshoz hasonlóan - itt is inkább ehhez a beépítettséghez tartozó falszakaszok kerülhettek elő, nem pedig egy őrtorony maradványai.
A harmadik őrtorony léte szintén csak feltételezés. Nagy L. a Lukács fürdő (Frankel Leó u. 25-29.) helyén állt négytornyú lőpormalomról (Császár malom) úgy gondolta, hogy római alapokon épült, és egy középkori lelőhely szórványos római leleteit köti ide.

A legújabb kutatások bizonyították, hogy az épület a török korban épült. Ez a terület a római kori topográfiában jelenleg szórványos késő római temetkezések lelőhelyeként ismert.



Varga Gábor