logo

XXI Novembris AD

Casta Batava.

római tábor



Állandó hadsereg hiányában a köztársaságban nem voltak állandó táborok sem. De azért még menetelés közben is minden este tábort ütött a sereg melyet sánccal és árokkal biztosított. A körülkerített tér mindig akkora volt, hogy egy consularis sereget, azaz 2 legiót s a hozzá tartozó szövetséges és segédcsapatokat befogadhassa.
Beosztását Polybius (VI 27–32) leírásából ismerjük. E szerint a négyzet alakú tábort egy széles út, a via principalis, két részre osztotta, a nagyobb előrészben ütöttek sátort a két legio s a szövetséges csapatok (socii), a kisebb hátsó rész a tiszteknek s a rendkívüli csapatoknak volt fenntartva, de mivel az utóbbiak száma változott, a hátsó rész terjedelme sem lehetett mindig ugyanaz.

Az előrész megint 2 részre oszlott, egy a via principalis közepére derékszögben vont 50” széles út ugyanis két félre osztotta s az egyik félen az egyik legio tanyázott szövetséges csapataival, a másikon a másik és szövetségesei. Mindegyik legio és szövetséges csapatai az úttól jobbra és balra sátrakban (tentoria), 6–6 dupla sátorsorban (strigae) helyezkedtek el. A sátorsorok között a via principalisszal párhuzamosan az 50” széles via quintana futott, hasonló széles utak (2–2) választották el a sátorsorokat egymástól hosszában is.

De csak a legió által elfoglalt tért határozza meg pontosan Polybius. Közvetetlenűl a középső ut mentén állottak a legio lovasainak sátorai, a tíz turma mindegyikéé 100” széles és 100” hosszú helyen, hátban a triarii sátorai, de ezek szélessége csak 50” volt.
A harmadik sátorsorban voltak a principes s mögöttük a hastati. Mindegyik manipulus számára 100” széles és 100” hosszú térség volt megállapítva. A szövetséges csapatok sátorsorainak hossza megegyezett az előbbiekével, de szélességük a szövetségesek erősségétől függött.

A befelé eső sátorokat itt is a lovasok, a sáncra nézőket a gyalogosok foglalták el. A tábor hátsó részében közvetetlenűl a via principalis mentén a legiókkal szemben voltak a tribuni, a szárnyakon pedig a szövetségesek parancsnokainak (praefecti) sátorai. A via pricipalis közepére, melyet a groma jelzett, nézett a praetorium a hadvezér (consulok) sátorával. Az előtte fekvő téren szolgáltattak a tribunusok igazságot s fenyítették meg a katonákat, itt állott az oltár (ara), melyen a hadvezér áldozott.
A 200” mély praetoriumtól balra volt a forum a tribunallal, melyről a hadvezér beszédeit tartotta a katonasághoz, jobbra az auguratorium és quaestorium. Odább a szárnyakon, egy-egy 50” széles úttól elválasztva állottak aztán a hadvezér testőrségét képező csapatok (equites és pedites delecti).

A tábor leghátsó részében végre, melyet a praetoriumtól egy 100” széles út választott el s a középső, 50” széles út folytatása két félre osztott, táboroztak az extraordinarii sociorum s a szárnyakon az auxilia. A sátorok és a sánc között mind a négy oldalon 200” széles út futott, mely lehetővé tette a katonaság szabadabb mozgását, felállását, nemkülönben biztosította a sátrakat a tűz és lövedékek ellen.
A tábor helyét még a hadsereg megérkezése előtt tűzte ki az egyik előreküldött tribunus, később e munkát a metator végezte s még későbben az agrimensores. A melyik oldal felől legkönnyebben történt az élelmi szerek beszerzése s a vízhordás, az volt a tábor homlokvonala s a szerint nevezték el a kapukat is.
Minden oldalon 1–1 kapu volt, a két, egymást keresztező főút végein. A homlokvonalban levőnek porta decumana volt a neve, vele szemben, a praetoriumhoz közelebb, a porta praetoria állott.

A két oldalkaput a porta principalis dextra és sinistra szerint különböztették meg. Azon átalakulásról, mely a köztársaság vége felé a tábor beosztásában a fegyvernemek közti különbség megszüntetése s a socii csapatainak eltűnése következtében szükségképpen mutatkozott, sem Julius Caesar, sem a többi írók föl nem világosítanak.

A császárkor táborára nézve Hyginus gromaticus könyve de munitionibus castorum főforrásunk, mely némelyek szerint Trajanus idejében, mások szerint Septimus Severus alatt keletkezett. A császárság korában a hadsereg nagysága a körülményekhez képest változott, nem úgy, mint azelőtt, mikor a consularis sereg se többől se kevesebből mint két legióból nem állhatott. Hyginus ezért legfeljebb az egyes sátorsorok normalis nagyságát közölheti.

A tábor formája és beosztása olyan, mely egy 3 legióból álló seregnek felelt meg, melyhez a legkülönbözőbb segédcsapatok tartoztak. A forma annyiban eltér, hogy nem négyzet, hanem négyszög, mely egy harmaddal hosszabb szélességénél.
A tábort hosszában két félre osztó út, a via praetoria megmaradt, legfölebb szélesebb (60”), de a két rész helyett, melyekre Polybius tábora hosszában osztva volt, a Hiyginusé 3 részre szakad, melyek körülbelül egyformák. Középen áll a praetorium, előtte megy a 60” széles via principalis, mely a tábor előrészének (praetentura) határát jelzi, mögötte pedig a 40” széles via quintana, melyen túl meg a retentura fekszik.

A csapatok elosztásában az a szembeszökő eltérés, hogy Hyginus szerint a legiók nincsenek a tábor középső részében egyesítve, a segédcsapatok pedig a szárnyakon, hanem megfordítva: a segédcsapatok töltik meg a tábor közepét, míg a legiók a 30” széles via sagularis és a sáncz között helyezkednek el. A pratenturában van 10, a praetorium két oldalán (latera praetorii) 6, a retenturában 8 cohors. Csak éppen a cohortes primae tartózkodnak a via sagularison belül, mivel a signa őrzői.

Ami a segédcsapatokat (auxilia) illeti, mindegyiknek a helye a tábor középső részén meg van ugyan állapítva, de tiszta képünk még sincs. A fővonások, úgy a mint azokat Domaszewski fölismerte, a következők: a praetenturában vannak az utászok (classiarii), az auxilia lovassága, a praetorium két oldalán a testőrség, a retenturában pedig az auxilia gyalogsága (egyebek között 500 Palmyreni, 900 Getae, 700 Daci, 500 Brittones, stb.).
Más szempont a döntő a tábor homlokvonalára nézve is. Hyginus szerint mindig az, mely az ellenséggel szembe áll. Ehhez képest változott aztán a két porta principalis elnevezése, t. i. az, a mely Polybiusnál dextra volt, most sinistra lett s viszont.

Világos, hogy ez a kombinált sereg, melyet Hyginus szem előtt tart, egy táborban csak a legkivételesebb esetben kerülhetett össze. Semmiesetre sem lehetett pedig irányadó Hyginus leírása akkor, midőn állandó tábort (castra stativa, a nyári c. aestiva, a téli c. hiberna) építettek egyetlen legio vagy egyetlen segédcsapat számára. Csak a formát és a főbeosztást tarthatták meg. Bár a négyszögű formától is vannak eltérések. Másrészt a tábor belsejében oly épületeknek kellett helyet adni, melyek egy ideiglenes táborban feleslegesek voltak, mint a raktárak, fürdők.

Állandó táborok maradványaival a római birodalom határain mindenütt találkozunk, hol csapatok tartózkodtak. Mondhatni azonban, hogy még egyetlen tábort sem kutattak fel eddig minden részletében.

Az ásatások főleg a kőből épített fal, a bástyák, a kapuk s a főútvonalak megállapítására irányultak. A tábor belsejében állott épületek közül még leginkább a praetorium ismeretes. Meglepő a legio III Augusta tábora Lambaesisben (Africa) négyszögű falával, kapuival és praetoriumával a carnuntumi tábor Alsó Ausztriában különösen praetoriumának részeivel tünik ki, a forummal, szentélyeivel, továbbá egy második udvarral (quaestorium?), melyet apró helyiségek zárnak körül.


..