logo

XXI Novembris AD

Quadrata.

Quadrata erődje a mai 1. számú országút nyugati oldalán, a 153-as km-nél fekszik az úttól 40-50 méterre, a lébénymiklósi útelegazástól északnyugatra. Csaknem pontosan négyzetes formáját az éppen itt, a castellum melletti útkanyarulat is kihangsúlyozza. Az erőd tömbje még ma is több méterrel kiemelkedik a környező szántóföld szintjéből, nem véletlen tehát, hogy Barátföldpuszta épületei csaknem kivétel nélkül ezen az emelkedésen állnak. A római lelőhelyet Pococke és Milles angol utazók azonosították Quadratával.

Az első ásatást a régésznek amatőr Kováts István végezte a tábor területén még az 1930-as években. Ennek során a délkeketi saroktornyot, a porta principalis dextrát és a délnyugati fal egy szakaszát tárta fel. Megállapította, hogy a castellumnak a kőperiódus előtt palánkperiódusa is volt. A lekerekített sarok külső oldalán egy külső tornyot is ki lehetett mutatni. Az erődről alkotott mérvadó ismereteket azonban Gabler Dénes 1964-1969 között végzett ásatásainak köszönhetjük.
Eszerint a 105 m széles palánktábort a legio XV Apollinaris és a legio XIIII gemina katonái emelték a későtraianusi korban. Mivel nemcsak itt, hanem Ad Flexumban is előkerültek a legio XIIII gemina leletei, és mivel egyik helyen sem mutatható ki ebben az időben segédcsapat, kézenfekvő a következtetés, hogy akkoriban ennek a legiónak egy-egy különítménye állomásozott ezekben az erődökben.

A 170 után épített kőerődítmény 115,5x113 m nagyságú. Oldalfalait a szokásnak megfelelően a korábbi árok külső szélébe alapozták, a délnyugatit azonban még délnyugatabbra, ezzel is bizonyítva, hogy már akkoriban is számolni kellett a Duna eróziós hatásával. Az erődítménynek négy kapuja volt, amelyeket az első kőperiódusban feltehetőleg csak fatornyokkal láttak el, a falszélességnyivel kiugró kő kaputornyok pedig csak később, valószínűleg a félkör alakú saroktornyokkal együtt, Caracalla uralkodása idején épültek.

A Nagy Konstantin idejére keltezhető legyező alakú saroktornyok itt olyan takarékos módon épültek meg, hogy a korábbi 4,5 m széles védőárkot meg lehetett hagyni. A II. század későbbi évtizedeiben a cohors IIII voluntariorum civium Romanorum, a III. században pedig az equites Mauri alkothatták a tábor helyőrségét. A vicus nyomai közvetlenül az erőd környékén figyelhetők meg, elsősorban a déli oldalon. Még délnyugatabbra a temető nagy részét is sikerült Gabler Dénesnek föltárnia.

Látogathatósága: Részben földút, részben szántóföldi művelés alatt. Kőfalak nem láthatóak.


Forrás:
http://www.ripapannonica.hu/magyar/kulturalis.php?id=8
..