logo

XXI Novembris AD

Katonás városok

A Földközi-tenger medencéjének meghódítását követően, a Kr. e. 2. század végén a római köztársaság válságának egyik eleme volt az ”állás” nélkül maradt, kisbirtokaikat a háborúk során elvesztett, kiszolgált katonák letelepítésének, földhöz juttatásának kérdése.
A Gracchus fivérek, illetve Marius intézkedései következtében eleinte Dél- és Észak-Itáliában, majd hamarosan az újonnan meghódított tartományokban is létesültek veteranus települések, amelyek városi rangot (colonia) kaptak, és polgáraik – kiszolgált legionáriusokként – római polgárjoggal rendelkeztek.

Bár mind a klasszikus és hellenisztikus kori görög városépítészetben (pl. Hippodamosz, Deinokratész), mind pedig az itáliai őslakos terramaráknál vagy az etruszkoknál is megtalálhatók a derékszögű és párhuzamos utcákra épülő, szabályos városrendezés elemei, biztosra vehető, hogy a késő köztársaság korban Itáliában alapított veterán coloniák alaprajza a katonai tábor elrendezésének elveire vezethető vissza.
Csakúgy, mint a táborok esetében, a veteránletelepítéssel (deductio) létrehozott coloniákban is két, egymásra merőleges és a négy városkapun áthaladó út alkotja a város főtengelyeit, amelyek közelében, a város szívében helyezkedik el a forum a közigazgatás épületeivel és a szentélyekkel. A főutakkal párhuzamosan haladó, egymást derékszögben metsző utcák a város lakóházait tömbökre (insulae) osztják.

romaikor_kep



Az Augustus császársága idején elfoglalt és a Kr. u. 1. század első felében tartománnyá vált Pannonia területén az egyik legjobban ismert ilyen jellegű város Colonia Claudia Savaria, a mai Szombathely. A Claudius idején kiszolgált legionáriusok letelepítésére létrehozott város alapításakor 570 x 820 méter (római mértékegységben 16 x 25 actus) nagyságú területen helyezkedett el. A főtengelyekkel együtt 9-9 utca szelte át területét, nagyjából a négy fő égtájnak megfelelően.
A főutak 12 méter, a mellékutak 8 méter szélesek voltak, felületüket nagyméretű bazaltkő lapok borították, alattuk pedig általában embermagasságú csatornarendszer húzódott. Az utak szabályosan váltakozó, előre megtervezett lakótömbökre osztották a várost: 92 x 41 méter, illetve 41 x 41 méter nagyságú insulák váltogatták ritmikusan egymást.

A veteránletelepítéssel a provinciákban létrehozott coloniák egyéb külsőségekben szintén fenntartották a katonás látszatot: még abban az esetben is, amikor a várost kőfal helyett csak sánc-árok vette körül, sokszor megfigyelhető, hogy a korai legiotáborok kapuzatára emlékeztető monumentális, jól faragott kőtömbökből álló díszkaput állítottak, mint például a dél-franciaországi Fréjus (Forum Iulii) városában is.



Borhy László

Forrás
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_castrumtol_a_limesig_romai_erodepiteszet/
..