logo

XXI Novembris AD

Erődített városok.

A késő császárkori határvédelem többszörös védelmi rendszerekből állt, és nem kizárólag a határvonalra összpontosult.

A 3. század gót, frank, alemann betörései közepette nemcsak az derült ki, hogy a békés határforgalom ellenőrzésére és legfeljebb a csempészek elcsípésére alkalmas szárazföldi határrendszer kártyavárként omlik össze egyszerre akár több provincia területén is, de az is világossá vált, hogy a tartományok belseje – amelyek híján voltak mindenféle katonaságnak – megközelíthetővé válik az ellenség számára, amely akadálytalanul hatolhat be a Duna felől Észak-Itáliába, a Rajna felől pedig Dél-Galliába.
Ez a tapasztalat ekkor már nem kizárólag a katonaságot sarkallta arra, hogy önvédelemre rendezkedjen be, hanem a városok esetében is erődítési hullámot váltott ki, és Róma városát sem hagyta érintetlenül: Aurelianus császár felépíttette a Rómát körülölelő 18 km hosszúságú, előreugró oldaltornyokkal és monumentális kapukkal megerődített városfalat.

Ez a falazat birodalomszerte mintaképül szolgált: Gallia, Hispania, Germania területén a korábban védtelen és a 3. században felperzselt városok központjait magas falakkal vették körül és védművekkel erősítették meg.
Sokszor megfigyelhető, hogy már meglevő és a bizonytalan viszonyok közepette védelmet kínáló, korábban egészen más szerepet betöltő építményeket (leggyakrabban amphitheatrumokat) is belefoglaltak a gyorsan épülő városfalakba (pl. Amiens, Trier városában).
Az így megerődített települések most már alkalmassá váltak katonaság elhelyezésére is. Gallienus idején kezdődtek és I. Constantinus alatt zárultak le azok a katonai reformok, amelyek a határok mentén állomásoztatott, állandó helyőrséggel rendelkező határvédő csapatoktól (limitanei) elválasztották a tartományok belsejében szolgáló, ún. mozgócsapatokat (comitatenses). Ez utóbbiak – egyebek között – megerődített városokban állomásoztak.

Természetesen léteztek katonai jellegű erődítmények is a hátországban, amelyeket ”belső erődöknek” nevezünk. Ezek megfigyelhetők a rajnai és a dunai provinciák területén, de a Közel-Keleten is. Amellett, hogy belső védelmi funkciót is elláttak, legfontosabb feladatuk a limesen szolgáló hadsereg ellátásának és utánpótlási útvonalainak a biztosítása volt. Ezekben az erődökben – amint azt a késő római forrásokból és a régészeti leletekből tudjuk – nagy mennyiségű élelmiszert halmoztak fel, amelynek biztonságos elhelyezését hatalmas méretű tornyokkal védett, vastag falú erődök tették lehetővé.



Borhy László


Forrás
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_castrumtol_a_limesig_romai_erodepiteszet/
..