logo

XXII Novembris AD

Sopianae - Pécs

A település több fontos közlekedési útvonal találkozási pontjában feküdt a Mecsek hegység déli lábánál. A 3. század végén két részre osztott Pannonia Inferior É-i feléből létrehozott Valeria tartomány polgári közigazgatási központja lett.
A város korábbi történetéről kevés biztosat tudunk. A régészeti leletek alapján a Kr.u. első század utolsó harmadától mutatható ki a mai város területén római jelenlét. Az ismert feliratos kőemlékek 2-3. századiak. A város ez idő szerinti közjogi helyzete nem ismert, a 3. századtól városias településsel számolhatunk.
A város a 4. században élte virágkorát. A hatalmi központtá való előlépés jelentős építészeti tevékenységgel párosult. Számos nagyszerű kőépülettel gazdagodott a város. A korábbi városias jellegű település ekkor vált igazi várossá, közigazgatási, gazdasági, kulturális és vallási központtá.

A római kori település a mai belváros területén feküdt, legkésőbb a 4. század elején központi részét, kb. 400x400 négyzetméter nagyságú területet, városfallal vettek körbe. Fontos középületek kerültek elő a mai postapalota alatt és környékén, amiből Fülep Ferenc joggal következtetett arra, hogy itt keresendő Sopianae fóruma. Az utóbbi évek leletmentései is újabb lakó- és fürdőépületeket, utcákat hoztak felszínre.
A Sopianae téren és környékén 2-3. századi városias beépítés maradványai mellett egy öt apszisos közfürdő is napvilágot látott. Ammianus Marcellinus egy megjegyzése alapján a kutatás jogosan következtet arra, hogy Valeria tartomány polgári helytartójának (praeses) Sopianae-ban volt a székhelye a 4. században.
A jelentős rangemelkedésre utal Pécsnek és környékének gazdag késő római leletanyaga, temetkezései, valamint a postapalota alatt feltárt hatalmas épület - feltehetően helytartói palota - és a Citrom utca keleti végénél azonosított, késő római városfal. A város bizonyára püspökséggel is rendelkezett. 2008-ban került sor arra a feltárásra, melynek során a Rákóczi út - Jókai út sarkán előkerült Sopianae bazilikája.

Az épület tájolása megközelítően K-Ny, mintegy 8 fokkal tér el ÉK-DNy irányban attól. Az épület teljes hossza: 55,56 m; szélessége: 27,70 m. A téglalap alaprajzú épületet nyugatról egy félkör alaprajzú apszis zárja, keleti oldala elé oszlopos előcsarnokot építettek, itt lehetett az épület főbejárata. A keleti bazilikafalat a korábbi Severus kori bazilika alapozására alapozták rá.
A déli és keleti bazilikafal belső oldalán több helyen megmaradt a falon a vakolat, legépebben a DK-i sarokban. A felmenő fal legnagyobb mérhető magassága 0,70 m, az épület alapozása 0,55-0,60 m mély, az erősen kavicsos, köves, nagyon masszív altalajrétegre alapoztak rá. A hosszanti oldalfalakat 3 méterenként támpillérek támasztották meg.

A bazilika belső terében vékony terrazzo-réteg alkotta a belső járószintet, amely az épület nyugati részén összefüggően, nagy felületen megmaradt. Máshol kisebb foltokban került csak elő, ugyanis a következő építési periódusban a bazilika déli felében kialakított pillérszerkezetes épület építési munkálatai alkalmával számos ponton áttörték, lehet, hogy nagyrészt fel is szedték.
A járószint szintjét illetően az épület keleti és nyugati vége között ~0,60 méter szintkülönbség van. A szintkülönbséget lépcsőzéssel hidalták át, a 0,60 métert valószínűleg négy lépcsőfokkal, a bazilika É-D-i kereszttengelyében. Az épület háromhajós volt, az oldalhajók és a főhajó szélességének aránya 1:2. A tetőszerkezetet 10-10 pillér támasztotta alá. A pillérek közti távolság nem egyenletes, de rendszer kimutatható benne.
A pillérrendszer kialakításánál az épület keleti és nyugati felében meglévő szintkülönbséget és a kettő közti lépcsőzést is figyelembe kellett venni. Az épület főbejárata a keleti oldalon lehetett. A modern rombolás miatt ebből semmi nem maradt meg. A déli falban két szűk nyílás (szélesség: ~0,89 m) volt megfigyelhető, amelyek oldalbejáratnak tekinthetők. A bazilikához tartozó külső járószint habarcsrétegre rakott, apróra zúzott tégladarabokból, kavicsból és kicsi kődarabokból állt.

A késő római időszakból három különálló, a város körül elterülő, temető ismert Sopianae-ban: a várostól délkeletre, az Árkád Üzletház helyén; a római kori várostól keletre a Kossuth tér területén és a településtől északra. Utóbbi a város nagy temetője, itt található a világörökségi helyszín is.


Forrás: részlet A római kor interpretációjának lehetőségei a Dél-Dunántúli régióban c. munkából
Készítette a Dél - Dunántúli Örökségturisztikai Klaszter megbízásából a Resolutus Kft.
..