logo

XXII Novembris AD

Falusi jellegű települések, villák

Pannoniában eddig megközelítőleg 600 villa helyét ismerjük, ezek közül mintegy 430 található a mai Magyarország határain belül. Ez a szám nemcsak a kutatottság egyenetlenségei miatt nem tekinthető teljesnek, hanem azért sem, mert a legkorábbi villáknak - mint azt a néhány pannoniai lelőhelyen végzett ásatási eredmény mellett a germániai vagy a britanniai párhuzamok bizonyítják - építőanyaga fa volt.
A közel 600 villának eddig alig tizedrészében végeztek kutatásokat. A többi épületegyüttesről csak a felszínen található épülettörmelék alapján szerezhetünk tudomást. Sok esetben szinte szabályos távolságra találhatók egymástól hasonló épületcsoportok. Ezekben az esetekben joggal gondolhatunk a rómaiak által végrehajtott parcellázással, az ún. centuriatióval létrehozott birtokok központjaira.
A parcellázással a provinciákban elsősorban a kiszolgált katonák, a veteranusok jutottak földbirtokhoz. A centuriatio (száz azonos értékű, örökölhető, földmérők által kimért parcella kialakítása) során az adott terület őslakossága elvesztette korábbi földjeit: legfeljebb bérlőként maradhatott a birtokon.

A pannóniai villák fejlődése nem egységes. Míg a provincia nyugati és középső részén már a 2-3. században fényűző villa urbana-k (vízvezetékes fürdővel, freskókkal, mozaikkal, márványdísszel, fürdővel ellátott vidéki kúriák) is épültek, addig a keleti részen csak a 4. században történt meg ugyanez. Előtte, csak a luxust nélkülöző villa rustica - jellegű tanyaközpontok léteztek itt.

A hosszúhetényi, a komló-mecsekjánosi, a kővágószőlősi villák nagybirtok-központnak tekinthetők, amelyek az itáliai peristyliumos villák közé sorolhatók. (oszlopsorral körülvett udvar). Csaknem mindegyikben megtalálható a culina (konyha), a cubicula (hálószobák), a tablinum (dolgozószoba) vagy a triclinium (étkezőhelyiség). A kővágószőlősi villa valószínűleg nagybirtok központja lehetett. Az épületegyüttes oszlopcsarnokait az északi provinciák klímájának megfelelően több esetben mellvédes, pilléres, ablakokkal ellátott folyosókká (porticus fenestrata) alakították.

A villák közül egyedinek tekintető a hosszúhetényi főépület hatszögletű saroktornya. Erődítésként semmiképpen sem használhatták ezeket, legfeljebb figyelőtornyok lehettek. Két félkör alakú „torony" fogja közre a kővágószőlősi villa porticusát is. Ezek az építészeti elemek inkább 3-4. századi épületegyütteseken jelennek meg.
A római villák főépületét, fürdőit fűtötték - leginkább a suspensura-rendszerrel, ahol a téglavagy a kőoszlopocskák által tartott padlót alulról melegítették át. Ez a fűtés nemcsak egyenletes meleget biztosított, hanem nagyon rentábilis is volt. Ilyen hypocaustum-fűtés olyan villákban is megtalálható, amelyekben anyagi okokból fürdő nem épült mutatott.

A legigényesebb kivitelezésű villaépületeket mozaikpadlók díszítették. Kelet-Pannoniában egyedül a kővágószőlősinél említettek korábbi híradások festett, mozaikos helyiséget. Gyakoribb a villákban a falfestmény: ezeknek stílusa vagy technikája esetenként többszöri átfestésre enged következtetni.
Sopianae környékén a kővágószőlősi és a hosszúhetényi villákban voltak freskódíszes helyiségek. Az épületegyüttesekben általában nem hiányoztak az architektonikusan hangsúlyozott részek: a kapuk, a párkányok faragott kövekkel, kő mellvédrácsokkal, tagozatokkal való díszítése.

A gazdasági épületek közül a termés tárolására szolgáló nagy magtárak (horreum) a legfontosabbak: ezek alaprajza jól felismerhető, minthogy a tetemes súly miatt a falakat támpillérekkel kellett megerősíteni, az építmény belsejében pedig oszlopok vagy egymáshoz közeli, párhuzamos falak sora tartotta a padlót, ezáltal a tárolandó termény számára alulról is biztosították a szárításhoz szükséges levegőmozgást. A római foglalással alapvetően megváltoztak a birtokviszonyok.
A pannoniai villagazdaságok termelése hamarosan feleslegessé tette a mezőgazdasági termékek behozatalát, legfeljebb a jobb minőségű bor, az olaj, esetenként a déligyümölcs vagy a különböző tengeri termékek (halszósz, osztriga) importjára volt szükség az amfóra leletek tanúsága szerint.

A 4. században Pannonia még gabonát is tudott exportálni Itáliába. Irodalmi források arról tájékoztatnak, hogy a tartomány fő terméke a köles és az árpa lehetett. A villagazdaságok megjelenése az állattartás terén is fontos változásokat eredményezett. Egyes haszonállatokat csak a római korban kezdtek rendszeresen tenyészteni (például szamár, liba), más állatfajták tartásának viszont az aránya változott meg döntően. Háziszárnyasok csontjai például a bennszülött telepeken ritkán találhatók, ugyanakkor a római városok és táborok környékén gyakoriak.
A juh vagy a szarvasmarha tartása már a római kor előtt is jelentős: a villagazdaságokban azonban az itáliai fajtákkal való keresztezés révén húshozamukat lényegesen növelték. A római kori szarvasmarhák, a juhok nagyobbak, mint késő vaskori elődeik. A pannoniai gyapjú híres volt: ebből készült többek közt a pilleus Pannonicus, a sisak alatt hordott sapka is. A kifejezetten mezőgazdasági termelés mellett a villákban ipari tevékenység is folyt. Számos villában volt kerámia- vagy kovácsműhely.

A 4. századi villák egy részében ókeresztény kultuszra utaló emlékek is találhatók, a kővágószőlősi villa mellett pedig díszes mauzóleumot emeltek, amely a 4. század közepén épült, s eddig unikum Pannonia építészetében.

Az 5. században a barbár betörések következtében megváltozott gazdasági környezetben a villagazdaságok már nem tölthették be eredeti funkciójukat.


Forrás: részlet A római kor interpretációjának lehetőségei a Dél-Dunántúli régióban c. munkából
Készítette a Dél - Dunántúli Örökségturisztikai Klaszter megbízásából a Resolutus Kft.