logo

XXI Novembris AD

Temetők .

Provinciális régészetünk közel 200 publikált lelőhelyet tart számon, ahol temetőt, illetve temetőrészletet tártak fel. Az eredmény számos sírparcella, sírkert és síremlék, valamint több mint tízezer sír emberi maradványokkal, tárgyi emlékanyaggal. Ez az értékes történeti forrásanyag nélkülözhetetlen, máshonnan meg nem szerezhető információkat tartalmaz a hitvilág, a halottkultusz megismerésén túl az adott korszak társadalmára, gazdaságára vonatkozóan is.

A római foglalás a helyi lakosság számára az élet szinte minden területén a római szokások, a római kultúra fokozatos átvételét jelentette. A romanizáció folyamata a temetkezési szokások és a halottkultusz területén is nyomon követhető. A római kor korai időszakában a temetkezési rítus változatos képet mutatott. A hódítók által behozott új temetkezési szokások mellett még hosszabb időn keresztül éltek a helyi hagyományok.
Az 1-2. század folyamán Pannoniában is a hamvasztásos temetkezés dominanciája figyelhető meg. Csaknem valamennyi hamvasztásos rítusú temetőben találunk egykorú csontvázas sírokat is. Ez a szokás elsősorban a korai római időszak helyi lakosságának hagyományos temetkezési szokását tükrözi. Ugyanakkor a költségesebb hamvasztásos rítus - csakúgy, mint a mellékletadás gazdagsága, a pompás sírkertek kialakítása - nemcsak a hovatartozás, hanem a vagyoni helyzet függvénye is volt.

A hamvasztásos temetkezések jellegzetes, barbár pompát tükröző formája volt az ún. kocsitemetkezés, amikor a halott mellé nemcsak az útravaló ételt-italt helyezték, hanem vele együtt egy teljes, jól felszerelt kocsit és a kocsihoz tartozó lovakat is eltemették. Az az elképzelés, hogy a halál tulajdonképpen egy hosszú utazás, Pannonia kelta helyi lakossága körében általánosan elterjedt volt, amit jól bizonyítanak a boius és az eraviscus terület sírkövein megtalálható ábrázolások is.
A kocsitemetkezés a 2. században terjedt el, s az elterjedési terület, valamint a mellékletek gazdagsága alapján nagy valószínűséggel a csak részben romanizált, igen gazdag, vidéki eraviscus törzsi arisztokrácia temetkezési szokása lehetett.

A 2-3. század fordulóján jelentős rítusváltás következett be birodalomszerte, így Pannóniában is. A hamvasztásos rítus helyett lassan általánossá vált a csontvázas temetkezés, amely a 4. századra csaknem kizárólagos lett. A rítusváltás okának a birodalomban bekövetkezett politikai- gazdasági változás mellett a feltámadást hirdető vallások elterjedését tartja a kutatás.


Forrás: részlet A római kor interpretációjának lehetőségei a Dél-Dunántúli régióban c. munkából
Készítette a Dél - Dunántúli Örökségturisztikai Klaszter megbízásából a Resolutus Kft.
..