logo

XXI Novembris AD

Sopianae ókeresztény temetője

Magyarország területén a legjelentősebb ókeresztény temető együttes Sopianaeból maradt ránk. A több ezer sír, számos sírkamra, sírkápolna, valamint a négy nagyobb apszisos záródású sírépület (mauzóleum, 2 db Cella Trichora és Cella Septichora) nagyszámú keresztény közösségre, vallási központra utal.

A keresztény közösségek temetőinek jellegzetessége, hogy a sírok általában egy központi temetkezés (általában egy mártírsír) köré csoportosulnak. Mindeddig nem volt megfigyelhető központi építmény, amely köré a temető rendeződik. Ezt a szerepet a temető ismert legnagyobb épülete, a Cella Septichora sem tölthette be, mert a temetőhasználat késői fázisában létesítették, építését be sem fejezték.
Ezt bizonyítják a vakolatlan falak, a vízszintes belső járószint hiánya, a tetőfedő téglák szinte teljes hiánya a pusztulási rétegben, valamint a bejárati rész ideiglenes kialakítása. Ezek alapján építésének idejét a 4. sz. végére - 5. sz. elejére, az építkezés felfüggesztését pedig Valeria tartomány kiürítésének idejére tehetjük, ez 430 körül történhetett. A hétapszisos építményt, valószínűleg a sírkamrákhoz hasonlóan, temetkezőhelynek (is) szánták - (méretéből adódóan) mausoleum. Sírok a befejezetlen épület belső teréből nem kerültek elő. A belső tér nagysága a hívő közösség összejöveteleire és szertartásaira is alkalmas lett volna - így akár temetői bazilikának is szánhatták.

A 4. századi sírokban leggyakoribb mellékletek a viseleti tárgyak: nőknél a karkötő, nyaklánc, fülbevaló együttes, ezenkívül gyűrű(k), hajtű; férfi temetkezéseknél fibula, csat, szíjvég. Kerámia vagy üvegedények sírba helyezése előbbieknél ritkább. Az eszközmelléklet kevés, nem jellemző. Az érem mellékletként sírba helyezése nagyon gyakori. Egységesnek tekinthető a sírba tett mellékletek elhelyezése is: A karkötők viselésének általában kötött rendje volt: a jobb kézen egy (néha több) bronz (többnyire kígyófejes), a bal karon pedig több csont- és bronz karperecet hordtak.
Az északi és nyugati római provinciák késő római temetőiben általában nem volt jelentősebb mennyiségű kőből épített temetkezőhely. Sopianae ezen temetőjének a sajátossága, hogy itt nagyszámú ilyen építmény koncentrálódott. (A város K-i temetőjéből még falazott oldalú téglasír sem ismert.) Ezek kisméretű, családi sírkamrák és nagyobb, közösségi sírboltok, temetői építmények.

De mi is az a sírkamra? Többnyire a tehetős családok temetkezőhelye volt. A kétrészes építmény földalatti része a kripta, a tulajdonképpeni sírkamra (cubiculum), ahová az elhunytakat helyezték az oldalfalak mellé falazott téglasír(ok)ba vagy ritkábban kőszarkofágba. Efölé emlékkápolnát emeltek (memoria, mausoleum). Az ismert ilyen típusú emlék legtöbbje, a kisebb méretűek, alkalmazkodva a terepviszonyokhoz, észak-dél tájolású, a bejárat délre néz.
A kriptába többnyire egy szűk, földbevájt folyosó földlépcsőin lehetett lejutni, melynek oldalfalát esetenként száraz kőfalazással részlegesen megerősítették. A kriptabejáratot kőfalazással zárták el, az aknaszerű folyosót pedig valószínűleg feltöltötték, és a sírboltot csak temetések alkalmával nyitották meg.
A sírkamra elnevezés alkalmazása nem teljesen pontos: egyrészt csak magára a földalatti építményrészre, a kriptára utal, továbbá nem mindegyik, temetőben talált építmény tekinthető sírkamrának. A minden típust magába foglaló elnevezés a temetői építmény. A sírkamrák csak az egyik csoportot képezik.

A Cella Septichora Látogatóközpont területén hat sírkamra (Korsós sírkamra, XIX-es, XX-as, III-as, IV-es számú, és a Péter-Pál sírkamrák) valamint két nagyobb egyterű sírépítmény, a Cella Septichora , és az V. számú „sírkamra" található.
Az Ókeresztény Mauzóleum, és az Apáca utcai sírépítmények különálló szigetként találhatók a Világörökségi helyszín területén. Az utóbbi évek feltárásai során azonban bebizonyosodott, hogy Sopianae északi temetője, jóval nagyobb, mint korábban vélték. Kelet-Nyugat -i irányban a Széchenyi tér - Barbakán vonaláig terjedt, míg Észak-Déli -i irányban ma az Apáca utca és a Székesegyház jelentik a határvonalat.


Forrás: részlet A római kor interpretációjának lehetőségei a Dél-Dunántúli régióban c. munkából
Készítette a Dél - Dunántúli Örökségturisztikai Klaszter megbízásából a Resolutus Kft.
..