logo

XXII Novembris AD

A Római Birodalom határa, mint egységes világörökségi helyszín.

A Római Birodalom határai mintegy 6000 km hosszan húzódtak Európában az Atlanti óceán partja, a Rajna és a Duna mentén, Britanniában a Hadrianus- és a rövid életű Antoninus-fal, Felső-Germaniában és Raetiában, valamint Daciaban hegyek gerincén és néhány kisebb folyó vonalában, Ázsiában a Fekete tenger partvidéke, az Eufratesz mentén, majd a jordániai sivatagon át az Akabai öbölig húzódott a határvonal hatalmas keleti íve. A limes egyik leghosszabb és legegységesebb szakasza Afrikában volt, ahol a Nilus völgyétől eltekintve a határ sivatagi területen húzódott, és érte el az Atlanti óceánt.
A határokat mindenütt a természeti, földrajzi és éghajlati adottságoknak megfelelően alakították ki, mesterséges vonal, barikád kiépítésére csak néhány esetben került sor, amikor a természeti adottságok nem nyújtottak kellő biztonságot és védelmet. A tengerek, a sivatagok és a folyók, valamint a járhatatlan hegyek megfelelő védelmet nyújtottak, így nem véletlen, hogy hoszszabb szakaszon csak Britanniában, Felső Germaniában és Raetiában épült fal, sánc vagy palánkkerítés, másutt pedig rövidebb szakaszokon csak akkor, ha a topográfiai helyzet megkívánta, mint például néhány völgy, hegynyereg esetében.

A határ antik elnevezése nem egységes. A legáltalánosabb limes szó eredetileg megerősített katonai utat jelentett, ami egyaránt vezethetett az ellenség felé, vagy haladhatott (ez inkább későbbi fejlődés eredménye) a határ mentén. A római szerzők szóhasználatában megfigyelhető, hogy a császárkor folyamán előre haladva egyre jobban terjedt birodalmi határ jelentése. Emellett azonban a finomabb szóhasználat megkülönböztette a tengerparti határt (ora maritima) és a folyami határt (ripa).
Minthogy Pannonia határa mindvégig a Duna mentén halad, és mivel római forrás is használta erre a határra nézve a ripa szót, a magyar limes kutatásban egyre általánosabbá válik e provincia határa a jelleget pontosan kifejező ripa szó az általánosabb limes helyett. Ebben az értelemben alkalmazza a magyar világörökségi nevezési pályázat is a Ripa Pannonica kifejezést.

A római határvédelem monumentális rendszerének egyes helyszínei nemcsak a tudomány értékes forrásai, hanem a múlt megbecsült tanúi is. A feltárt és konzervált falmaradványok, utak, sáncok műemléki értéket képviselnek, megőrzésükre egyre tudatosabb társadalmi igény jelentkezik.
A régészeti parkokban vagy – különösen lakott területen – modern épületek között szigetszerűen megjelenő római kori műemlékek mementóként magasodnak a modern ember elé, emlékeztetve a múlt mélységes kútjára és arra a korra, amikor egy latinul beszélő világbirodalom katonái álltak őrt a határok mentén. Szakemberek és szakmai szervezetek vállvetve igyekeznek ezeket az egyre több helyen láthatóvá, érthetővé és élvezhetővé változtatott romokat egységes vonalra felfűzve minél nagyobb egységben, összefüggéseiben tárni az érdeklődők elé.

A jól átgondolt rendszerben, a stratégiai követelményeknek megfelelően épített katonai létesítmények 2000 év viszontagságaival dacoló vaskos, büszke falai egy rég letűnt, de Európa és a világ kultúráját máig hatása alatt tartó kultúra emlékei. Nem véletlen tehát, hogy egyik leglátványosabb szakasza, a britanniai Hadrianus Fal az elsők között került föl a világörökségi listára 1987-ben.
Új lendületet adott az ügynek 2000-ben az a magyar kezdeményezés, hogy a Római Birodalom egész limesét a kínai Nagy Falhoz hasonlóan egyetlen egységben kellene világörökséggé nyilvánítani. E gondolat jegyében született meg a Római Birodalom határai (Frontiers of the Roman Empire) nevű világörökségi helyszín 2005-ben, amelynek előbb a németországi limes 550 km hosszú szárazföldi szakasza, a felső-germániai és raetiai limes, majd a skóciai Antoninus Fal is része lett.

Az UNESCO tagállamai 1972-ben elfogadták a világ kulturális és természeti örökségeinek védelmét szolgáló egyezményt, és azóta csaknem 1000, köztük nyolc magyarországi helyszínt érdemesített a Bizottság a világörökség címre. Egyebek mellett olyan épületcsoportok nevezhetők a kitüntető címre, amelyek építészeti sajátságaik és azok egységes volta vagy a tájban való helyzetük révén kiemelkedő történelmi és tudományos értékkel rendelkeznek, az emberi teremtő géniusz méltó képviselői, egy élő vagy eltűnt civilizáció kivételes tanúi, az emberi történelem valamely fontos lépcsőfokának építészetileg vagy technológiailag kiemelkedő példái.
Az eljárási szabályok egyik pontja arra bátorít, hogy az azonos történelmi-kulturális csoporthoz tartozó egységeket sorozatként nevezzék az országok, és ha azok több mai ország területére terjednek ki, együtt tegyék ezt. A Római Birodalom limese, és azon belül Pannonia magyarországi határszakasza megfelel ezeknek a feltételeknek.

2002-től kezdve felgyorsultak a közös nevezést célzó nemzetközi szakmai előkészítő munkálatok és egyeztetések. Az European Association of Archaeologists (EAA) 2002 ben, Thessalonikiben tartott kongresszusán kerekasztal megbeszélésre került sor, amelyen több ország kutatói a közös nevezés előkészítésével és kidolgozásával kapcsolatos feladatokat tekintették át.
A tennivalók sorában elengedhetetlenek a tudományos kutatások (légi régészeti és geofizikai kutatások, terepbejárás, szükség szerint ásatás), a GIS-adatokkal (műhold-alapú földrajzi helymeghatározás) támogatott pontos topográfiai felmérések, térképek készítése, integrált limes-adatbank felállítása, amely az egyéb kutatásokkal egyetemben szoros nemzetközi együttműködést feltételez.
Meg kell tervezni a műemléki helyszínek állapotfelmérésének és számuk növelésének feltételeit, lehetőségeit, a limes régészeti helyszíneinek és a nevezendő helyszíneknek az egymáshoz való viszonyát. Az országonként készítendő, de végeredményben közös világörökségi nevezéshez a turizmus, a természetvédelem, a gazdaság érdekeivel, céljaival és terveivel való egyeztetés alapján össze kell állítani a nevezendő helyszínek listáját és kezelési tervét.

A thessaloniki kezdeményezés nyomán 2003. áprilisában megbeszélésre került sor Pozsonyban, amelynek a célja a pályázat menetrendjének a kidolgozása volt. Ugyanekkor megalakult a Pozsonyi Csoport (Bratislava Group) amely az EAA munkacsoportja (Working Party on the Creation Research Frameworks for the European Frontiers of the Roman Empire).

A 2004-ben Koblenzben tartott konferencia résztvevői nyilatkozatban határozták meg a római limes egységes világörökségi nevezési feltételeit (Koblenz Declaration).

Az európai területek római határvonalán manapság 10 ország osztozik: Egyesült Királyság, Hollandia, Németország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Horvátország, Szerbia, Románia, Bulgária. Az egyeztetések és számos program 2005–2008 között a Kultúra 2000 pályázat keretein belül EU-támogatással valósult meg a résztvevő országok: Egyesült Királyság, Németország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország és Lengyelország szakembereinek a részvételével. Ennek során kutatások folytak a limes mentén, szakmai adatbázisok, nemzetközi honlap, kiadványok, kiállítások, filmek készültek.

A 2008-ban indult újabb 3 éves pályázati programban (Central European Program) Németország, Ausztria, Szlovákia és Lengyelország folytatja a munkát, és a pályázati idő végéig Szlovákia és Magyarország elkészíti a területén áthaladó római birodalmi határra vonatkozó világörökségi nevezési pályázatot. A pályázatnak három magyar partnere van. A PTE Régészet Tanszéken kialakított munkacsoport az ugyancsak ott megalapított Pécsi Légirégészeti Téka révén szisztematikus terepkutatásokat végzett a lehetséges mintegy másfélszáz helyszínen a Duna mentén.
A kutatások során újabb légifelvételek készültek, egyes helyeken geofizikai (talajradar, talajmágnesség mérés) felmérések készültek, a terepbejárások során jelentős felszíni leletanyag begyűjtésére került sor, valamint minden helyszín pontos koordinátáinak a rögzítésére is sor került. A kutatócsoport a régebbi adatok, szakirodalom, valamint az újabb kutatások alapján elkészítette a helyszínek szakmai leírását. A nemzetközi pályázat vezető partnere, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal az örökségvédelmi vizsgálatokat és a helyszínek tulajdonosaival, kezelőivel, az önkormányzatokkal és minden érdekelt szervezettel való egyeztetéseket folytatta le, valamint elkészíti a több mint 120 egyedi helyszínt tartalmazó pályázat kezelési tervét.

A harmadik magyar partner, a paksi önkormányzat mintaértékű kutatásokat, bemutatási és kezelési terveket készített a dunakömlődi Bottyán-sáncon feltárás alatt álló római erőd, Lussonium számára. Mindezek alapján 2011 végéig, a pályázat határidejére elkészül a Ripa Pannonica magyarországi szakaszára kimunkált világörökségi nevezési pályázat.



Visy Zsolt