logo

XXII Novembris AD

Alta Ripa - Tolna

Bizonytalanság uralkodik Alta Ripa földrajzi helye felől, amit egyrészt maradványainak eltűnte, másrészt pedig tévesen értelmezett neve okozott. A névben szereplő alta nemcsak magasat, hanem mélyet is jelenthet, mivel ez a szó a latinban csak magasságkülönbség jelzésére szolgált, függetlenül a szemlélő helyzetétől. Az "alacsony part" kifejezés tökéletesen illik Tolna térségére.
Az erőd pontos helyét nem sikerült azonosítani, mert a Duna itt lelassulva nagy ívekben folyt itt évszázadokon át és feltehetően elmosta a castellum maradványainak nagy részét. Wosinsky Mór és Fényes Elek is beszámolt a Dunában lévő romfalakról. Timon Sámuel 1754-ben azt írta, hogy ahol az ő gyerekkorában a Duna folyt, a néphit szerint korábban templom állt. Nagy valószínűséggel ezek az egykori római erőd alapfalai lehettek. Ezt látszik erősíteni az a tény is, miszerint a helyiek a környéken nagyobb mennyiségű római pénzt találtak.

Alta Ripa legkorábbi helyőrsége a II. század elején az ala Siliana civium Romanorum lehetett, valamint nagyjából Hadrianus korától fogva az ala I Brittonum civium Romanorum. A Notitia Dignitatum szerint a IV. században először az equites Dalmatae, később a cuneus equitum Stablesianorum szolgált itt.
ALISCA - Szekszárd-Őcsény Alisca táborának pontos azonosítása egészen az utóbbi időkig bizonytalan volt. Korábban a kutatók az erődöt Szekszárd területén, a Kálvária-hegy oldalában valószínűsítették. Ez a későbbiekben nem állta meg a helyét.

Az Őcsénytől kissé északra, a volt Szigethpuszta területén, a Báta-patak déli partján fekvő római erődítményről Wosinszky Mór számolt be először. Az ide vezető római út Szekszárd északi részén lévő temetőnél ágazik ki a limesútból. Az akkor még mocsaras területre vezető út alá töltést építettek, ami még ma is megfigyelhető és a köznyelv Ördögvettetésnek nevezi.
Régészeti kutatás mindmáig nem volt az erőd területén vagy környékén, egyedül újabb terepbejárási adatok, valamint légi felvételek értékelése hozott újat. Az erőd nagysága az aránylag jól kirajzolódó körvonalak ellenére sem határozható meg pontosan, mivel mind keleten, mind pedig délen nem tekinthetők biztosnak a felvételeken látható jelek. Hossza mintegy 200-250 m, szélessége 160 m.

Az erődöt körülvevő árok szélessége a rá utaló sötét sáv szélessége alapján kb. 30 m, ami vagy kettős árokra, vagy pedig a IV. századi átépítés során a faltól távolabb vont árokra vall. Az erőd körvonala a nyugati és az északi oldalon még ma is markánsan kirajzolódik a terepen. Mindkét oldalon többméteres szintkülönbséggel emelkedik ki az erőd tömbje a környezetből, míg a másik két oldalon észrevétlenül belesimul környezetébe.
1976 nyarán a helyi termelőszövetkezet a múzeum tudta és beleegyezése nélkül egy emésztőaknát mélyített a római erőd keleti részén a vallum vonalába. A kiásott akna falában 2-3 m vastagságban mutatkoznak római rétegek. Az erőd területéről és környékéről rendszeresen kerülnek elő római régiségek.

Az erődben állomásozó csapattestek: cohors I Vindelicorum milliaria civium Romanum pia fidelis, cohors I Noricorum equitata.


Forrás: részlet A római kor interpretációjának lehetőségei a Dél-Dunántúli régióban c. munkából
Készítette a Dél - Dunántúli Örökségturisztikai Klaszter megbízásából a Resolutus Kft.