logo

XXX Novembris AD

Pannonia provincia védelmi rendszere

A ripa Sarmatica (Valeria és Pannonia II szakaszai) védelmi rendszerének vizsgálatakor öt védelmi réteg mélységben jól elkülöníthető. Az első szempont a mélységi védelem elemzésekor a kliensterületek vizsgálata. A szarmata területek biztosítására, azokat külön védelemmel látták el (valószínűleg a római hadvezetés és hadmérnökök hathatós segítségével), ez volt az úgynevezett Ördögárok vagy Csörsz-árok. Ez a földsánc rendszer a szarmata területeket volt hivatott védelmezni, viszont közvetett módon a római határszakasz védelmét is szavatolta. A védelmi réteg megépítését Constantinus vagy II. Constantius nevéhez lehet kötni.
A szarmata szállásterület ütközőzónaként funkcionálhatott a Római Birodalom előterében. Ennek ellenére ez a népcsoport számos alkalommal okozott gondot a Birodalom története során, hiszen a rövid békés időszakokat leszámítva, több alkalommal támadtak római területekre, a második századtól kezdve. Nem volt ez másképp a harmadik század végén sem. Diocletianus négy alkalommal vette fel a Sarmaticus jelzőt, vagyis legalább négy alkalommal vezetett hadjáratot a szarmata területekre. Ugyan sikerült pacifikálnia a szarmata törzseket, de teljesen nem tudta elhárítani a lázadás veszélyét és a Birodalom szolgálatába állítani őket. A kliensviszony talán csak a Kr. u. 332-es békekötéskor vagy még később formálódhatott újjá.

A következő védelmi réteget a Duna bal partján épült római erődítmények képezték. A szakirodalom szerint Diocletianus személyesen építtetett erődítéseket erre a területre. „Ezek közé az erődök közé sorolhatók az Aquincum, Bononia, Ulcisia Vetera, Castra Florentiam, Intercisa és OnagHnum erődítéseivel szemben levő erődítmények.” A legfrissebb információk szerint az ellenparti erődítmények építése, ahogyan a Csörsz-árok is, későbbre tehető Diocletianus uralmánál. A keltező leletek alapján az itt épült erődítések többsége Constantinus és II. Constantius, illetve Valentinianus alatt nyerte el végső formáját.

A Duna, mint természetes akadály képezi a védelmi rétegek következő szakaszát, illetve a rajta őrjáratozó classis Pannonica, majd ez után a folyó jobb partján épült erődítményláncolat következett, mely szintén több rétegű volt. Az első vonal közvetlenül a folyó partján helyezkedett el, mely több nagyobb és kisebb erődítményből, valamint egy sor őrtoronyból állt. A ripa Sarmatica valeriai szakaszát Aquincum a moesia prímáit Singidunum felügyelte.
A legiotáborok elhelyezkedése speciális helyzetű más provinciákhoz (például kis-ázsiai provinciákhoz) képest, mivel a szokott háttérbeli elhelyezés helyett mindkét tábor a Duna mentén helyezkedik el. Ez azonban nem zárja ki, hogy valamely belső erődítmény területén nem létezett egy központi sereg, melyet mozgósítani tudtak veszély esetén, erről azonban nem áll rendelkezésre bővebb információ. A jobb parti erődítmények láncolata a második század óta funkcionált, folyamatosan épült, bővült. Diocletianus Valeria és Pannonia II provinciabeli tartózkodásakor valószínűleg rekonstrukciós munkálatokat végeztetett. Későbbi rekonstrukciós időszakok a Kr. u. 320-as években, valamint Valentinianus idején voltak.

A folyami határ menti erődökön kívül több olyan belső erődítmény, illetve erődített város vagy egyéb létesítmény található, amely felvehette a harcot, esetleg megállíthatta a betörő ellenséges erőket, amíg a felmentő seregek megérkezhettek. Valériában és Pannonia II provinciában ilyen volt például Alsóhetény, Tác, Fenékpuszta, Környe és Ságvár. A belső erődök átépítése oly módon, hogy megfeleljenek az új típusú védelmi rendszernek semmiképpen sem tehető korábbra Constantinus idejénél.



Horti Gábor