logo

XV December AD

A kőtornyok

A fejlődés további fokozatát a kőből épült tornyok képviselik. Ezek helyenként közvetlenül a fatornyok helyett épültek, míg más helyeken közbe esnek a favázasok. A kőtornyoknak csak az alapjuk maradt meg, de persze az sem mindenütt. Inkább az erdőségekben találkozunk ezekkel a nyomokkal, míg a mezőkön rendesen tökéletesen tönkrementek, vagy csak nagyon halvány nyomaik maradtak meg. Egyszerű négyszögletű építmények ezek a tornyok. Csak ritkán térnek el ettől az alaktól. így mindössze négy esetben említenek hatszögletű őrtornyot. Ezek közűi három az Öhringentől északra levő vonalra esik, egy pedig a Lalin-Rajna köztire. Kerek tornyot mindössze egyet ismerünk, a raetiai vonalról. Kivételes jelenség az a kettős helyiségű őrtorony is, melyet a Mümmling mellől Soldan és Anthes jelentenek. Valószínűleg azonban csak az eredetileg kisebb őrtorony későbbi kibővítéséről van itten szó, melyhez hasonlót egy ízben Kohl is jelent a raetiai vonalról. Az eredetileg 5-5 x 54 méter oldalméretű tornyot később 55 x 86 m.-re bővítették.

A tornyok még ugyanazon a vonalon is eltérő nagyságúak. Átlagos nagyságuk a limesfal mellett rendesen a 6 méter körül van: azaz valamivel kisebb vagy nagyobb az oldalaik külső hossza. De azért itt találta Eidam a legkisebbet is: 3 és 325 méter oldalméretekkel. Ez azonban kivételes jelenség. A tornyok falvastagsága rendesen 1 méter körül van. Ugyanilyen széles a bejárójuk, ajtójuk is.
Kohl gyógyszerész vizsgálatai alapján tudjuk, hogy alapzatuk 20 - 60 cm-rel rendesen mélyebbre nyúlik a földbe, mint a limesfal. Dr. Eidam orvos Gunzenhausen közelében megállapította, hogy annak a toronynak, mely a limestől 7 méterre épült, déli oldalát, hol a hely lejtős volt, pillérekkel támasztották meg. Egyébként ezen a vonalon nem szoktak a tornyok olyan távol esni a limesfaltól. Rendesen 2 4-3 5 méterre vannak attól. Igen gyakori jelenség, hogy a tornyok benne vannak a falban, amiből egészen helyesen lehet arra következtetni, hogy a falat később építették toronytól toronyig.
Annál bizonyosabb ez, mert csatlakozási módjukból kitűnik, hogy építészetileg nem állnak szerves kapcsolatban egymással. Hasonló áll arról a falról, mely Jagsthausentől Bofsheinig a töltés mögött húzódik s ahol a fal egészen bizonyosan később épült, mint a tornyok. Itt a fal mindig az őrtornyok közepének megy neki vagy valamivel bennebb eső részüknek, de sohasem megy egész a toronyig, hanem köztük 20-30 cm. köz marad.
Winkelmann a Kipfenberg-Petersbuch vonalon levő egyik toronyról, melyben egykor a csontvázat is találták, a legnagyobb valószínűséggel megállapította, hogy eredetileg kb. három méter magas volt. Ennyit mindenesetre fel kell vennünk, ha a limesfal magasságát 25 méterre tesszük.
A limes többi vonalain 45 és 55 méter közt váltakozik a tornyok oldalhosszának külső mérete s a töltéstől 10-30 méter távolságban vannak, természetesen mindig a római oldalon. Falvastagságuk rendesen 55-85 cm, ritkán éri el az egy métert.

Közös jellemvonásuk, hogy valamennyi jó, erős építmény, habarccsal készítve. Némely nyomok arra mutatnak, hogy kívül-belül festett volt a faluk, illetőleg mélyített vörös határvonalakkal négyszögletű mezőkre beosztott és a mezők sárgára festettek. A tornyoknak egymástól való távolsága igen eltérő: 500-1500 m. közt változik; de az utóbbi távolságnál azzal is kell számolnunk, hogy közben egy torony teljesen tönkrement.
Az átlagos távolság 700-850 m. közt van, ha egyáltalán lehet átlagos távolságról beszélnünk, mikor úgy látszik, hogy más szempontok is jöttek és pedig első sorban tekintetbe. Nevezetesen az őrtornyokat rendesen ott találjuk, a hol a limes irányt változtat vagy pedig átjáró volt rajta.
A kutatások során mindinkább bebizonyosodott ez a tény. Megjegyzendő, hogy itt nem a nagy közlekedési utakról van szó, ahol nem-csak torony, hanem táborhely is volt, de az olyan kisebb jelentőségű helyi utakról, melyek forgalma számára elég volt 1-3 m. széles nyílás a falon, illetőleg az ároknak és töltésnek, valamint a cölöpkerítésnek akkora megszakadása és valószínűleg sorompóval való elzárása. Az eddig megállapított őrtornyok száma közel jár az ezerhez.

Láttuk, hogy a tornyok eredeti magasságát körülbelül 3 m-re kell tennünk. Azt, hogy milyennek kell képzelnünk a Traianus oszlopán levő ábrázolás mutatja. Ott emeletes épületet látunk, melynek emeleti részén gerendából készült körfolyosó van s a toronyból fáklyát dugtak ki; fedelén négyszögletes lyuk van, melyen a füst elszállott. Deszkakerítés veszi körül. Három ember kényelmesen elfért az emeleti részeken, hová maguk után húzható létrával jutottak. Fedele deszkából, zsindelyből vagy más romlandó anyagból készült, azért semmi maradványa. A Saalburg-múzeumban látjuk egy rekonstrukcióját az eredeti nagyságában.

De ennek hitelessége, helyesebben általános volta ellen újabban komoly aggodalmak merültek fel. Nevezetesen Anthes arról számol be, hogy a tornyok egy részénél pillér és oszlopszerű építészeti részleteket talált. Ezek körülbelül 14 m. magasak, kapítelljük és bázisuk van és sohasem egyenként, hanem csoportosan fordulnak elő.
Domaszewski az ö tapasztalatai alapján, melyet az arábiai limes-nél szerzett, megmagyarázza ezek rendeltetését. Bemutatja az arabiai limes Kastal mellett levő egyik tornyát, hol a pillérek egy erkélyt képeznek. Egymástól 70 cm. távolságban, 12 m. magas mellvéden - persze a torony emeleti részén - állottak, úgy, hogy a katona (harcos) feje és melle a nyílások közt látható volt, ha egyenesen állott. A pillérek magassága ott 26 m.

Úgy látszik tehát, hogy a tornyok egykor alakjának hü képét nem igen fogjuk egyhamar megkapni; s bár az utóbb említett oszlop, illetőleg pillérmaradványok aránylag kevés helyen fordultak elő, számolnunk kell velük annál inkább, mert nyilvánvaló, hogy több helyen is voltak, csak épen kidolgozott voltuk vonta inkább magukra és használhatóságukra a figyelmet és így széthordták őket. A tornyoknak legalább egy részénél tehát fel kell tételeznünk az ilyen erkélyszerű berendezést: a kerek és sokszögűeknél minden valószínűséggel.


Forrás: Buday Árpád A római limes Németországban