logo

X December AD

Tenger menti határok

A tengermelléki határvonalait Róma a folyami határokhoz hasonló módszerekkel védte. A tengerek azonban nehezen áthatolható akadálynak bizonyultak, így a Római Birodalom nem sok helyen kényszerült defenzívába ezeken a területeken. Ilyen határvonal volt Britanniában, a Fekete-tenger és a Vörös-tenger mellékén.
A rómaiak mindhárom térségben hasonló rendszerű határsávot hoztak létre. A part mentén erődítések sorát találhatjuk mindhárom tengermelléken, amelyek azonban különböző funkciókkal rendelkeztek. Két eltérő régiót különböztethetünk meg a tengermellékeknél. Az első csoportba a Fekete-tenger és a Vörös-tenger tartozik, ahol komoly kereskedelem folyt Róma és partnerei között.
Itt a tengermelléki erődítések és erődített városok elsősorban flottabázisként szolgáltak a római hajóhadaknak, amelyeknek fő feladata a kereskedelmi utak biztosítása és a határok védelme volt. Másodsorban, az aktív kereskedelem miatt felügyelniük kellett a külkereskedelem mindkét irányát, valamit az útvonalakon végbemenő polgári forgalmat is.

A Kr. u. 2. századtól kezdve bővülő és fejlődő erődítések és határvédelem a Kr. u. 4. századra több rétegben mélyült. A kikötőket összekötő utak mentén kiserődök, megfigyelő állomások, őrposztok épültek ki, amelyek ugyancsak a kereskedelem és a provinciák biztonságát voltak hivatottak erősíteni.
A britanniai helyzet némiképp más volt. Itt nem kell jelentős kereskedelemmel számolnunk az északi tenger felől, valamint azt is figyelembe kell venni, hogy a provincia fenyegetettségének mértéke a Kr. u. 3. századra nőtt meg annyira, hogy annak következtében a rómaiak védelmi intézkedéseket foganatosítottak. A században megnőtt a Jütland-félsziget felől támadó szászok aktivitása.
A Római válaszlépés a Szász-partok erődítményláncolatának létrehozása volt. Ahogy a másik térségben, itt is találunk erődítéseket, amelyek szintén flottabázisokként is funkcionáltak a római hajóhad számára, amelynek fő feladata az ellenséges kalózok és portyázó csapatok távoltartása volt a szárazföldtől. A provincia belseje felé ugyancsak találunk az utak mentén kisebb erődítéseket, útállomásokat, amelyek további védelmi és ellenőrző rétegeket képeztek a határvédelemben. A Szász-partok erődláncolata a fenyegetettség kiteljedésével és a nyílt tengeri terepviszonyok miatt magában foglalta az észak-galliai provinciákat is, ahol a Brit szigetével hasonló védelmet építettek ki.

A rómaiak nem voltak tipikus tengeri népek. De az idők során sikerre vitték a hadviselésnek ezt az ágát is és hatékonyan tudták kezelni a tengermelléki határsávjaikon felmerülő problémákat és kihívásokat.


Forrás: Horti Gábor: A Római Birodalom határai. International Relations Quarterly, Vol. 4. No. 2. (2014 nyár) 14 p.