logo

XII December AD

Folyami határok

A Római Birodalom folyami határai igen kiterjedtek voltak, főként a Birodalom európai részein. Itt a Rajna és a Duna, a Közel-Keleten az Eufrátesz folyó képezte a határvonalat. A folyók igen markáns és jellegzetes elválasztok, és ahogy az már fentebb, a forrásokból is kiderülhetett, a korabeli emberek számára is fontos szerepet töltöttek be.
A határok szerkezete hasonlít az előbbi kategóriákhoz. Fontos azonban a folyó, mint természetes akadály, amely szükségtelenné teszi egy falszerű létesítmény felépítését. A római hadvezetés a folyók mentére a Kr. u. 2. századtól kezdve fokozatosan besűrűsödő erődítésláncolatot hozott létre, amely a késő császárkorban, mélységben tagozódva kibővült. Az erődítéseket itt is, ahogy a korábbi határsávoknál, egy határút, limes-út köti össze lehetőséget biztosítva a folyamatos utánpótlásra és ellenőrzésre.

A folyók római oldalán a Kr. u. 3. század végétől kezdve egy szerkezetileg felújított, sűrű erődláncolat védte a Birodalmat, amelyet úgynevezett barbaricumi erődítések egészítettek ki. Ezek ugyan nem képeztek folyamatos láncolatot, azonban a fontosabb átkelőket, gázlókat védték, így nehezítve meg az átkelést az adott folyón, amely amúgy is jelentős kihívás elé állíthatta azokat a barbár csoportokat, akik megkíséreltek egy átkelést.
Ebben az időben ugyanis a folyók nem voltak szabályozva és így a nagy vízhozamú folyóknál, mint a Rajna, vagy a Duna a sodrás és egyéb nehezítő tényezők akadályozhatták az átkelést az arra alkalmatlan szakaszokon. Hogy mennyire jól tudták meghatározni a római mérnökök a megfelelő átkelőket, az is jól mutatja, hogy manapság a modem révátkelők és a hidak a római átkelőket biztosító létesítmények közvetlen közelében vannak. Az átkelők biztosításán felül a provinciák belseje felé is kiépültek további védelmi vonalak, amelyek részeként belső erődök, erődített városok is részt vettek a Római Birodalom védelmében a késő császárkorban, a Kr. u. 4. századtól kezdve.
A fontosabb útvonalakat további erődítésekkel látták el a jobb ellenőrizhetőség miatt. A folyamokon való átkelést tovább nehezítette a stratégiai pontokon állomásoztatott folyami flotta, amely folyamatos őrjárataival tartotta ellenőrzés alatt a határvonalat.

A folyami határok polgári és áruforgalmát az állandó hidak segítségével biztosíthatta a Római Birodalom. A hidak meglétéről sajnos kevés információval rendelkezünk, mivel a legtöbb híd nem szilárd építőanyagból készült, hanem fából, illetve tudunk még hajóhidakról is. A kutatás Pannonia Valeria provinciában Aquincumnál feltételez állandó hidat, valamint biztosan tudjuk, hogy állandó híd állt az egykori Divitia és Colonia Agrippina között.
Az utóbbi példa remekül mutatja a római határok összetettségét, ami a forgalom és határvonal ellenőrzését mutatja. A folyó barbárok felőli oldalát egy katonai tábor védi, amely az ott található állandó hídfő lábánál fekszik, és ellenőrzés alatt tartja. A folyó római oldalán pedig egy erődített várost találhattunk, amely további szűrőként funkcionálva, kontrollálta a forgalmat a két terület között.


Forrás: Horti Gábor: A Római Birodalom határai. International Relations Quarterly, Vol. 4. No. 2. (2014 nyár) 14 p.