logo

XII December AD

A római határok működése és célja

A római határok működése és célja szorosan összefüggő kérdések, amelyek kölcsönhatásban vannak egymással. A célok a felmerülő igények szerint változtak, amelyek befolyásolták a határok működését is. Ennek folytán a római határok több funkciót töltöttek be.
Az első és egyben legfontosabb funkció David J. Breeze szavaival élve a biztonság volt. A Római Birodalom védelme és a biztonságos lét biztosítása a római polgárok számára elsődleges szempont volt. Ennek folytán a határvédelem fokozatosan fejlődött és igyekezett lépést tartani a folyamatosan fokozódó fenyegetettségi szinttel.
A római erődítések a Kr. u. 2. századtól kezdve folyamatos fejlődésen mennek keresztül, amelynek eredményeként a Kr. u. 4. századra önálló védelmi létesítményekké alakultak át, amelyek kis létszámú legénységgel is képesek voltak hatékonyan védekezni. A hadsereg a késő császárkorra mélységben kibővítette a kezdeti lineáris védelmi rendszereit és még hatékonyabban tudta ellátni elsődleges feladatát.
A sűrű, mélységi erődhálózatnak köszönhetően egy olyan határsáv jöhetett létre a Birodalom peremterületein, amely létesítményei, őrjáratai révén hatékonyan ellenőrizte a határforgalmat. A védelmi szempontok figyelembe vételénél fontos azt is megjegyezni, hogy a határvédelem főként a kisebb volumenű támadásokkal szemben nyújtott védelmet, a nagyobb támadásokat sok esetben nem tudta megállítani.

A határok egy további funkciója a források alapján is egyértelműnek tekinthető, amely szerint el kellett választani a Római Birodalom polgárait a barbár népektől. A határvonalak ilyen célra történő felhasználása a mai napig fontos a modem államok létében is.
A rómaiak fontosnak vélték, hogy ellenőrzés alatt tartsák a ki- és beáramló anyagi javak, kereskedelmi áruk és személyek forgalmát. Így a határvédelem egy további célja a Birodalomba tartó és a Birodalomból kimenő személyi forgalom ellenőrzése. Ez főként a rendvédelmi funkciókkal van összefüggésben, mivel a veszélyes elemek kiszűrése így hatékonyan működhetett.

A kereskedelmi áruk ellenőrzése is igen fontos lehetett, mivel így a központi irányítás ellenőrizhette a kiviteli cikkeket és esetlegesen meggátolhatta a hiány- és fontosabb cikkek esetleges kiáramlását a Birodalomból. Ezen felül a vámok beszedése is igen jelentős bevétel lehetett a római vezetés számára.
Arra sajnos nincs kézzel fogható bizonyíték, hogy ezt valóban a hadsereg végezte el, azonban nem tudunk más olyan határ menti hivatalról sem, amely elvégezhette volna ezt a feladatkört. Ráadásul a hadsereg bürokratikus apparátusa alkalmas lehetett a feladatra, mivel a régészeti és más forrásadatok is alátámasztják, hogy a legegyszerűbb katonai dokumentációt is négy példányban másolták le. Ez kellőképpen megalapozhatott egy olyan rendszert, amely képes lehetett a vámok kivetésével és begyűjtésével kapcsolatos teendőket ellátni. Ehhez természetesen hozzátartozik az is, hogy a vámok kezelését csak az azzal megbízott és arra alkalmas, valószínűleg magasabb rangú hivatalnok, vagy katonatiszt végezhette.

A korszakban ugyanis már létezett korrupció, amely megnehezíthette a vámszedés működését. Éppen ezért úgy vélem, hogy a Birodalom védelmének kialakításánál figyelembe vették a fontos kereskedelmi útvonalakat és mindennemű kereskedelmet leszűkíthettek ezekre a csatornákra, minimalizálva ezzel a korrupció okozta anyagi károkat.

Végül, mindenképpen meg kell említeni a hadsereg legősibb rendeltetését, a támadást. A római seregek a Birodalom bukásáig nem adták fel a támadó politikát, annak ellenére, hogy a Kr. u. 3. századtól klasszikus védelmi stratégiát építettek ki. A támadó tevékenységet ettől fogva már nem területszerzési szempontból, hanem megelőző csapásként, vagy büntető expedíciók alkalmával folytattak.
A támadásokhoz a határvédelemhez is használt létesítmények szolgáltak bázisként, legyen az kisebb, vagy nagyobb hadjárat. Több olyan eset ismert, amikor a határvédelemtől vont el a hadvezetés csapatokat, hogy támadásokat vezessen.


Horti Gábor: A Római Birodalom határai. International Relations Quarterly, Vol. 4. No. 2. (2014 nyár) 14 p.