XXVIII Maius MMXVII AD

Megelőző feltárás

Megelőző feltárást írhat elő a hatóság a nyilvántartott régészeti lelőhelyek, vagy régészetileg védett területek esetében, ahol a korábbi adatok alapján az építkezéssel régészeti emlékeket semmisíthetnek meg, illetve a beruházás nem valósítható meg máshol.
A megelőző feltárások a városi feltárások esetében is általában felületi feltárás keretében történnek. A megelőző feltárások célja a beruházás földmunkáival érintett területen a beruházás során elkerülhetetlenül elpusztuló régészeti emlékek régészeti módszerrel történő kiemelése, dokumentálása és archiválása az utókor számára.
A városi környezetben végzendő megelőző feltárások időigényének megállapítása és költségbecslése az elvégzendő feladathoz (lelőhely-intenzitás, rétegek és objektumok várható száma, az előkerülő emlékek jellege stb.) igazodik, s a feltárandó terület nagyságával nem egyenesen arányos. A rétegenkénti bontás, dokumentálás menetét követve az eredeti felületnek a többszörösét is „meg kell dolgozni”.

A megelőző feltárást az esetek többségében a beruházás földmunkával érintett területén (pl. épület- vagy kerítésalap, talajcsere, közművek stb.) végezzük. A földmunkával érintett területen kívüli régészeti feltárást indokolhatja például a cölöpalapozási technika, vagy a kijelölt kontúrokon vízszintes vagy függőleges irányban túlnyúló objektumok. Az előbbi esetben a beruházó vagy kivitelező képviselőjével egyeztetni, az utóbbiban pedig őket tájékoztatni kell.

A megelőző feltárás módszereinek, dokumentálásának az általános, rendeletben rögzített szakmai követelményeknek, előírásoknak – melyet a feltárást követően leadott ásatási dokumentáció is tükröz – meg kell felelniük. A feltárás kezdeti szakaszában ismét szükséges lehet a terület gépi előkészítése, mely a lehetőleg a beruházó által kijelölt munkaterületen az újkori feltöltési rétegek eltávolítását gyorsítja.
A gépi földmunkát azonban minden esetben csak régészeti irányítás mellett és kézi kiegészítő munkával együtt lehet végezni, eredményét dokumentálni szükséges. Itt is figyelmet kell fordítani a földdepóniára, illetve az elszállítás folyamatos menetére, mert a feltárandó területen deponált föld késedelmes elszállítása, a határidő és a költségek emelkedésével járhat, s a szakmai munkát is akadályozhatja.
Mindenképpen több időt és költséget jelent a kis területű, zárt, illetve fedett területekről történő földelszállítás, ahol a deponálást sokszor közterületen történő konténer elhelyezésével lehet csak megoldani. Szűk pincékből nemegyszer vödörrel, vagy szerencsés esetben szállítószalaggal kell a földet elszállítani.

A munkagödör és a munkavégzés biztonságára ugyancsak kiemelt figyelmet kell fordítani. A nagyobb mélység, az élő közművek, a közeli forgalom következtében a városi feltárás veszélyesebb terület, mint a „zöld-mezős”, kisebb mélységben folytatott munkák. Emellett városi területen egyre gyakoribbak a munkavédelmi ellenőrzések is. Szakmai munka csak biztonságos munkagödörben végezhető!
A régészeti rétegek feltárását kizárólag kézi földmunkával végezzük, melynek rendje azonos a próbafeltárásnál leírtakkal. A nagyobb felületeken a feltárást raszter-rendszer segíti. Bonyolultabb rétegződésű lelőhelyek, valamint több korszakot és periódust érintő kutatások esetén a raszternek megfelelő tanúfalak meghagyása elengedhetetlenül szükséges. A tanúfalakat az egyes blokkok feltárásának megfelelő fázisában, dokumentálásukat követően, később elbonthatjuk.
A tanúfalak elbontása ugyancsak a feltárás részét alkotja. A feltárás során a rétegenként és objektumonként kitermelt földet a munkaterületen kívül szükséges deponálni, vagy elszállítani, hogy a régészeti objektumok közötti összefüggések dokumentálhatók legyenek. Ez – a már kidolgozott felületek megóvása érdekében – városi feltárás esetén is kézi földmozgatással történik.

A gépi és kézi földmunka során előkerülő jelenségeket, illetve a bontások fázisait folyamatosan rögzíteni szükséges. Dokumentálás nélkül az előkerült jelenségeket elbontani, megsemmisíteni nem szabad.
Hazánk klímája miatt a megelőző és a próbafeltárások esetében is a március közepétől a november közepéig terjedő időszak alkalmas általában a munkavégzésre. Kivételes esetekben, ha az intézmény arra ásatási engedélyt kap, ezen az időszakon kívül is végezhető régészeti feltárás. Ennek módszerei, körülményei, időigénye és pénzügyi feltételei eltérnek az ásatási szezonban végzett munkáétól.

A fagyott vagy folyamatosan átázott talajban alig, vagy egyáltalán nem láthatók a régészeti jelenségek, továbbá a leletek is károsodhatnak. Ezért ilyenkor indokolt a temperált, bevilágított sátor alkalmazása a munkaterület felett, amely biztosítja a száraz, fagymentes talajt a munkavégzéshez. A feltárható felület nagyságát a lefedhető terület nagysága behatárolja.
A kitermelt föld eltávolítása, valamint a dokumentálás a sátor alatt körülményesebb, s ezáltal időigényesebb, ami a feltárás költségeit és időtartamát tovább növeli. A téli munkavégzés nemcsak hatékonyságában marad el a „szezonban végzett” munkáétól, hanem szakmai színvonala sem éri el a normál körülmények közötti munkáét.


Mentő feltárás

A mentő feltárások városi területen is egyre ritkábban fordulnak elő. Olyan földmunkáknál lehet erről szó, melyek engedélyezése során, a korábbi ismeretek alapján nem született örökségvédelmi előírás, vagy a földmunka nem igényelt külön engedélyezést (30 cm mélységet nem ért el).
A bejelentések elsősorban az arra járóktól, vagy a figyelmes szomszédtól érkeznek, csak kivételes esetben a beruházóktól vagy a megtalálóktól. Sokan nem tudják, hogy ebben az esetben a régészeti munkavégzés ideje korlátozott, s a finanszírozás a területileg illetékes múzeumot terheli. Városi területen általában jellemző, hogy a régészeti szempontból frekventált területeken (pl. Budai vár vagy Óbuda) a beruházó még az engedélyezési eljárás előtt tájékozódik a régészeti kockázatról a területileg illetékes múzeumtól.


Tervásatások

Városi területen kevesebb lehetőség nyílik az ásatások klasszikus formájára, a tervásatások keretében végzett feltárásokra. Ezek az általában régészeti parkok, vagy régészeti célú hasznosításra kiemelt területek, melyekből viszonylag kevés van.
A kisebb felületű munkák lehetőséget adnak egy-egy tudományos probléma tisztázására és a legújabb kísérleti munkamódszerek alkalmazására, kipróbálására. Eredményeiket a beruházásokhoz kapcsolódó feltárások során innovatív módon alkalmazni lehet. A tervásatások anyagi hátterét tudományos kutatási pályázatok biztosítják.


a városi feltárás szakaszai

A városban folyamatosan zajló kisebb és nagyobb építkezések (állami projektek, magánépítkezések, a városi fejlesztések) időpontját a beruházás finanszírozási lehetőségei, banki kölcsönök folyósítása, az engedélyezési eljárások és még számtalan egyéb tényező szabják meg. Ennek következtében a régészeti feltárások gyakorlatilag tervezhetetlenekké váltak.
A városokban szinte állandósult feltárási kampány intenzitása azonban hullámzó. Ezzel csak egy olyan – intézményen belül kiépített – rugalmas régészeti örökségvédelmi rendszer képes lépést tartani, amelynek stabil szervezeti alapstruktúrája bármikor képes személyi állományát megnövelni vagy csökkenteni az igényeknek, az újabban divatos terminológia szerint a projekteknek megfelelően, illetve képes a szükséges munkaerőt átcsoportosítani a feltárások egyes fázisai, szakaszai között.

A városi feltárások szakaszai azonosak más típusú régészeti feltárások fázisaival:

• szakmai és adminisztratív-műszaki előkészítés (előzetes vizsgálatok, hatástanulmány, műszeres vizsgálatok, tárgyalási szakasz),
• a terepi szakasz lebonyolítása (ásatás, terepi dokumentáció-készítés, mintavételek),
• a régészeti „utómunkálatok” (dokumentáció-készítés, a leletkonzerválás, restaurálás, nyilvántartás, anyagvizsgálatok, feldolgozás, raktározás),
• hasznosítás (szakmai-tudományos, közigazgatási, társadalmi).

Városi feltárás esetén azonban az egyes fázisok közül az előkészítés (topográfiai kutatási keretprogram következtében) és a hasznosítás (a városi régészet közösségi jellege miatt) fázisai hangsúlyosabbak.

A városban folyó állandósult régészeti feltárási kampány folyamatos, gördülékeny ellátását, a munka tudományos, szakmai színvonalát biztosító városi régészeti örökségvédelmi rendszer elengedhetetlen alapelemei a következők:
• tudományos, topográfiai-kronológiai keretprogramok,
• állandóan frissített adatbázis,
• állandó szakmai stáb, mely csapatrendszerben dolgozik (team munka),
• műszaki (statikus, munkavédelmi) stáb folyamatos rendelkezésre állása.

Természetesen emellett szükséges az intézményi háttér, amely a régészeti feltárásokkal kapcsolatos egyéb (jogi, gazdasági, adminisztrációs és kommunikációs) feladatokat ellátja.


a városi feltárások előkészítési szakasza:

Szakmai előkészítés


Pozitívan befolyásolja a feltárás előkészítését, ha az adott területen illetékes, a feladatot majdan elvégző régészeknek már a konkrét feltárási igény megérkezése előtt tudomásuk van a készülődő beruházásról. A szabályozási tervekhez készülő hatástanulmányokból, az engedélyezési eljárásokhoz kapcsolódó szakhatósági határozatokból, vagy egyszerűen az érdeklődő beruházóktól kapott információk alapján sok esetben már előzetesen fel tudnak készülni a szakmai-tudományos feladatra. (Pl. adattári anyagok összeállítása, térképi adatok összeállítása, az adott területtel kapcsolatos tudományos-topográfiai kérdések meghatározása, új szakirodalmi adatok gyűjtése stb.).
Ez a fajta szakmai előkészítettség nemcsak a későbbi tárgyalási fázist rövidítheti le, hanem a beruházó számára is kockázatmentesebbé, s esetenként gyorsabbá, ezáltal olcsóbbá teheti az ásatást, de leginkább a feltárás során kinyert tudományos információ értékét növeli. Azt hiszem, nem igényel különösebb szakmai magyarázatot, hogy milyen előnnyel lát a feltáráshoz az a régész, aki a várható szakmai problémával nemcsak a feltárás előtt közvetlenül, – egy esetleg kívülálló által, jól-rosszul elkészített – hatástanulmányból értesül arról, hogy mi várható a területen. Ez utóbbi esetek (sajnos mostanában egyre több ilyennel találkozunk) jelentősen növelik a régészeti beavatkozások szakmai kockázatát.


Előzetes vizsgálatok


A városi feltárások esetében, különösen a történeti városmagok területén, szükség lehet a beruházásnak még a tervezés előtti vagy közbeni fázisában néhány lehetséges előzetes régészeti vizsgálatra. Ezekre a konzultációk során a KÖH is tehet javaslatot, de a beruházók saját, jól felfogott érdekükben, maguk is megrendelhetik a múzeumtól.
Az elmúlt évtizedekben a régészeti kutatások területén is számos új eljárást, módszert próbáltak ki, melyek, ha nem is helyettesíthetik egyelőre a hagyományos ásatást, hozzájárulnak ahhoz, hogy a feltárások minél kisebb felületet érintsenek, ugyanakkor minél több információt szolgáltassanak. Ilyenek lehetnek a talajfúrás, a műszeres lelőhely-felderítésnek az adott területen alkalmazható formái, s egyes esetekben akár a próbafeltárás is. (A módszerek alkalmazásáról részletesebben lásd fentebb!)
E vizsgálatok, bár a beruházó részéről költségviseléssel járnak, eredményei csökkenthetik a beruházás megindulását követően a kockázatot, ezáltal költséget és időt is. Egy értékelhető adatot szolgáltató geofizikai felmérés pl. a próbafeltárások helyének kijelölésében segít, vagy egy talajfúrás eredménye alapján a történeti rétegsor vastagságát lehet előzetesen felmérni. Természetesen az előzetes vizsgálatok alkalmazhatóságát egyedileg kell értékelni.


Hatástanulmány


A városi régészet területén a régészeti szakvéleményt, melyet a múzeumok folyamatosan készítettek az építési, illetve az örökségvédelmi hatóságok számára, az örökségvédelmi hatástanulmány váltotta fel 2003-ban. A 4/2003. (II. 20.) NKÖM rendelet megszabja a hatástanulmány tartalmi elemeit, valamint azt is, hogy ki végezheti el a munkát. Sajnos ez utóbbit a szabályozás túl széles körben engedi, s ennek következtében a helyi ismeretekkel rendelkező intézmények, szakemberek mellett szerepet kaptak a valódi felelősséget nem viselő, valódi szakmai háttérrel nem, csak jogosítvánnyal rendelkező személyek.
Emellett a jelenlegi gyakorlatban jelentős szakmai kockázatot jelent, ha a városi területek hatástanulmányainak elkészítéséből a területileg illetékes múzeumok adatait kihagyják, és a helyi ismerettel rendelkező szakembereit nem vonják be, annak ellenére, hogy ezt a hatástanulmányokról szóló jogszabály (4.§ a) ab) pontjai) is előírják.

A korábbi gyakorlattal szemben ma már rendszeresen készülnek örökségvédelmi hatástanulmányok úgy, hogy nemcsak a területtel szakmailag foglalkozó szakembereket, hanem a területre vonatkozó múzeumi adatokat is figyelmen kívül hagyják, nem gyűjtik be. Téves elképzelés, hogy a KÖH elvileg minden adattal rendelkezik, s csak a területi múzeumok hibája, ha ezek az adatok nem kerülnek a hatósághoz. Ezzel szemben a KÖH csak olyan adatot rögzíthet lelőhelyként, amely konkrét helyrajzi számhoz kötődik.
A múzeumok adattáraiban pedig számtalan olyan korábbi bejelentés, megfigyelés stb. leíró adatai szerepelnek, melyek egy nagyobb területet érintenek, akár több száz helyrajzi számra vonatkoztathatóan. Ennek a most elterjedőben lévő gyakorlatnak beláthatatlanul negatív következményei lehetnek a városi régészeti örökségre.

A városi területekre vonatkozó hatástanulmányok készítésében a megadott szempontokon belül külön figyelmet kell szentelni a várható megtartandó emlékeknek és azok kezelésének. Városi területen nem ritka, hogy a teljes terület, amelyre a hatástanulmány vonatkozik, régészeti lelőhely, nemegyszer egymásra rétegződve több is. Ezekben az esetekben nincs mérlegelési lehetőség arra nézve, hogy mi az, ami feltárandó és mi nem.
Sok esetben az adott helyrajzi számú területre vonatkozóan nincs konkrét régészeti adat, ezért az nem nyilvántartott lelőhely. Azonban, ha az adott terület egy nagyobb történeti topográfiai egységnek része (ilyen pl. Aquincum polgárvárosának, katonavárosának, villaövezetének a területe), a hatástanulmányban egyértelműen lelőhelyként kell feltüntetni. Többek között ezért is fontos, hogy a városi régészeti hatástanulmányokat olyan szakemberek készítsék (és ellenőrizzék!), akik az adott terület történeti topográfiájával tisztában vannak.
A hatástanulmány készítése során helyszíni szemlét kell tartani az adott területen (városban a terepbejárás lehetősége ritkább), illetve esetenként a műszeres lelőhely-felderítést és a próbafeltárás lehetőségét is ki lehet használni. Ez utóbbiakat elsősorban kiemelt jelentőségű régészeti emlékek esetében.


Műszaki-adminisztratív előkészítés


Városi feltárások esetében a műszaki előkészítésnek különös jelentősége van, mert a feltárások túlnyomó többsége nemcsak régész-szakmai, hanem műszaki feladat is. Ezért a régészeti feltárásokkal kapcsolatos tárgyalásoknak már a kezdeti szakaszában részt kell vegyenek a műszaki szakemberek. Kockázatot jelenthet műszaki szempontból a kis felület, a forgalom, valamint a nagy mélység, továbbá a korábbi közművek, a korábbi és a jelenlegi beépítettség.
A városi feltárások esetében nemcsak a szakmai munka tervezésére, hanem a feltárás műszaki (statika, dúcolás) és logisztikai (föld depónia, földelszállítás) tervezésére is szükség van. Csak ezeknek ismeretében lehet a feltárás tényleges költségvetését tervezni (belátható, hogy az „átláthatónak” kommunikált, országosan egységes négyzetméter-ár már csak ebből a szempontból sem alkalmazható). A költségvetésnek tükröznie kell a feltárásonként egyedileg szükséges, speciális, rétegkövető feltárási módszer alkalmazását is, a felületi feltárás mellett a tanúfalak meghagyását, későbbi elbontását, a metszetkészítést és metszetértékelést, valamint a feltárásnak az építkezések alapozási technikájához való alkalmazkodását.
A szerződéskötést megelőző tárgyalásokba a műszaki szakemberek és az ásatásvezető régész mellett mindig be kell vonni a team többi szakmai-régész tagját is, akik az egyes korszakok speciális, várható adottságait teszik kalkulálhatóvá. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével a beruházói kockázat a régészeti feltárás kivitelezése során csökkenthető.

A műszaki előkészítés során számos körülmény figyelembevétele szükséges. A földkitermelés pontos határának meghatározása (alapozás kontúrja, alapozás mélysége), a kitermelt föld elszállításának üteme, a lőszermentesítési vizsgálat eredményét jelző vizsgálati jegyzőkönyv bekérése, a terület közműtérképének ismerete. Ez utóbbinak hiányában szükséges közmű-kutatóárkok nyitása.
A foghíjbeépítéseknél elengedhetetlen aláfalazások, valamint a résfalazás, a jettelés és a talajvíz régészeti kezelése, melyek mind az adott terület régészeti feltárásának műszaki előkészítéséhez tartoznak. A logisztikai előkészítés, az iroda- és raktárkonténerek, az ásatási bázis elhelyezése, a földdepónia helyének kijelölése, a földelszállítás ütemezése, a forgalomelterelés, a szükséges közterület-foglalás, területőrzés megszervezése, a lebonyolítás irányítása, valamint az ezzel kapcsolatos hatósági munka mind a műszaki stáb feladata.
Ugyancsak a műszaki stáb faladatai közé tartozik az esetleges téli munka esetén a régészeti munkavégzés számára szükséges körülmények (sátor, hőlégbefúvó, világítás, földelszállítás) megszervezése. Ajánlott a városi feltárások műszaki előkészítése érdekében egy olyan, műszaki adatszolgáltatásra alkalmas kérdőív kitöltetése a beruházóval, amely a szerződés előkészítéséhez is felhasználható.

A városi régészeti feltárások adminisztratív előkészítésének legfontosabb eleme a beruházói szerződések megkötése. Miután a régészeti feltárások jogi háttere (szakhatósági határozat, rendeleti háttér), valamint a szakmai és a műszaki paraméterek megállapításra kerültek, a határidők és a pénzügyi feltételek megállapítása a legkritikusabb kérdés. A feltárás finanszírozása – tervásatás és mentőfeltárás esetein kívül, – a beruházó feladata, kérdés azonban, hogy milyen kiterjedésben.
Próbafeltárás esetén a lelőhely teljes rétegsorának és teljes, a területet érintő kiterjedésének megállapításához szükséges felületben. A megelőző feltárás esetén városi feltáráskor figyelembe kell venni – elsősorban a zárt sorúan beépített területeken – a fogyó örökséget. Ez azt jelenti, hogy a próbafeltárás esetén kívül, csak annyit tárunk fel az örökségből, amennyit a beruházás földmunkája elpusztít. Az ezen kívül eső, de érintetlenül megmaradó területre csak szakmailag indokolt esetekben (pl. temetkezések) terjesztjük ki a feltárást.

A felső, „újkori”, sokszor több méter vastagságú rétegek kiemelése géppel és teljesítmény-elszámolással történik. A városi ásatások költségvetésének alapja a történeti rétegek feltárására az óradíjas elszámolás, a kalkuláció alapja az átlaglétszám és a feltárás várható időtartama. (A négyzetméter alapú elszámolás már két rétegnél is finanszírozási problémákat vet fel.) Az óradíj a kézi földmunkára vetített, a jogszabályokban rögzített ún. régészeti „háttérköltségeket” (dokumentáció, leletkonzerválás, feldolgozás, nyilvántartás, raktározás) is tartalmazza.
A szerződésnek a feltárás közvetlen költségei mellett a közvetett költségeket (konténerek, őrzés stb.) is tartalmaznia kell, különös tekintettel arra, hogy városban a feltáró munka külső megjelenése sem érdektelen. A szerződés mellékletét tartalmazó költségvetést célszerű maximált költségvetésként elkészíteni, mint a beruházó számára legrosszabb pénzügyi változatot, az elszámolást azonban a tényleges teljesítés alapján kell elkészíteni. A régészeti feltárás előkészítésében, néha a szerződéskötés folyamatában is szükséges a kapcsolattartás az illetékes hatóságokkal, ez a gyors ügyintézést is segítheti.



Vályi Katalin


Forrás: Régészeti kézikönyv