XXI Quintilis MMXVII AD

A lelőhelyvizsgálat (intenzív terepbejárás) külön szabályai

Mivel a részletes lelőhelyvizsgálatot nem kényszeríti semmilyen külső körülmény, ezért azt csak kedvező vegetációs időszakban, tiszta, átlátható felületen szabad tervezni és végezni. Értelemszerűen nincsen szükség útvonaltervezésre, annál inkább a vizsgálandó terület, a mintavételi egységek gondos kijelölésére, ettől ugyanis nagyban függ a kutatás eredményessége.
Természetesen mindig a kitűzött célból kell kiindulni, milyen kérdésekre keressük a választ. Ha felszíni leleteloszlást vizsgálunk, akkor nagyobb, összefüggő területek kijelölése szükséges, amelyhez szükség szerint megfelelő méretű sávokat lehet hozzávenni, ha ezt a felszíni adatok indokolják. Ha környezetrégészeti vizsgálatokhoz gyűjtünk adatokat, akkor kisebb mintavételi területek kijelölése is elegendő.

A lelőhelyvizsgálat rendszerint négyzethálós módszerrel történik. Ez azt jelenti, hogy a kijelölt területre szabályos négyzethálót tűzünk ki, lehetőleg geodéta segítségével. Elegáns, ha ez a négyzetháló a fő égtájak felé van tájolva, azonban ez nem kötelező elvárás. Ha a terep adottságai miatt az ilyen rendszerben sok töredékes egység keletkezik, ráadásul bizonytalan szélekkel, akkor nem érdemes a kitűzésnek ezt a módját választani. A négyzetháló minden egységét egyedi azonosítóval kell ellátni. Ez lehet betű és szám kombinációja, de lehet egyszerű folyószámozás is.
A lényeg az, hogy bármikor könnyedén azonosítható legyen bármelyik vizsgálati egység, és kizárjuk a tévedés lehetőségét. Célszerű ezért az egyes egységek jelölését a terepen is láthatóvá tenni. Erre leszúrható táblácskák, vízálló felirattal a legcélszerűbbek, de a karó oldalára ráírt jelölés is megfelel a célnak. Elengedhetetlen viszont, hogy a kitűzéssel egyidejűleg összesítő rajz is készüljön, amely egyértelműen ábrázolja az egyes vizsgálati egységek helyét és elnevezését. Ha a munkában több brigád is részt vesz, ezen áttekintő rajz másolatának mindenki számára rendelkezésre kell állnia.

Az eddigi tapasztalatok alapján az 5×5 méteres négyzetháló a legalkalmasabb az ilyen vizsgálatok végzésére. Ennél kisebb méretű egységek nem hoznak számottevő többlet-eredményt, a nagyobbak (pl. 20×20 m) esetében viszont nagyobb esélye van annak, hogy a leletkoncentrációk összemosódnak, vagy elvesznek. Bizonyos esetekben lehet nagyobb egységeket, esetleg akár sávokat is kitűzni, ennek alkalmazhatóságát és eredményességét a vizsgálati cél meghatározásával összefüggésben kell vizsgálni.
A kutatási egység méreteinek megválasztása eltérő eredményeket hozhat, ezért a lelőhely állapotához megfelelő hálókiosztás szükséges. Például ha egy folyamatosan szántott településen a szántás éppen előhozta a házak kemencéit, az azt jelenti, hogy az egyes telkek felszíni leletei közötti mennyiségi különbséget a szántás még nem nivellálta erősen. Ekkor a felszíni leletek intenzitását 5×5 méteres hálóban mérjük, úgy, hogy a felszíni leletgyűjtést ki kell egészítse felszíni jelenség térképezése is, ahol a hamus, kavicsos, paticsos foltokat, egyedi kerámia- és jelenség-sűrűsödéseket térképre is rajzoljuk.
Ez, amikor a kutatási háló ki van tűzve, geodéziai mérések nélkül, mérőszalag segítségével is jól rögzíthető a kutatási adatlapra. A szisztematikus felszíni leletgyűjtés számszerű adatainak értékelése során más képet kapunk, ha a kutatási négyzetben gyűjtött leletek számát, és más, ha azok együttes súlyát mérjük. Ezért szükséges a két adatcsoport összevetése is.

A leleteloszlás szemléltetésére legalkalmasabbak a meteorológiai, vagy geodéziai térképek készítése során használatos izovonal szerkesztő programok. Itt, attól függően, hogy az egyes mérési pontok közötti „üres” területek miatt milyen interpolálási módot alkalmazunk, más és más képet kapunk. Nem olyan látványos, de a valósághoz a legközelebb álló képet adja, ha a felszíni leleteloszlást pontdiagrammal ábrázoljuk, ahol a kutatási négyzet térképére az ott előkerült leletek mennyiségével/súlyával arányos mennyiségű, véletlenszerűen elhelyezkedő pontot rajzoltunk meg.

A szisztematikus leletgyűjtés eredményei felhasználhatók az extenzív terepbejárás során is. Az új lelőhelyen a felszíni leletek intenzitása ugyanis összehasonlítható egy adott területen a már ismert és szisztematikus leletgyűjtéssel felmért lelőhelyek felszíni intenzitásával, 10×10 méteres négyzetre vetítve. Nyilván, ez csak becsléssel lehetséges, de mégis megkülönböztethető gyér (2–10 lelet/négyzet), közepes (10–50), sűrű (50–500), és nagyon sűrű (>500 lelet/négyzet) felszíni lelet-előfordulást.
Azt, hogy mennyi lelet lehet egy kutatási négyzetben, természetesen nehéz megbecsülni, de némi gyakorlattal megoldható. A lényeg az, hogy a leletintenzitás megjelölésénél legalább arányait tekintve egyértelmű legyen, hogy mi a kevés és mi a sok.



Jankovich-Bésán Dénes


Forrás: Régészeti kézikönyv