XXVIII Aprilis MMXVII AD

Halmok feltárása.

Bevezetés

Az első halomsír-feltárásokat 1853–54-ben Eduard von Sacken Zalalövőn és Háshágyon, 1871-ben Turcsányi Andor Katafán, majd 1874-ben Henszlmann Imre Pátkán római kori temetőkben végezték. Ezeket Rómer Flóris feltárásai követték az ország különböző részein és nagy intenzitással az 1876. évi nemzetközi régészeti kongresszust előkészítendő. E korai kezdés ellenére az 1954-ben kiadott Régészeti kézikönyvben Banner János a hazai halomsírkutatásról ezt írta „... még a kezdet kezdetén áll, így nincsenek megfelelő tapasztalataink.”
Az azóta eltelt több mint fél évszázad alatt azonban több korszakból, számos – kb. 300 – többé-kevésbé hitelesen feltárt és dokumentált halomsír kapcsán szerezhetett szakmánk új ismereteket. Az alábbiakban ezek összegzésére, összefoglalására törekszem úgy, hogy konkrét példák segítségével mutatok rá a javasolt megoldásokra és a lehetséges hibákra. Megjegyezve, hogy Banner Jánosnak a gyakorlati kivitelezést leíró gondolataihoz sok újat nem lehet és nem is érdemes hozzátenni. Legfeljebb a technikai lehetőségek milyensége és tárháza változott.


a halom (kurgán, kunhalom, korhány, tumulus) fogalma


A környezetéből kiemelkedő (0,3/0,5 – többméteres magasságú) mesterséges, az ember által összehordott, többnyire körhöz hasonló alaprajzú földhalom. Másként: a sírhantnak nagyobb méretben (földpiramis) történő kivitelezése, a sír jelölésének egyik módja. Míg a sírhantok kisebbek, s nyom nélkül erodálódnak, elszántják azokat, addig a halomsír természetes folyamatok hatására csak laposodik.
Az évszázadokon át szántott halom alacsonyabb lesz, és alaprajzilag ellipszissé válik. Az eredetileg is kis magasságú halmok teljesen eltűnhetnek. Biztosan keltezhető és valódi (látható) halomsírokkal – mint különleges temetkezési formával hazánk területén ezideig a késő rézkor–kora bronzkor, késő bronzkor, kora- és középső vaskor, valamint a szarmata-római kor időszakából rendelkezünk.

A halomsír területe – azaz a temetkezés – szakrális hely. A profán tértől való elhatárolás miatt, egyúttal a halom szélét jelölve, előfordulhat körárok, valamint annak gyakorlati funkciót is ellátó (a talaj szétterülését akadályozta egy ideig) felépítménye a sövényfal, a paliszád. A körárok folyamatossága több esetben – bizonyíthatóan (pl. Jánoshida, szarmata temetkezések) – megszakad, azaz hajdani „bejáratot” jelez.
A kör alakú kőkonstrukció az őskorban csak szárazon rakva, a római korban habarcsos falként ugyanezeket a célokat szolgálhatta. Ezek a jelenségek – jó esetben – már légi felvételen is láthatók. Szerencsés esetben – aszályos év = növényjelenség, hóolvadás – ásatás előtt a terepen, de a feltáráson mindenképpen felfedezhetők.


a halmot védi

A jog, a 2001. évi LXIV. az örökségvédelemről szóló törvény általában és az 1996. évi LXXX. természetvédelmi törvény 23. §-a. A KÖH nyilvántartásba vétele alapján a földhivatali tulajdonlap bejegyzése. A gyakorlatban a természetvédelmi őrök, valamint az erdő, a magányos „hagyás” fa, netán egy geodéziai mérési alappont.
A 20. századi dózerek és talajgyaluk megjelenéséig a nagyméretű halmokat (pl. a késő rézkori Szarvas, Filyó-halom magassága 6, átmérője kb. 80 m, a kora vaskori százhalombattai 115. halom magassága a feltárás előtt 6, átmérője kb. 30, a római kori inotai 2. halom a feltárás kezdetén 5, átmérője 25 m) méretük általában megvédte. Ezért maradtak viszonylag épségben a bakonyi késő bronzkori halomsírok, a dél-burgenlandi Hallstatt- és római kori halomsírmezők, a vaskúti szarmata kurgánok továbbá a Gödöllői-dombság erdeiben található halmos temetők is.


a halmot veszélyezteti


A sajnálatosan gyakori bolygatások. Ezek egy része már a kutatás előtt is látszik: friss gödör, betemetődött gödör vagy árok (horpadás, besüppedés a halom felszínén). Ezek történhettek kézzel, a 19. századtól gőzekével, később dózerrel, markolóval – máig. Netán részben elhordták pl. aszfalt-, erdei vagy dűlőút építéséhez. Végletes esetben ez a tevékenység a halom teljes eltűnését eredményezheti. Hogy mikor történt a bolygatás, az vagy láthatóan friss, elmondásból vagy hírlapi írásból, szakcikkből megtudható, netán a feltárás során deríthető ki.

A bolygatás e szerint:

1. Az utóbbi évtizedek profi, vagy amatőr kincskeresőinek számlájára írható.

2. Az utóbbi másfél évszázad profi, vagy amatőr régészei végezték.

3. Valamilyen későbbi építés miatt történt. Pl. a mezőberényi Bodzás-halom kurgánjára a középkori Berény falu egyik temploma került. Somlóvásárhelyen az I. tumulus feltárására a ráépített temetőkápolna elbontása és a vasútépítés miatt került sor. Ugyancsak temetőkápolna állt a békési Akasztó-halmon. Az Alföldön több esetben a kurgánokra település, vagy tanya (pl. Békés, Török-sziget és Sőrés-halom) került. A teljesen elhordott kurgán sem ritka, pl. Békés, volt Vásártér.)

4. Az elsődleges temetéssel nagyjából egy időben történő utó-, jelképes- és/vagy rituális temetkezés, vagy beásás, netán rablás. Pl. Wettmannstätten–Gleinhölzer I. halom 2. századi kőládás fősírját kirabolták és a felszín alatt egy 2. század végi utótemetkezést találtak.

5. A későbbi utótemetkezések. Pl. Vaszaron kora vas koriba avar kori, Kemenesszentpéter, Dombi-dűlő I/1. halom esetében római koriban Árpád-kori temetőt nyitottak. Kunhegyes, Nagyállás-halom esetében a honfoglalás korban temettek el egy lovas harcost, a halom lejtőjén körben pedig Árpád-kori sírok sorakoztak.


a halmok száma és elhelyezkedésük a tájban

Vannak egyes (magányos) halmok. Ezek sokszor igen magasak is lehetnek és közelebb vagy távolabb halomsírmező van, vagy volt. Ezek között is találunk olyanokat, melyeknek a korábbi helyére építettek új halmot, vagy többszörözött nagy halommal állunk szemben. Ilyeneket az őskorból (Jánosháza), de a római korból (a balácai Likas-domb esetében egy a 2. század első felében álló helyén a II. század utolsó negyedében építettek nagyobb halmot, míg Sávolyon a három külön sírhalmot egy közös halommal fedték le) is ismerünk. A csoportokban álló halmok esetében beszélhetünk a kisebb (2–15), közepes (15–50) és a nagyobb halomsírmezőről (több mint 50, akár több száz sír).
Itt azonban rögtön fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a különböző korú sírmezők halomsírjai között is találtak/találhatunk ún. „lapos” sírokat. Azonban egyértelműen anyagi kondíciók kérdése, hogy rákutathatunk-e erre a problémára, azaz feltárhatunk-e köztes felületeket.

A halomsírmezők lehetnek centrálisan (egy vagy több halom köré) elrendezettek, vagy soros szerkezetűek. A sorok lehetnek egyenesek, íveltek és V-alakúak. A halom/halmok sok esetben hajdani út létezésére utal(nak), azok közelében helyezkednek el. Itt az egyik alcsoport esetében egy vízfolyás a meghatározó, amelynek völgyében közlekedő utat feltételezhetünk.
A Köves-patak mellett: Bakonyjákón Disznóállás késő bronzkori; a Pinka teraszán: Vaskeresztes, Diófás-dűlő vaskori halomsírjai. A Duna menti telepekhez vezető feltételezhető út mellett: Süttő, a Borostyánkő út szomszédságában Katafán római kori 50–60 halom.

Kemenesszentpéteren egy a Rábán átkelő út, Szalafő, Törökhányás-dűlőben, Edde és az inotai halmok esetében egy-egy belső-pannoniai út mellett hordták fel a halmokat. A halom/halmok közelében – látó-, ellenőrizhető távolságban – az adott korban település volt, de ezeket nem minden esetben ismerjük.
A késő bronzkori németbányai halomsírmező legközelebbi halomcsoportjától 150 m-re D-re, Farkasgyepű, Pörös-erdő II. és a Sírhalmos-tábla halomsírmezői között, mindegyiktől 200 m-en belül tárták fel egy korabeli település házrészletét. A kora vaskori Fehérvárcsurgó, Kisvár-hegy sánccal erődített teraszos telepe a Gaja-patak egyik oldalán van, míg a túlsón az Eresztvényi erdőben 9 halomsír található.
Máskor a központi telepet övezik, vagy annak látókörében vannak a nagyobb tumulusok. Pl. a Ság-hegyet a bobai, a kismezei, a sándorházi és a mesteri határban lévők, a Nagysomló tövében pedig a dobai és a somlóvásárhelyi tumulusok találhatók. Százhalombatta földvárától Ny-DNy-ra kb. 300 m-re van a halomsírmező.
Stájerországban a római korban 90%-ban a telepektől Ny, ÉNy, és DNy-ra, 500–1000 m távolság között vannak a sírmezők. A balácai villa főépületétől a Likas-dombnak nevezett halomsír É-ra 640–792 m-re található.


a halomsír részei, elemei, fő- és melléktemetkezések, egyéb jelenségek

Jó esetben hajdani felhordási, anyagnyerő/bányagödör található a halom közelében. Pl. Békés, Transzformátorállomás II. kurgánja D-i; Németbánya II/b halomsírcsoport K-i oldalán.
Sírjel. Lehet szerves és szervetlen anyagú. Anyagvizsgálatát nemcsak a fafaj, hanem a kő származási helyének meghatározása miatt is érdemes elvégeztetni. Mezőcsát, Hörcsögös-halom gödörsíros (Jamnaja kultúra) kurgánjának közepére egy 175 cm magas – talán a Bükk-hegységből ide szállított – hasáb alakú, lefelé keskenyedő kősztélé volt beásva.
A központi sír feltárására azonban az ott álló háromszögelési pont miatt nem volt mód. A sztélét az ásató a korábbi temetőhöz tartozónak véli. A római korból is tudomásunk van sírjelekről. Nagyrécse 1., 3. és Kemenesszentpéter, Dombi-dűlő I/1. halomnál a felállítási helyük ismert, illetve feltételezhető. Zsámbékon másodlagos helyzetben, Inotán a halmok közelében találtak sírkövet. Balácán 9 síroltár és 13 ún. oltárutánzat felállítását feltételezik, ahol a bejárat fölé egy márványtáblát is helyeztek.
A profán és a szakrális tér elválasztására szolgáló árok, vagy fal esetenként feltárható. Ebben esetenként rituális cselekmények maradványai (pl. edénytöredékek, állatcsontok) bonthatók ki.


Földtöltés

Rétegei és bolygatásai a kronológia, az áldozatok, a rablások és az utótemetkezések stb. szempontjából fontosak. A kőborítás lehet a sírépítmény felett és a bejáratot elzáró. Pl. a százhalombattai 115. halomsír sírépítményét a tetejéig kővel borították, de az elő-folyosót ugyancsak kövekkel zárták le. Hasonló megoldást figyeltek meg a süttői halom mindkét elő-építményénél. A megoldást ritkán, de az alföldi szarmaták is alkalmazták.
Sírépítmény, amely a hajdani felszín fölé emelkedett. Anyaga (szervetlen, szerves) és szerkezetének, építés-technikájának megfigyelése fontos, minden rendelkezésünkre álló módon dokumentálandó.

Ezek lehetnek:
1. „Sírláda”, koporsó. a/ egy darab kőből faragva (pl. római kor), b/ több kőből összerakva (késő bronzkor, római kor), c/ téglából épített (római kor), d/ fából ácsolt (bármely korból)

2. Méhkas formájú kőrakás. Kisebb és nagyobb méretű, kör alaprajzú és kúpot formázó is lehet. Hallstatt- és római kori eseteket is ismerünk.

3. Sírkamra. a/ kör alaprajzú, b/ szögletes, egy és több (2–3) osztatú, fa-, vagy kőfallal, c/ sírkamra és dromosz (bejárati folyosó, elő-folyosó) kombinációja. Mindegyik készülhet fából vagy kőből, de ezek kombinálásával is.

A sírgödör lehet:
1. bélelt (kaviccsal, kővel, fával, tegulával,
2. fedett (fával vagy kővel, illetve ezek kombinálásával).

A temetkezés általában. Ez rítusa szerint lehet: 1. csontvázas/korhasztásos, 2. hamvasztásos (szórt és urnás), 3. jelképes. A rítusokra részletesen nem térek ki, hiszen az előző fejezet ezt tartalmazza. A rítusok kombinálódnak a sírgödrös és a sírépítményes megoldásokkal. Kiegészítésként azonban megjegyzendő ezek elhelyezése:
1. az egykori járószinten/felszínen szétszórt hamvak,
2. sírgödörbe (urnába, urnát helyettesítő edénybe, ládába) téve,
3. építménybe,
4. a halom feltöltésébe helyezve.

Összegezve: temetkezésre a halomsír bármely részén és bármilyen mélységben számítani kell.


A fő és melléktemetkezés(ek). Ezek egy időben, de a melléktemetkezések hetekkel, hónapokkal, néhány évvel később (régészetileg ma ez még megfoghatatlan), azaz ugyanabban a korszakban kerültek a halomba. A halom „főhalott”-ja és a melléktemetkezések (pl. emberek, állatok) elhatárolása és dokumentálása alapvető feladat.
A „főhalott” (központi, de nem feltétlenül középen található) munkaigényesebb sírját gazdagabb, kiemelkedő, extra mellékletekkel láthatták el. Pl. aranyak, üveg- és/vagy borostyángyöngyök, páncélzat, fegyverek, különleges tárgyak pl.: maszk, kézfejeket borító lemez, edénykészlet(ek).
Alapvető fontosságú – különösen a hamvasztott – az embertani leletek jó dokumentálása és meghatároztatása, hiszen így az egyes, többes, családi stb. temetkezések kérdéseire tudunk majd esetleg válaszolni.

A máglya kérdése. Ez tartalmazhat szenült fa- és termésmaradványokat, emberi- és állati kalcinátumokat, edénytöredékeket, olvadt fémeket stb. és természetesen talajt. Teljes felületét érdemes folyamatosan bontani, de átmetszése, vagy csak egyik részének bontása is eredményre vezethet. Persze a választott bontási metódusnak megfelelően eltérő információkat szerezhetünk, vagy egyes területeiről csak részleges ismereteink lesznek.
A döntést természetesen az ásatásvezetőnek kell meghoznia. Minden egyes tárgy helyzetét rögzíteni kell, ami nemcsak a máglya keletkezésének módjára, hanem a későbbi tárgyrekonstrukció(k) elkészítésének alapvető feltétele is. A máglyából faszén vagy más szerves anyagok felvétele (a mintavételezés helyének rögzítésével) és meghatároztatása szükséges.

Lehetséges olyan eset, amikor a halomban csak máglyát (egyéni vagy közösségi hamvasztóhely?) találunk. Pl. Németbánya III/2., de a százhalombattai 75. halom esetében is felmerült, hogy több sír hamvasztó helyeként értelmezendő. A kérdés eldöntése csak a hamvak teljes felgyűjtését és antropológiai meghatározást követően lehetséges.
Sok az olyan halom, amelyben temetkezés és a máglya együttese volt. Ilyenkor a máglyán történő hamvasztás a későbbi halom helyén, vagy már annak építése közben történhetett. Ez esetben eldöntendő a máglya és a sír(ok) egymáshoz való időbeni viszonya.
A jelenségek sorrendisége (padló vagy bejárati folyosó alatti máglya) mellett pl. a faszenek meghatározásának segítségével is előbbre léphetünk e kérdéskörben.
A máglyának csak a maradványait hordták be a halomba és különböző módon (ld. a temetkezés rítusát, illetve a maradványok elhelyezésének módját fentebb) helyezték el. (A kérdés további adalékait lásd az előző fejezetben.)

Az egyéb jelenségek és helyzetük megfigyelésére szintén figyelmet kell fordítani.
Oszlop/cölöphelyek. Ezek lehetnek a temetkezés körül, s utalhatnak sírépítményre, de a hajdani kitűzés módjára (halom közepe) is.


Állatcsontok (ló- és kutyatemetkezés stb.).

Ez lehet:
1. kísérő, kedvenc: az inotai
2. halomban hátas- és vonó lovak külön gödrökbe kerültek. A balácai bustumok állattemetkezéseket (ló, kutya) rejtettek. 2. ételmelléklet,
3. halotti tor maradványai.

A kora vaskori süttői halomsírban ló, kutya, disznó csontjai voltak a máglyamaradványban. Vaszaron az 5. halom halottai 2 sertést és két marhafejes edényt (!) kaptak a túlvilágra. A római kori inotai halmok gödreiből, edényeiből, ládáiból nyúl, disznó, baromfi, galamb csontjai ismeretesek.


Tárgyak

Ezek közül csak a legkülönlegesebb kocsitemetkezésekre térek ki. Több kora vaskori halomban (pl. Somlóvásárhely) megfigyelhető. A római korból kettő (pl. Környe, Nagytétény) és négykerekű (pl. Inota, Káloz, Vajta) példányokról is tudunk. Dokumentálásuk mellett itt a helyszíni restaurátori munka mellőzhetetlen fontosságára hívom fel a figyelmet.

Különleges, egyedi jelenség a zalalövői 9. tumulusban megfigyelt imbrex cső, amely a halom közepéről indul és a halom nyugati részén megtalált temetkezéshez vezetett.
Botanikai és faszénleletek. A sírépítmények anyaga, ugyanakkor a környezet rekonstruálásának, de a korabeli növénytermesztés minőségének meghatározása szempontjából hallatlanul fontosak ezek az adatok. Két kora vaskori példa: a százhalombattai 115. halomban a tölgy három faját használták fel a sírépítményhez. A vaskeresztesi I. halomban gabonaszemek, dió, mogyoró és alma maradványait határozták meg. (Csomagolásuk és megőrzésük mikéntjéről lásd a Grynaeus András és a Bakonyi Viktória által írott fejezeteket!)
Talajtani adatok pollenekkel. Nemcsak a halom építésekori környezet rekonstruálható (az eltemetődött járószintből, máglyából, oszlophelyből stb. mintavétel ajánlott), hanem szerencsés esetben a temetés meghatározása is lehetséges, évszakra pontosan. Továbbá az adatok egy része a temetés rítusának egyes elemeire is rávilágíthat. Utóbbira jó példa a százhalombattai 114. halomban nyugvó esete, akinek hamvaira virágot helyeztek. Ennek alapján megállapítható, hogy a temetésre a nyár elején kerülhetett sor.

A szerves anyagok különleges és klimatikus viszonyaink miatt alig megmaradó csoportját képezik a szőrmék és textilek. (Helyszíni megóvásukról lásd Bakonyi Viktóriának a restaurálásról írott tanulmányát.) Ezek jelentkezhetnek pl. sírgödör fedéseként, vagy a sírjelenség fémtárgyainak korróziójában.
A folyadékok, italok és ételek csak talajmintákból, edények beltartalmi vizsgálatából, laboratóriumok közreműködésével mutathatók ki.
A feltárás alatt lévő halomsírnál, az építés idejénél korábbi jelenségekre (pl. szántás-, telep- és útnyomok) is lehet számítani. Ezért kell az építéskori járószintet meghaladva, tovább mélyíteni a halom talpának teljes felületét.


a halom feltárása

A feltárás előkészítése


1. A térképi információk összegyűjtése pl. a helynévanyagé (Sírhalmos-tábla, Halomi-dűlő, Százhalom, Egyes halmi-dűlő, Török-domb, őrhalom, strázsahalom, határhalom) „nyomravezető” lehet. Kivételes, amikor korai ábrázolása van, de későbbi nincs. Ilyen a békési Bánomkerti-halom esete, amikor az I. katonai felmérésen ábrázolták, s ennek alapján sikerült azonosítása.
Nagyon sok esetben bizonyítható azonban, hogy a hajdani felmérések geometráinak térképészi, grafikus ábrázolásai nem megbízhatók, legfeljebb tájékoztató jellegűek. Másként: az ábrázolt és a valóságban látható halmok száma eltérő. A zalaszántói halmok esetében a I. katonai felmérés 1, a III. 50, Kuzsinszky felmérése 90, a legújabb (2008) pedig 288 darabot rögzített.

2. A korábbi (térképészeti, mezőgazdasági, vízügyi, katonai célú) és mai, különösen a régészeti céllal készített légi fényképek áttekintése. Új felvételek készítése. Ha a terület erdővel fedett, sok értelme nincs, legfeljebb a téli hónapokban. Indokolt viszont, amikor feltételezhető, hogy a művelési táblán elszántott halmok árokkereteit, kőkonstrukcióit fedezhetjük fel. (Lásd erről a Miklós Zsuzsa által írt fejezetet!)

3. Az esetleges okleveles, múzeumi adattári, szakirodalmi, hírlapi, valamint helynévi adatok összegyűjtése (akár hitelesítő, akár új ásatás miatt). Halom meglehetően ritka okleveles említésére jó példa a köröstarcsai Mihály-halom, amelyet e néven először 1479-ben említenek.

4. Geodéziai alapműveletek. Ennek célja az alappont és segédpontok kitűzése, amelyekről a feltárás közbeni méréseket végezzük majd el. Ha a feltárást – ami nyilván a halom méretétől és a tervezett kutatás tudományos igényességétől függ – rövidebb időintervallumra tervezzük, keményfa karókat üssünk le, ha több szezonra gondolunk, betoncölöpöket ássunk a földbe. Mindez szükségtelen, ha modern GPS-modult is tartalmazó mérőállomást használunk.
A geodéziai előkészítés másik része a halom és tágabb környezte – a halmot bezáró, s annak átmérőjének legalább kétszeres nagyságú négyszög alakú területe – szintvonalas felmérésének elkészítése. Ennek során nemcsak a feltárás előtti állapot és a bolygatások rögzíthetők, hanem a halom-építés földjének bányagödre, netán ellaposodott kísérő halmok is felfedezhetők.

5. Geofizikai kutatás. Célszerű a szintvonalas felméréssel azonos, egész területen elvégeztetni. Így nemcsak az esetleges árokkeret, hanem a halom és környéke kőkonstrukciói, beásások (pl. lapos sír, állatáldozat) és tüzelőhelyek (pl. máglya, tor, sírkerámia készítési helye), valamint a hajdani megközelítő ösvények, szántásnyomok (építést megelőző vagy azt előkészítő) is kimutathatók.

6. A tudományos ásató „team” (pl. ember- és állattanos, geológus, talajtanos, botanikus, palinológus, geodéta, restaurátor, régésztechnikus) összeállítása és felkérése, az ásatási bázis helyének kiválasztása, a bázis és a feltárás közötti közlekedés megtervezése, biztosítása.

7. A tervezett kézi munkavégzés (a halom méretétől és a feltárás céljától, mértékétől függ) eszközszükségletének felmérése és beszerzése.

8. A tervezett gépi munkavégzés eszközszükséglete és mértéke. 15–20 m-nél kisebb átmérőjű halmok esetében szükségtelen, hiszen „karolással” az elbontásra kerülő talaj eltávolítható a feltárási területről. Alkalmazása (pl. orosz, német és francia régészek Ázsiában) esetén tudnunk kell: ugyan időt és (élő munkaerő) költséget takaríthatunk meg, de ennek ára mindenképpen információvesztés!
A gépi munka tervezése, ideiglenes vagy végleges földdepó kijelölése. A rekultiváció/visszatemetés során gépi munkaerő igénybevétele – gyorsasága miatt – javallható eljárás. A visszatemetést mindenképpen meg kell tenni, ha pl. a feltárt kő sírkamra anyagiak hiányában nem konzerválható, nem bemutatható.

9. A feltárás módszerének meghatározása, ami függ a halom méretétől, a rendelkezésünkre álló költségkerettől és időtől.

10. A szükséges engedélyek (pl. tulajdonosi, környezetvédelmi, erdészeti, talajvédelmi, feltárási) beszerzése.

11. A bázis (pl. bérlemény) felszerelése és a tudományos kutatás eszközszükségletének biztosítása a bontókésektől a simítózáras és papírzacskókon, valamint szitasoron át a fényképezőgépekig, mérőállomásig és a laptopig.


A feltárás


A Banner János által leírtakhoz – a lényeget tekintve – nem sok újat lehet hozzátenni. Lehetőség szerint minden halmot (2 méteres magasságig és 15 méter átmérőig) – amennyiben a teljes megkutatása a cél – negyedelő módszerrel tárjunk fel, azaz a fő égtájak szerint kitűzött tengelyek által létrehozott negyedeket bontsuk! Ezek logikai sorrendje: a növényzet eltávolítása, a szemközti negyedek feltárása, azaz folyamatos mélyítése és közben a jelenségek bontása. Így olyan halom-átmetszések keletkeznek, amelyek fotózhatók, rajzolhatók és pl. a halom felhordásának mikéntjéről tájékoztatnak. Később a másik negyed-pár elbontása is megkezdődhet, hogy egy idő után a jelenségek egészét is együtt tanulmányozhassuk.
A fentinél nagyobb halmok esetében nyolcadolás alkalmazására is szükség lehet. Példa erre Bakonyjákón a Disznóállás II. halom esete. Természetesen a kutatóárkos módszert is alkalmazhatjuk, amennyiben az a kitűzött célnak (pl. tájékozódás nagyobb és hosszabb idejű feltárás esetén 20 m-nél nagyobb átmérőjű, 2 m-nél magasabb halom esetében, vagy pl. csak a sírkamrát keressük, amire a későbbi ásatást kiterjesztjük). Egy kutatóárok kibővítésével dolgoztak a süttői halom esetében.
Közben a jelenségek lehető legteljesebb mértékű és minél több módszert alkalmazó dokumentálása (pl. felülnézeti- és metszet-, valamint részletrajz, fotó [fáról, létráról, állványról, repülőmodellről, ballonból], fotogrammetria) elengedhetetlen. Az utóbbi pl. lehetővé teszi a hosszú, nagyméretű és bonyolult szerkezetű metszetek gyors és pontos rögzítését. A tudományos „team” társtudományos szakemberei lehetőség szerint folyamatosan tartózkodjanak a terepen. A hajdani járószinten, vagy az alatta lévő jelenségek feltárását lehetőség szerint a halom teljes területén egy ütemben végezzük el, azaz a tanúfalak teljes elbontását követően!

Régész ritkán, csak az anyagi fedezet elégtelensége esetén alkalmazta (pl. Zalalövő), alkalmazza a halom közepére történő ráásást. Ez inkább a kincskeresőkre jellemző.
A szintező műszer/mérőállomás lehetőség szerint folyamatosan álljon rendelkezésre! Így minden jelenség bemérése és mérési jegyzőkönyvbeni, de ásatási naplóban történő rögzítése is azonnal megtörténhet. Amennyiben megfelelő felszereléssel (pl. laptop, szoftver) rendelkezünk, az adatok a helyszínen, akár 3D-ben is megjeleníthetők.
A kitermelt föld deponálásának megoldására ma sem tudunk jobbat a korábban Banner által leírtnál: karolás a feltárandó felületen kívülre, vagy folyamatosan, karolással betemetni a már megásott és dokumentált területet. Utóbbi hátránya, hogy nem látjuk egyben és egyszerre a halom jelenségeit. Legfeljebb modern műszaki eszközök (pl. szállítószalag, bobcat, teherautó) alkalmazásával gyorsítható és távolabb deponálható a kitermelt föld.


Feldolgozás


Tudnunk kell, hogy a halomsírok egy temetőn belül sem mindig egykorúak. Pl. Pécsen a Jakabhegyen közel 300 tumulus között késő bronzkori urnamezős és kora vaskori is található. Nagyberkin kora vaskoriak és római koriak találhatók. Ugyanezt állapította meg a kutatás Felsőcsatár/Vaskeresztes–Világosi-erdő és Schandorf esetében is.
Arra az újabban megfigyelt (pl. Jánosháza, Országúti-dűlő késő bronzkori halomra kora vaskori, Janiký[Szlovákia] többszörözött kora vaskori halom) feltételezett jelenségre is gondolnunk kell ebben a munkafázisban, hogy az „őstisztelet”, kulturális kontinuitás kérdésével lehet dolgunk.
A halom feltöltésében korábbi korok emlékei lehetnek. Pl. a már említett alföldi kurgánok esetében. A mesteri tumulus felszínén ma is kora bronzkori kerámia gyűjthető, de a somogyjádi római kori halom felhordásban is volt őskori kerámia. Lásd fent a halomsír jelenségeit.
A felhordott földben korhatározó leletek is előkerülhetnek. Ezért ezek dokumentálására figyelni kell. Pl. innen kiemelt terra sigillatak alapján megállapítást nyert, hogy a Nyugat-pannoniai temetkezések fél évszázaddal korábbiak, mint a Kelet-pannoniaiak.

A feldolgozás általános (pl. restaurálás, nyilvántartásba vétel és kormeghatározás, terepi dokumentáció összeállítása, a jelenségek értelmezése a dokumentációk alapján) lépései azonosak a bármely más feltárás esetében elvárttal.



Ilon Gábor

Kulcsár Valéria – Lőrinczy Gábor – Makkay János – Mráv Zsolt – Szőnyi Eszter – Tóth Endre


Forrás: Régészeti kézikönyv