XXI Quintilis MMXVII AD

A fülkesír

A sírforma meghatározása

Az általános aknasírtól eltérő, a népvándorlás korban, illetve a néprajzi anyagban is előforduló egyik sírforma a fülkesír (das Stollengrab, niche dug from the end of the grave pit), amely szerkezetét tekintve összetett sírgödör.
Egy többségében téglalap alakú, a felszínről lemélyített, (a fülke felé) enyhén lejtős aljú aknából és hossztengelyének meghosszabbításában az egyik rövid oldalába vájt, ritkán vízszintes, gyakrabban ferdén lefelé mélyülő fülkéből áll. Teljes hossza gyakran a 4 métert is meghaladja, illetve a fülke végénél mért legnagyobb mélysége a 3 métert is elérheti.


A sírgödör foltjának elszíneződései

A fülkesír felszínről lemélyített aknájának foltja gyakran már a humusz alatti, még sötét színű vadtalajban is jól kirajzolódik, általában igen világos (sárga színű) foltként. Gyakran még az altalajban is a környezetéhez képest világosabb foltként jelentkezik. Ennek az a magyarázata, hogy az erősen lemélyülő fülke kialakításakor az altalaj mélyebb, világosabb színű rétegeit is elérték, és a fülke mélyéről kitermelt altalaj az akna betemetésekor a hant tetejére került. Előfordul, hogy az akna foltjának csak egyik harmada világosabb betöltésű. Már ez is a fülke meglétét mutatja, ilyenkor a fülkéből kitermelt világosabb színű homokkal a temetés során az akna gödrének a fülkétől távolabb eső felét töltötték fel.
Gyakran megfigyelhető, hogy az akna határozott kontúrokkal jelentkező foltja hossztengelyének meghosszabbításában – vagyis a fülke fölött – egy elmosódott körvonalú, ovális vagy kerek folt jelentkezik az altalajban (a nyesési szinten). Ez úgy keletkezett, hogy a fülke boltozatának beszakadása, megsüllyedése során a fülke fölötti területen a vadtalaj sötétebb anyagú tömege az altalajba süllyedt.


Az akna vagy előtér

A fülkesír aknarésze, más néven előtere az avar kor első felében, illetve a késő avar korban részben az áldozatként a sírba helyezett egész vagy részleges állatmaradványok (ló, marha, juh vagy kecske) helye. Többnyire a felnőttek számára ásott aknasírokkal megegyezően nagyméretű, lekerekített sarkú, hosszúkás téglalap alakú, de a késői avar kor elején gyakran kisméretű téglalap, esetleg négyzetes, ritkán előfordul trapézszerűen nyitódó formájú is.
A késő avar kor vége felé mérete ismét megnő, hogy a nagyméretű, lábakkal ellátott deszkakoporsó fülkébe eresztéséhez elegendő hely álljon rendelkezésre. Az akna oldalfalai közel függőleges kialakításúak vagy a homokba mélyített sírok esetében enyhén lefelé szűkülők. Aljának kiképzése általában vízszintes, de a fülke szája előtti harmada már a fülke felé lejt, a késő avar kor idején esetleg lépcsős kialakítású.
Az akna aljáról, főleg annak a fülkétől távolabbi feléből gyakran már nem távolították el a fülkéből utoljára kitermelt földet, hanem erre fektették az állatmaradványokat. A fülkesír előterének bontása megegyezik az aknasíroknál alkalmazott általános gyakorlattal.

Mivel az aknában akár több egész, illetve részleges állattemetkezés (koponya és lábvégek állatbőrrel vagy anélkül) is lehet, a csontok, különösen a lábak és koponyák rajzolásánál, felszedésénél és csomagolásánál – a későbbi beazonosításuk, a fektetési sorrend megállapításához – szükséges egyértelmű számozást, a rajzon színkódot alkalmazni. A részleges állattemetkezések vagy az állatbőrök elhelyezésének lehetséges rekonstrukciójához, a fentieken kívül, fontos lehet megfigyelni és dokumentálni a farokcsigolyák helyzetét is.


A fülke elzárása

Az aknának a fülke felé eső végénél, közvetlenül a fülke szája előtt gyakran az akna betöltésétől sötétebb, sokszor fekete, barna pöttyös, zsíros tapintású betöltést lehet megfigyelni. Ez feltehetően az összegöngyölt állatbőr maradványa lehet, amivel elzárták a fülke száját. Ebben a bőrben sosem találunk benne hagyott állatcsontokat. Emellett számolni kell valamilyen merevebb anyagnak, pl. deszkának a fülke szájához támasztásával is, mert az állatbőrt jelző betöltés a fülke szájánál függőleges síkban végződik. Ez kitűnően dokumentálható metszetrajzon, fotón.
Néha előfordul egy keresztirányú vájat a fülke szája előtt, illetve a fülke aljában, két oldala mentén. Ez utóbbiaknak a lábakkal ellátott koporsó leeresztésében lehetett szerepe. Bontás során érdemes a fekete, zsíros tapintású betöltésből mintát venni anyagvizsgálatra. A metszet- és felszínrajzon ábrázoljuk a fülke elzárását jelző elszíneződés tömegét, elhelyezkedését.


A fülke


A gyakran a fülke végébe csúszva, „ülő pózban” találjuk bennük a halott csontvázát. A fülke egyébként mindig a halott nyughelye.

Igen ritka, amikor az általánostól eltérően a fülkét ellentétes tájolással, az akna ellenkező oldalán alakították ki. Ritkán álfülkével is találkozunk, ilyenkor az általánostól kisebb, kevésbé gondosan kialakított fülkében nem találunk halottat.
A fülkesír dokumentálása során a fülke sokszor erőteljes lejtése miatt kiterített felülnézeti rajz készül, a sír valós hosszát tehát a hosszmetszeti rajz mutatja.

A kora avar korban az aknát és a fülkét egy a fülkénél kisebb átmérőjű nyakrész kötötte össze. A sírnak ez a része általában megmarad, nem omlik be, így szélessége és magassága hitelesen dokumentálható is az akna végfalánál. A késő avar kori fülkesírok esetében a fülke lejtése gyakran erőteljesebb, ilyenkor a fülke már nemcsak az akna végfalából indul, hanem az akna utolsó harmadából, negyedéből kezd el mélyülni.
Mivel a fülke pontos elhelyezkedése a nyesési szinten az altalajban nem rajzolódik ki, hiszen nem a felszínről ásták ki, megkereséséhez érdemes ún. munkagödröt ásni. A munkagödör a feltételezett fülke mellett kerül kialakításra jobbról vagy balról, tehát a munkagödör hosszirányú átlója az akna átlójának meghosszabbítása. Kiásása során ügyeljünk arra, hogy hossza haladja meg a fülke feltételezett hosszát.
Az így kialakított munkagödörnek a feltételezett fülke felé eső függőleges falán, oldal irányú nyeséssel és horolással kell megkeresni az altalajban sötétebb foltként jelentkező fülke betöltésének oldalát. Így már a bontás előtt dokumentálhatjuk a fülke kiterjedését, hosszát, pontos mélységét, a nyakrész hosszát, a fülke lezárását, lejtésének mértékét stb.

A temetés során a fülke üregét soha nem töltötték ki földdel, de a fülke boltozatából az idők során darabok szakadhattak le, amire a fülke betöltésében megfigyelhető, összefüggő, vastagabb homokrétegek, nagyobb agyagdarabok utalnak, illetve az aknából alkalmanként bemosódott a föld, amelyre a vékony réteges elszíneződés utal.
Miután a munkagödörben megtaláltuk és dokumentáltuk a fülke betöltésének oldalát, megkezdődhet a bontása, ami a nyesett felszíntől, a fülke fölötti bolygatatlan altalaj eltávolításával, tehát a fülkét felülről megközelítve zajlik. A gyakran koporsós temetkezés bontása nem tér el az aknasíroknál kialakított gyakorlattól. Érdemes és szükséges egy-egy fülkét keresztben megfelezni és kibontani, hogy alakjáról és a betöltéséről pontos keresztmetszetet kapjunk.

Fenntartásokkal kell kezelni a fülke boltozatának a bontás során megfigyelt tetejét, mert ez általában másodlagosnak tekinthető, eredeti magassága feltehetően meghaladta a metszetben dokumentálható magasságát. A bontás során mérlegelni kell, hogy meddig hagyjuk meg a fülke boltozatának indítását a fülkének a munkagödörtől távolabbi oldalfalán, mert annak leszakadása a száradás során reális veszély lehet. Javasolt a boltozat lebontása a dokumentálás után egészen annak indításáig.
A fülke alakja leginkább egy nyújtott hordóhoz hasonlítható. A kora avar korban a fülkék a nyesési szinthez képest 4–39°-os lejtésűek, míg a késő avar kori fülkék legtöbbször erősebben lejtenek, nem véletlen, hogy



Lőrinczy Gábor


Forrás: Régészeti kézikönyv