XXI Quintilis MMXVII AD

Római kori kő- és téglaépítészet.

A kőépítészet tömeges méretekben a Kárpát-medencében a római hódítással terjedt el, de szinte kizárólag a két római tartomány Pannonia és Dacia területén. A Barbaricumban csak kivételes esetekben kerülnek elő kőépületek (római útállomás Szegeden, őrtorony Hatvan-Gombospusztán, germán vezetők központjai Cifer-Pácon), az építtető ezekben az esetekben mindig a római katonaság. Egyetlen kivétel Onegesius fürdője Attila udvarában, amelyet római mesterekkel, Pannoniából hozatott kövekből építtetett meg.

A tartomány meghódítását követő első századból még szinte csak faépületeket ismerünk, a Traianus/Hadrianus-kortól kezdve általános gyakorlattá vált a korábbi épületek, villák, erődök kőbe való átépítése. Ez a folyamat bizonyos esetekben a Kr. u. 2. század végéig elhúzódott, pl. az auxiliaris táborok jelentős része csak Commodus korában épült meg kőből.

A római építészetre vonatkozó alapvető ismereteinket írásos forrás is segíti, a gyakorló építész, Vitruvius De architectura c. munkája. Magasan felmenő falak igen ritkán maradtak meg (pl. Visegrád-Gizellamajor), ezért a római korban falkutatásról nem beszélhetünk.




Kovács Péter



Forrás: Régészeti kézikönyv.