XXIV Sextilis MMXVII AD

Megelőző régészeti feltárás

Az általános követelményeket, a törvényi szabályozást, a javasolt formanyomtatványokat a Régészeti Normatíva 1. kötete (2008) részletesen tartalmazza. Ebből csupán néhány fontos momentumot emelünk ki:

A megelőző feltárás a földmunkával járó fejlesztések, beruházások által érintett régészeti lelőhelyek

• feltárására irányul. A feltárás végzésére jogosult és a beruházó a megelőző feltárásra vonatkozóan írásbeli szerződést köt. A szerződésnek tartalmaznia kell a feltárás időtartamát és annak teljes költségét.

• A 2001. évi LXIV. törvény rendelkezik arról, hogy nemcsak a megelőző feltárás teljes költségét (és azt megelőzően a régészeti hatástanulmány, régészeti megfigyelés, próbafeltárás, dokumentálás költségét) kell költségelőirányzatként biztosítani a feltárás fedezetére, hanem az elsődleges leletkonzerválás, valamint az elsődleges leletfeldolgozás teljes és a leletelhelyezés rendkívüli költségeit is!

• Megelőző feltárás kivitelezési munkái csak abban az esetben indíthatók meg, ha biztosítva vannak a feltárás (terepmunka), és a feltárás következtében szükségessé váló terepen kívüli munka (elsődleges leletfeldolgozás, tudományos feldolgozás, megőrzés, ismeretterjesztés) infrastrukturális és humán erőforrás feltételei, és erről a megbízó és a feltárást végző intézmény szerződést kötött. Ezt folyamatosan szem előtt kell tartani, a megelőző feltárás nem ér véget a terepmunka befejezésével!
A kivitelezés/ építkezés alatti feltárás rendkívüli helyzetét lehetőség szerint el kell kerülni. A beruházóval megkötött szerződésbe azonban eleve bele kell foglalni, ha fennáll a kivitelezés alatti feltárás lehetősége. (Pl. a feltárás kezdetekor még erdő van egy területen, ezért nem lehet tudni van-e/folytatódik-e alatta a lelőhely. A fákat viszont a beruházó csak az építkezés kezdetekor termeli ki, mert ehhez kellenek erdőgazdálkodási engedélyek stb.)
Az érvényes jogszabályok minden megelőző régészeti feltárás előtt kötelezően írják elő a próbafeltárást. Így már van ismeretünk a humusz vastagságáról, a lelőhely koráról, fedettségéről, rétegződéséről.


Az ásatás előkészítése, megtervezése

A megelőző feltárás megkezdése előtt (még a terület humuszolását megelőzően) részletes geodéziai felmérést készítünk a területről. A geodéziai felmérés részletességének mértékét az dönti el, hogy a felszínen találhatók-e még olyan mikrodomborzati elemek, melyek régészeti jelenségekkel összekapcsolhatók, vagy nem. A geodéziai felmérés eszközeinek megválasztása (geodéziai mérőállomással, felületszkennerrel) szintén a felszíni domborzati mintázatok jellegétől, markáns vagy jellegtelen voltától függ.

Szisztematikus felszíni leletgyűjtéssel dokumentáljuk a szántás által felszínre hozott régészeti leletek alkotta mintázatokat. A felszíni leletgyűjtést szisztematikus fémkereső műszeres kutatással is kiegészítjük, ahol az előkerült leletek helyét egyedileg azonosítható módon bemérjük. Ezek az információk a lelőhelyet fedő földréteg gépi eltávolítása során elvesznek. (A feltárás során – ahol fémleletek előkerülésével is számolhatunk – célszerű folyamatosan fémkereső műszerrel átvizsgálni a felszíneket.) A feltárási terület mellett mélyített talajszelvénnyel tisztázzuk a terület geológiai, talajtani viszonyait.

Az alábbiakban a feltárások szervezési, technikai és módszertani kérdéseit tárgyaljuk. Hangsúlyozzuk, hogy az előzetesen megkötött szerződésben megállapított határidők és a rendelkezésre álló anyagi fedezet erősen befolyásolhatja a szervezési és módszertani szempontokat. A hangsúlyt igyekeztünk a nagyberuházások új keletű feltárási módszereire helyezni, hiszen ezek jelentenek alkalmanként gyökeres eltérést a hagyományos kis léptékű ásatásokhoz képest.


A gépi munka megtervezése

Előzetesen fontos már a gépi munkára vonatkozó szerződésben a beruházóval tisztázni, hogy a munkagépeket a megbízó vagy a megbízott biztosítja-e. Mind a munka minőségére, mind az ütemterv tartására komoly hatással lehet ez a körülmény. A szerződésben rögzíteni kell azokat az eseteket, amikor a megbízó biztosítja a feltárásra a gépi munkaerőt. Ugyanis számos esetben ez külön tervezést igényel, miután ők a saját ütemtervük alapján haladnak. Ilyen esetben néhány fontos ponthoz ragaszkodni kell:

• A feltárás előtt talajkezelési tervet kell készíteni, amelyet a talajvédelmi hatóság hagy jóvá. Ezt a tervet célszerű a beruházóval elkészíttetni. A talajgazdálkodási jogszabályok betartása lassíthatja a munkát (humusz és altalaj külön deponálása), erre fokozottan ügyelnünk kell a határidők és a költségek vonatkozásában is.
Gondolunk itt a depó tömörítésére, balesetveszély megelőzésére, a rézsű szögének kialakítására, gaztalanításra stb. A föld deponálása, helye, annak karbantartása. (Pl. hosszú ásatás esetén a depón kinőtt gaz/parlagfű eltávolítása kinek a feladata? A régészé, a gépesé, a tulajdonosé?) A gépi munkavégzés géptípusa (iszapoló-kanalas forgórakodó, kanáltípusa stb.), a gépek mennyisége

• (beleértve a teherautókat is).
A gép csak régész vagy megbízottja jelenlétében végezhet a régészeti lelőhely területén földmunkát.

• A leszedett humuszt és az altalajt külön kell tartani, szállítani és tárolni (ld. a vonatkozó humuszgazdálkodási törvényt!).

• A gépek munkaideje (előfordult ugyanis a gyakorlatban, hogy a régész és munkásstáb 10 órát dolgozott egy nap, de a gépesek régész felügyelet nélkül este 8-ig 16 óráztak, illetve hétvégén is dolgozni akartak). Feltétlenül tisztázandó kérdés, összefügg az előző ponttal.

Meg kell terveznünk az ásatáson résztvevő munkagépek mennyiségét, technológiáját, munkaidejét, időtartamát, közlekedését és – nem utolsósorban – az előzőkből következő költségvetését.

A részletes, megelőző feltárás gépi munkaigényét igen pontosan ki tudjuk számítani, ha a próbafeltárás során a kutatóárkok nyitására igénybe vett gépi munka nagyságát (gépek jellege, száma, munkaidő) pontosan dokumentáljuk.
Miután előre nem látható tényezők nehezíthetik ezt, pl. nagy felületek esetében nem ismert a régészeti lelőhelyet is fedő humusz vastagsága, a munkagép kezelőjének tapasztalata (sebessége), az időjárás alakulása, így a kockázati tényezőkkel is számolnunk kell. A kockázati tényezők kezelését szolgálhatja a vésztartalék-képzés, illetve maga a próbafeltárás is, ahol elsődleges ismereteket szerzünk a lelőhelyről.

A gépi humuszolással letisztítandó felület nagyságát meghatározza az a sebesség, mellyel a lehumuszolt terület egyéb feltárási, dokumentálási munkáit végezzük. Ha túl nagy területet humuszolunk le, és ott aztán sokáig nem történik semmi, a jelenségek foltjai kiszáradnak, gyomnövények jelennek meg. Ha a gépi munka takarékos szervezése miatt elkerülhetetlen folyamatosan szedni a humuszt, akkor földtakarással lehet védeni az objektumfoltokat.

A felszínre került régészeti jelenségek kiszáradásának, pusztulásának megakadályozása céljából hasznos, ha úgy terítünk a jelenségekre egy vékonyabb földréteget, hogy az alá geotextíliát is helyezünk. Ez jelentősen megkönnyíti a későbbi bontási munkálatokat, a régészeti jelenségek kitakarását. (A visszatakart foltokat pl. madártávlatból jól lehet fotózni.)

A gépi munkában résztvevő gépeknek, technológiának meg kell felelnie a speciális régészeti igényeknek (pl. körmös kanállal nem lehet tükörfelületet kialakítani). Ragaszkodni kell a megfelelő gyakorlattal rendelkező gépkezelőhöz.

A gépi munka tervezése nagyban függ attól, hogy a feltárás környékén milyen munkagépek bérlésére nyílik mód.


a gépi földmunka

Számos eset ismert a hazai gyakorlatban, néhányat – a teljesség igénye nélkül – kiemelünk. Előfordulhat, hogy a feltárandó területen először gépekkel a növénytakarót (kukorica, gaz, fás-ligetes bozót stb.) kell eltávolítani, ennek során már a felső humusz (és a benne lévő régészeti jelenségek) is sérülhetnek. A tuskózó gépek, körmös-kanalas, tolólapos dózerek jelentős károkat okozhatnak. Ezek kényszerű alkalmazása esetén, az utánuk maradó felszaggatott felületen sokszor már csak a pusztulás tényét állapíthatjuk meg, a régészeti jelenségek és leletek megmentése alig lehetséges. Helyettük kíméletesebb gépeket és kézi munkaerőt kell alkalmazni.

A feltárás kezdetétől a humusz eltávolítására – nagyon helyesen – az iszapoló-kanalas forgórakodók/kotrók használata terjedt el országszerte. (13–14. kép). Ehhez jól képzett, ügyes gépkezelőt kell találnunk (ne féljünk lecserélni az alkalmatlan gépkezelőt, javíthatatlan károkat tudnak okozni). Ezeknek a forgórakodóknak számos fajtája ismert, most nem a márkatípusokra, hanem az iszapoló-kanalak típusára gondolunk.
Körmös élű kanalat semmiképpen ne használjunk! Ezen gépeknek cserélhető a kanala, úgyhogy egyenes élű, és lehetőség szerint 2–2,5 m széles kanalakat rendeljünk. Kisebb kanalak használata esetén a hepehupás, áttekinthetetlen felületen történő nehéz tájékozódással fizetünk, túl széles kanállal pedig nem tudja hatékonyan leszelni a gép a földet. További gond lehet, ha nem egyenletesen meríti a gépes a kanalat a földbe.
A gépi nyesésnél nem az a cél, hogy egy mindenütt ugyanazon a tengerszintfölötti magasságon kialakított felszín jöjjön létre, hanem egy olyan, sima felszín, amelynek felülete követi az altalaj illetve a régészeti jelenségek felületi változásait, és a jelenségek foltjai, omladékai jól láthatóak rajta. Régész útmutatása mellett, tapasztalt gépkezelő egyenletes síkokat kialakítva tudja szeletelgetni a földet, 10 cm-nél nem nagyobb rétegekben, tükörsima felületet létrehozva. A forgórakodó lehet gumikerekű vagy lánctalpas, attól függően, hogy milyen a talaj minősége.

• Egy forgórakodó után, talajtól függően 1, max. 2 ember szükséges a nyesés elvégzéséhez. Agyagos talajon, amelyen jóval nehezebben halad a munka, mint a homokban, esetleg 2–3 ember is nyeshet.

• Egy forgórakodóhoz legalább két billenőplatós teherautót kell tervezni, így rotációban tudják elszállítani a földet anélkül, hogy a kotrógépnek le kellene állnia. Ez a teherautó-mennyiség csak abban az esetben megfelelő, ha 500 méteren belül kell tárolni a földet. Meghatározza a teherautók termelékenységét az autók mérete. Gondoskodni kell a depónia rendezését végző gépről is (általában lánctalpas dózer).


Földdeponálás


A deponálás szempontjait egyeztetni kell a beruházóval, hogy a későbbi kivitelezést ne akadályozza a régészeti munkából keletkező földdepó. És ez fordítva is igaz, a depó beruházó által történt helymeghatározása sem akadályozhatja a régészeti feltárást. Amennyiben történt erre vonatkozó megállapodás, akkor csak a depóniának a feltárástól lévő távolsága az, amit tervezni kell. 500 méternél távolabbi depónia esetén javasolható 3 (nagy távolságnál akár 4) teherautó beállítása egy forgórakodóhoz. Ennek tisztázatlansága akár meg is duplázhatja a gépek költségét, tehát ezt a létszámban/költségvetésben/határidőkben érvényesíteni kell.

Amennyiben nem készül közös terv a beruházóval a talaj deponálására, abban az esetben egy feltárási ütemtervet kell készíteni és a gépeknek egy közlekedő útvonalat. Ehhez képest kell kialakítani a földtárolási helyet. A már feltárt területre is lehet halmozni a földet, ill. szükség esetén a kisajátítási területen kívül meg lehet egyezni szomszéd területek tulajdonosaival stb.

A fentebb futólag említett kérdés sem elhanyagolható, azaz kinek a feladata a földdepók, néha több ezer/ tízezer m2-es területének kaszálása, gyomtalanítása? Különösen a parlagfűvel fertőzött területeken komoly bírságok gyűjthetők be, ha ez a kérdés nem kerül napirendre. A föld a megbízóé, ellenben a felelősség a gépi vállalkozóé, pl. a tömörítés és a rézsű kialakítás gondjával, de a megbízott régész/múzeum stb. az ásatás alatt a felület gazdája. Kinek a dolga tehát? A kérdést még a munka kezdete előtt tisztáznia kell az érintetteknek.


Ideiglenes utak kialakítása


Nagy felületű feltárásoknál és gépi munka használatánál (a kézi munkához kapcsolódó kitalicskázott föld elhordásánál) az utakra mindig tekintettel kell lenni. Fontos szempont, hogy egymás mellett két teherautó elférjen (kb. 10–12 m), a szelvénybe történő beszakadás nélkül. Ezt később a 2 m széles kanalú forgórakodó kényelmesen fel tudja szedni és a szelvény szintjére hozni. A meghagyott ideiglenes utakhoz kitalicskázott földet is könnyebb elszállítani.
Portalanításról, különösen nyáron, lajtos kocsival, locsoló kocsival gondoskodni kell (ezt is bele kell tervezni a költségekbe). Figyeljünk, hogy közlekedésre csak olyan területeket használjunk, melyek a kapcsolódó beruházás területéhez tartoznak, tulajdonosai a terület igénybevételéhez hozzájárultak, így elkerülhető a zöldkár alkalmasint tetemes költsége.


Próbaásatás a megelőző feltárás során

Az újabb jogszabályok tükrében ez az eset nemigen fordulhat elő. Kivételes esetekben, nagy felületű ásatások esetében (pl. 100 000 m2 felett) tulajdonképpen egy megelőző feltárás keretén belüli próbaásatást is végezhetünk. Nagyméretű lelőhelyeknél lehetnek olyan, akár 5000–10 000 m2-es objektummentes foltok, melyeket fölösleges lehumuszolni. Ezekben az esetekben a gépi munkával (továbbra is 2 m széles kanalú iszapoló-kanalas gumikerekű forgórakodóról beszélünk) egymástól 8–10 méterre párhuzamosan húzunk kutatóárkokat. Amennyiben van az árkokban régészeti objektum/jelenség, akkor nyitjuk össze teljes felületté az árkokat.


az ásatási stáb megtervezése

A feltárási stáb összetételét úgy kell meghatározni, hogy a feltáráson közreműködő régészek, technikusok a dokumentációval, a leletkezeléssel és a feltárás vezetésével a feltáráson dolgozó bontó munkások tempójának megfelelő számban legyenek jelen. Figyelembe kell venni a bontó munkások és technikusok gyakorlottságát vagy gyakorlatlanságát. (Előfordulhat, hogy kezdővel van dolgunk, tehát a létszámba be kell számítani a betanítás idejét is.)

15–20 fő irányítására, valamint a kapcsolódó feladatok ellátására egyrétegű település esetén:
• egy vezető régész,
• egy rajzoló,
• egy fotós,
• egy leletkezelő technikus és
• két általános (ill. nagyon jól bontó) technikus elégséges.
• Restaurátor, alkalmanként kell, ill. készültségben/készenlétben felszedésekhez.

Egy régészeti feltárás tempója nem növelhető kizárólag a bontó munkások számának emelésével, ehhez illeszkednie kell a dokumentációt készítő és leletkezelő személyzet számának is. Ideális arány: ahány munkást egy régész irányítani tud technikusi segítség nélkül. (RK 1954. 24.: meghatározza a feltárási munkások létszámát, telepnél 1 régészre 4 munkást, temetőnél 6 munkást, barlangnál 8 munkást. Az eltérés a meddő földterület kézi leásása miatt van.)
Szerintünk gépi munka hiányában és technikusi segítség nélkül 1 régész kb. 10 fős munkáslétszámot tud jól kezelni. Több munkás és gépi földmunka használata esetén már elengedhetetlenül szükség van a fent felsorolt technikusi segítségre. Pusztán a gép régész általi ellenőrzése és irányítása olyan időigényes, hogy technikusok nélkül nem végezhető ez a típusú megelőző feltárás. Egy nagy felületű ásatáson, egyrétegű település feltárása esetén 20 bontó munkással egy hónap alatt átlagosan 4–8000 m2-t lehet feltárni. Ettől az adott lelőhely jellegétől függően jelentős eltérések is előfordulnak, mindkét irányban. A lelőhely jellegétől is függhet a munkások létszáma.

Nagyon fontosnak tartjuk munkacsoportok (több régész stáb) esetén a napi kapcsolattartás mellett a feltárás előrehaladási ütemének megfelelő, rendszeres értekezletet. Ennek oka az azonos lelőhelyen vagy egy projekten belüli lelőhelyek feltárása esetén pl. a gépek, a munkások, a felszerelés stb. átcsoportosítása, napi teendők, jelentések, szakmai szempontok, eredmények megbeszélése. Természetesen ez nem kötelező, de praktikusabbá, gördülékenyebbé teheti 5–8 régész stáb esetén a feltárást.

A protokoll betartása, a megfelelő eszközök biztosításán túl figyelemmel kell lenni arra a szempontra, hogy a feltárás egy olyan munkahely, ahol hosszú időn keresztül, néha igen viszontagságos körülmények között vannak összezárva különböző típusú emberek. Meg kell teremteni a napi munkának azt a ritmusát, illetve azokat a járulékos feltételeket (megfelelő étkezés, tisztálkodás, tisztaság, körletrend), melyek segítségével a terepi munka hosszú időn keresztül, eredménnyel végezhető. Az ásatási bázis házirendjének kialakítása és betartása is az ásatás eredményességét szolgálja. Ha erre az ásatásvezető nem alkalmas, szerencsés, ha van külön gazdája az ásatási bázisnak is.

Az ásatási felszerelés beszerzése, az ásatás napi menetéhez szükséges eszközök pótlása szükségessé teszi, hogy az ásatás egyik technikusa logisztikai feladatokat lásson el. Hiba, ha ezt a munkát a feltárás vezetésének és dokumentálásának rovására az ásatásvezető látja el. (Az ásatásvezetőnek az ásatást kell vezetni, nem a gépkocsit!)


Ásatási felszerelés

Az ásatási felszerelés nagysága, összetétele régészeti lelőhelytől függően változik. Az alábbi listát egy olyan kiindulási alapnak tekintjük, mely a helyi adottságokhoz és szándékokhoz való igazítással, kiegészítésekkel segíthet egy adott munkát megkezdeni.

A legszükségesebb felszerelést személyekre lebontva mutatjuk be (ahol külön nem jelöltük, ott 1 főre vonatkozik a javasolt mennyiség).
• 1 db lapát
• 1 db ásó/2 fő
• 1 db csákány/ 3 fő
• 1 db talicska/ 3 fő
• 2–3 db bontókés, spakni (különböző méretek)
• 1 db szike
• 2 db ecset (különböző méretek)
• 1 db kézi horoló vagy kaparó
• 1 db kis söprű
• 1 db kis kézi permetező /3 fő
• 1 db kisméretű, ívelt szeneslapát
• 1 db térdelőpárna,
• megfelelő mennyiségű szívószál (a metszet szögek jelzésére/helyettesítésére szolgál)
• 1 db védősisak/fő;
• 1 db fényvisszaverős biztonsági mellény/fő.
• 2 db 4 méteres palló/10 fő
• A/4-es és A/2-es milliméterpapírok, rajztábla ugyanilyen méretekben, irattartók, füzetek, kapcsos mappák, nejlon lefűzhető tasakok
• rajz- és íróeszközök: golyóstollak, töltő és színes ceruzák, radírok, filctollak, vonalzók, körző
• mérőeszközök: mérőléc 2–3 m-es, mérő szalag: 5, 20, 50 m-es (Vászon vagy üvegszövet erősítésű műanyag), tájoló, függőón
• szintező
• egyéb ásatási eszközök
• csomagolóanyagok: papírzacskók több méretben, műanyagzacskók (simítózáras), különböző méretű fedeles kartondobozok, papírvatta (gyógyszertárban kapható), M35-ös (kenyeres) műanyag rekesz, geotextília, patentzáras zacskók, leletkísérő adatlapok
• fotóapparátus: táska, fényképezőgép, tartalék elemek, töltők, tartalék memóriakártyák, objektív-tisztító ecset, tájoló, É-nyíl, mérőlécek, fotó-felirat tábla
• szögek több méretben, szelvénysarok-jelző karók keményfából, vagy fémből, fémreszelők (ásó, lapát élezéséhez), balta, fűrész
• műanyag kis táblák objektum és stratigráfiai számokhoz stb.
• műanyag letűzhető jelzőtáblák fotózandó objektumok mellé stb.



Pusztai Tamás – Tari Edit


Forrás: Régészeti kézikönyv