XXVIII Februarius MMXVII AD

A terepi felmérés rendszere

Kutatási háló

Előnyei:

1. Illeszthető, reprodukálható, folytatható


A terepi felszínrajzokat oly módon készítjük, hogy azok viszonyítási pontjai – a kutatási háló, négyzet, tengely – egy megfelelő transzformációval beilleszthető legyen országos, vagy más, általánosan használt térképi, vetületi, ill. viszonyítási rendszerekbe (EOV, WGS84, helyi városi koordináta-rendszerek stb.). Ezzel biztosítjuk azt, hogy a feltárásunk során meghatározott régészeti jelenségek helyzete a világban meghatározható legyen, így adataink összevethetőek lesznek más feltárások, vagy ugyane terület későbbi, kapcsolódó feltárásainak térképi adataival.
Az illeszthetőség megteremtésének két útja van: A terepi rajzok készítése során figyelembe vett pontok, szabályos rácsháló kitűzése vagy bemérése geodéta által, vagy az általunk kijelölt terepi kutatási egységek bemérése ismert földrajzi helyzetű, fix pontokhoz.

A kutatási háló vagy viszonyítási pontok meghatározása elengedhetetlen a feltárások kezdetén. Lényeges, hogy kutatási rendszerünket, fix pontjainkat a kutatási dokumentációban (pl. feltárási napló) egyértelműen rögzítsük, rajzban és szöveges módon, úgy, hogy az a későbbiek során reprodukálható legyen.
Vannak olyan régészeti leletmentések, melyekről már a kutatás első napján látható, hogy hosszú ideig elhúzódó terepi munka várható. Ez esetben is egy nagyobb területet figyelembe vevő struktúra alkalmazása a célravezető.


2. Praktikum


A terepi kutatási egységek/raszter meghatározása nem önmagáért való dolog, hanem a feltárások gyors és egyértelmű dokumentálását szolgálja ki. Elsődleges szempont, hogy az adott viszonyok közepette a lehető legjobban megkönnyítse a terepi felmérési rajzok készítését. Egyszerű legyen és egyértelmű.
A kutatási egységek (négyzet, szelvény, szakasz) azonosítása során ki kell zárni a keveredés lehetőségét. Ebből adódóan, az adott körülményekhez igazodva, többféle (számozási, azonosítási) rendszer használata is elfogadható. A kutatási raszter, tengely igazodjon a feltárandó terület nagyságához, határaihoz, jellegéhez.

Ennek megfelelően:
Keskeny nyomvonalas beruházásokhoz kapcsolódó feltárások során (pl. olajvezeték építése) az adott nyomvonal tengelyéhez igazodó, 5 méteres szakaszokra tagolt kutatási tengely kitűzése és bemérése szolgálja legjobban a terepi munkát. Ha törik a nyomvonal, e tengely is megtörhet

• Nagy felületeken végzett feltárások során a földrajzi északi irányba tájolt 100×100 méteres szelvények és azokon belül 10×10 méteres négyzetek alkalmazása célravezető. Megkönnyíti a munkát, ha a 10×10 méteres négyzetek sarokpontjainak EOV y és x koordinátáit méterben mérve egész számokkal jelöljük, melyek 0-ra végződnek (pl. 885110; 223560). Jelölhetjük minden 100×100-ast (és azon belül 10×10-es) egységet külön számozással is.

E megoldásnál kétféle kitűzési mód is használható:

• 1. A háló 100×100 méteres szelvényei igazodnak az EOV koordináta-rendszer kilométeres hálókiosztásához, a teljes ásatási hálórendszer az EOV hálórendszerből levezethető. A szelvények elnevezése és elhelyezése így egy, az ásatástól független, önálló rendszeren alapul. A 100×100 méteres szelvények számainak rajzokon való feltüntetése nagy odafigyelést igényel, egyébként keveredés következik be a rajzok illesztése során.

• 2. A 100×100 méteres szelvényeket a feltárandó terület határaihoz igazodva jelöljük ki. (Itt is célszerű, ha a 100×100 méteres szelvények és azon belül a 10×10 méteres négyzetek sarokpontjainak EOV y és x koordinátáit méterben mérve egész számokkal jelöljük, melyek 0-ra végződnek.) Nagy felületeknél a terepi rajzolást ez könnyíti meg a legjobban.
Ebben az esetben az 1:20 léptékű felszínrajzokat oly módon készítjük, hogy az adott 10×10 méteres négyzet északi és déli, egyaránt 5×10 méteres sávját rajzoljuk egy–egy A/2-es milliméterpapírra (vagy tekercsben kapható milliméterpapírt használva ráfér egy 10×10 méteres szelvényrajz).
A rajzon a rajzszám, a dátum, a lelőhely mellett mindenképp feltüntetjük hálórendszerünk legalább két pontját, az északi irányt, és azt, hogy az adott négyzet északi vagy déli felét rajzoltuk-e.

• Fontos, hogy a négyzetek és a szelvények azonosítóinak feltüntetése során ne legyen mód a keveredésre. (pl. Azokban a rendszerekben, ahol az adott raszter egységeit a négyzetháló oszlopait és sorait jelölő be-tűk kombinációval határozzuk meg, pl. – AA, AB, AC..., BA, BB, BC előfordulhat a rajzok összekeverése. Az a struktúra, ahol 20×20 méterben határozták meg a kutatási négyzetek nagyságát, és e négyzeteket 8 darab A/2-es méretű rajzlapon dokumentálják, szintén tovább nehezíti a rajzoló életét, és további lehetőséget ad a rajzok össze keverésére.)

• Kisebb feltárások (pl. templomfeltárás) esetén a feltárandó jelenség tájolását, elhelyezkedését, a megtartandó főbb metszetfalak irányát is figyelembe vevő tájolású és méretű szelvényeket is meg lehet határozni.

• A kutatási raszter vagy tengely kutatott területhez való igazodásának vannak határai. Ha egy autópálya-nyomvonal kanyarodik, a nyomvonalhoz igazított négyzethálóink a kanyarban nagyon sok, háromszög alakú szelvényt fognak eredményezni. Ezt lehetőleg el kell kerülni. (Keskeny, nyomvonalas beruházáshoz kapcsolódó feltárások esetén, ha törik a tengely, szintén keletkezhet egy-egy szabálytalan kutatási egység, de ez elenyésző szépséghiba a tengely terepi használati előnyeihez mérten.) A kutatási egységek kitűzése során törekedni kell lehetőleg egyenes, törés nélküli tengelyek, vagy az északra tájolt szelvények, négyzetek kijelölésére.


Felszínrajzok készítése részletes kutatási háló kitűzése nélkül

Az egyedi jelenségeket egy általunk meghatározott, képzeletbeli szakasszal átvágjuk. A szakasz két végpontját jelöljük a feltárási felszínen A- és B-pontokként. A jelenség rajzán az A- és B-pont elhelyezkedését (a betűvel együtt) jelöljük, ügyelve arra, hogy a két pont között mért távolság a valóságban és a részletrajzon mérve is egyezzen. E rajzokon is fontos feltüntetni az északi irányt.
A két terepi pont geodéziai bemérése során az A-B pont adattáblájában (vagy összesítő rajzában) rögzítik a pontokat is ábrázoló, adott részletrajz egyedi azonosító számát is (részletrajzszám).


A terepi rajzok illesztését A-B pontok bemérésével három esetben alkalmazzuk:


1. Részletrajzok készítése során.
2. Leletmentések esetében, ahol nincs idő, vagy mód a kutatási háló kitűzésére.
3. Olyan felületeken, ahol a ritkán elhelyezkedő régészeti jelenségek egymástól nagyobb távolságban helyezkednek el, közöttük nagyobb régészetileg meddő felszínekkel. Ilyenkor a részletes kutatási raszter kitűzése gazdaságtalan és fölösleges is.


A rendszerben rejlő hibalehetőségek:

• az A–B pontok egymáshoz való távolságát és helyzetét a részletrajzon nem megfelelően tüntetik fel (ezért szükséges, hogy a két pont között mért távolság a valóságban és a részletrajzon mérve is egyezzen).

• fölcserélik az A- és B-pontokat (az ebből adódó fordított tájolású illesztést zárja ki az északi irány rajzi szerepeltetése)

• A geodéta adatai elvesztek, a terepi pontok pedig már megsemmisültek (egy kötött rendszerű ásatási négyzethálóhoz való rajzolás során ez a veszély nem áll fenn). A katasztrofális adatvesztést úgy tudjuk elkerülni, hogy a mérést vagy már a feltáráson ellenőrizzük, és egyből letöltjük a helyszínen egy laptopra, vagy a geodéták a bázisra érve letöltik az állományt. Ezután egy listát készítenek a bemért objektumokról, és ezt eljuttatják az ásatásvezetőnek.

Régészeti felszínek dokumentálására használhatunk térszkennereket, illetve alkalmazhatunk fotogrammetriai eljárásokat. Ezek az eljárások esetenként olyan részletek dokumentálását is lehetővé teszik, melyekre hagyományos, kézi rajzok, kézi felmérések során nem, vagy csak nagyon sok energia és idő felhasználásával lenne módunk.
Mindkét esetben figyelemmel kell legyünk arra a tényre, hogy e felmérések nem helyettesítik az értelmezett dokumentációt. Meg kell oldani, hogy adatokat, illetve régészeti értelmezési utalásokat kapcsoljunk e felszín-dokumentálási módokhoz.

Figyelem! A geofizikai, mágneses mérések tájolása során kitűzött lokális háló általában a mágneses északra van tájolva, ami az EOV háló északi irányától néhány fokkal eltér. 100 méteres oldalhosszúságú kutatási területnél ez már jelentős eltérésekhez vezethet. Ha a geofizikai felmérések eredményeit összhangba akarjuk hozni a feltárási eredményekkel, ügyelnünk kell a két hálórendszer tájolásbéli különbségeire.



Pusztai Tamás – Tari Edit


Forrás: Régészeti kézikönyv