XXIV Sextilis MMXVII AD

A feltárási jelenségek dokumentálása

Általános alapelvek

Amit dokumentálni lehet a terepen, azt a terepen dokumentáljuk! A terepi dokumentálás naprakészen, a jelenségek bontásához igazodva készül. Ezt oly módon kell tennünk, hogy a terepi munka lezárását követően, az utófeldolgozás során (stratigráfiai vagy egyéb adatlapok, rajz-, fotónapló, ásatási napló, terepi felszín- és metszetrajzok feldolgozása, fotó-, videóanyag rendezése) a munkában résztvevő technikusok gyakorlatilag önállóan végezhessék a munkát a régész irányítása mellett, de lehetőség szerint a lehető legkevesebb kézi vezérléssel.

Ez azt jelenti, hogy nem szabad a terepi dokumentáció elkészítése során spórolni („majd leírom otthon fényképről”) – az az adatfelvétel, amely nem készül el a terepen, gyakorlatilag soha nem készül el megfelelően. A terepi adatszerzés lehetőségeinek kitágulása (fotogrammetria, lézer szkenner alkalmazása) hatalmas adathalmazokat hoz létre az ásatásról. Ezek az adatszerzési módok azonban nem helyettesítik a terepi értelmezéssel egybekötött dokumentálási módokat (kutatási napló, objektum adatlapok, stratigráfiai adatlapok, digitális fényképek, rajzok).



Pusztai Tamás – Tari Edit




Forrás: Régészeti kézikönyv