XX September MMXVII AD

Légifotó-gyűjtemények, műhelyek

Egy-egy terület kutatása előtt célszerű átnézni a korábban készült légi felvételeket. Jelenleg azonban még nincs egységes légifénykép-szolgáltató adatbázis. Az egyes archívumok egymástól függetlenül léteznek, feldolgozottsági szintjük is különböző.


Az archív anyagok legfontosabb szolgáltatói

Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Térképtára: Az 1940-es évek végétől az 1970-es évekig terjedő időszakból az ország egész területéről itt találhatók meg az archivált filmek és kontakt másolataik. A két világháború közötti időszakban és a második világháború idején készült felvételek az ország egyes területeiről maradtak fenn.
Ebben az időszakban még épebb állapotban voltak az egyes régészeti lelőhelyek, ill. környezetük: a nagyüzemi mezőgazdasági művelés még nem tette teljesen tönkre az objektumokat, és még nem indultak meg a nagyberuházások, amelyek lelőhelyek tucatjait semmisítették meg.
Az itt levő légi fényképeket, ill. azok kontakt másolatait a Honvéd Térképészeti Intézet készítette térképezési céllal. A függőleges tengelyű, fekete-fehér, mérőkamerás katonai fényképek méretaránya kb. 1:20 000, 1:25 000. Miután átfedéssel készültek, szükség esetén sztereoszkóppal is vizsgálhatók a légifotó-párok.

A Magyar Honvédség Térképészeti Közhasznú Társaság légifénykép-tára 1944-től napjainkig tartalmaz légi felvételeket az ország területéről. A légi fényképek átlagosan 3–4 évenként – esetenként és terüleenként gyakrabban – fekete-fehér negatívra készültek. Az 1960-as évek végéig a negatívok mérete 30×30 cm, majd később 24×24 cm volt.
A légi fényképezést topográfiai térképkészítés, illetve felújítás céljából végezték. A feldolgozás technológiájától függően a képek méretaránya, soron belüli és sorok közötti átfedésének mértéke változó. A felvételek részben hagyományos, részben digitális formában tekinthetők meg.

A Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) központi adat- és térképtárában találhatók az utóbbi évek során készült polgári célú légi fényképek. Az anyag döntő többsége az 1:10 000-es léptékű topográfiai alaptérképekhez illeszkedő méretarányú tömbökből tevődik össze, amelyek az országot teljesen lefedik, számos esetben többszöri ismétlésben.
Vannak még nagy méretarányú légi fényképek és ritkábban kis méretarányúak is. A korábbi felvételeket a Tóth Ágoston Térképészeti Intézetben őrzik, a FÖMI-ben csak a mutatókhoz lehet hozzáférni.

A VITUKI Rt. által őrzött légi felvételek közül régészeti szempontból elsősorban a kis magasságból: pl. a Sárközről vagy a Szigetközről, folyó- és patakvölgyekről készített felvételek használhatók. Ezek között fekete-fehér és színes képek is találhatók.


Régészeti légifotó-műhelyek és gyűjtemények

ELTE Régészettudományi Intézete (Czajlik Zoltán, Bödőcs András):

Az 1993-ban megindult légirégészeti program fő célja a magyar–francia vaskorkutatási program, illetve az ELTE Régészettudományi Intézetének észak-alföldi regionális kutatásainak támogatása, valamint a francia pilóta régész partner, René Goguey személyes érdeklődésének megfelelően a dunai limes és általában Pannonia kutatása volt.
A gyakorlati tapasztalatok, elsősorban a légirégészeti kutatásokat eredményessé tévő rendkívül kedvező agrokulturális és talajadottságok alapján azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az évi kb. 30–40 órás repülések legfontosabb feladata Magyarország egészének előzetes légirégészeti felderítése. Ezért az első öt évben a hosszú átrepülések elkerülésére minden évben egy-egy régiót választottunk ki részletesebb felderítésre, s a munka a bázisrepülőterek szisztematikus változtatásával igen hatékonynak bizonyult.
Alkalmazkodnunk kellett ahhoz a körülményhez is, hogy az egyhetes időtartamú repülések időpontját technikai okokból jóval előbb rögzíteni kellett, vagyis az egyes régiókon belül elsősorban azokat a területeket kutattuk, ahol a szántóföldi gabonák érése az adott időszakban megfelelő volt.

1998-tól az Őcsényi Repülőklub Cessna 172-es repülőgépét használtuk Cziráki Péter vezetésével, amelyben a korábbinál pontosabb beépített Garmin GPS és egy a repülőgép oldalába épített fotóablak volt. A fényképeket mindvégig René Goguey készítette konvencionális nyersanyagra (főként Kodak Ektachrom filmre), professzionális Leica és Nikon fényképezőgéppel. Az elsődleges azonosítás során összesen 391 légifotó-lelőhelyet határoztunk meg.
A légifotó-lelőhely kifejezés arra utal, hogy a repülőgép GPS adatai alapján 1:10 000-es topográfiai térképen 391 olyan területet határoztunk meg, ahol René Goguey régészeti célú légi felvételei készültek. Ez azonban korántsem jelent automatikusan ugyanennyi új régészeti lelőhelyet, hiszen a képeken látható struktúrák lehetnek nem régészeti eredetűek (főként az Alföldön modern és 19. századi tanyák, betemetett csatornák, háborús lövészárkok, digógödrök nyoma stb.) vagy már ismert régészeti lelőhelyek (főként földvárak, halomsírok).

A legtöbb légifotó-lelőhelyet a Dunántúl keleti felén, a Duna–Tisza-közén, illetve egyes években a Kisalföldön sikerült azonosítani. A Nyíregyházára és Debrecenbe helyezett bázisrepülőterek ellenére a Nagyalföldön mindeddig viszonylag kevés új lelőhelyet azonosítottunk, s a Sármellékről, illetve Kaposújlakról induló kutatások ellenére sem jelentős a zalai, illetve a somogyi lelőhelyek száma.
A halomsírok, földvárak és tellek kataszterezését 1996-ban kezdtük el, s a középkori földvárak és a római kori halomsírok kivételével 2001-re megtörtént szakirodalmi adatgyűjtésük, az őskori földvárak és az alföldi tell-települések esetében a szakirodalmi és adattári adatok alapján a topográfiai azonosítás is. A kataszterezési munka legfontosabb eredménye nem publikációkban, hanem a sokszor már a 19. század óta ismert, fontos régészeti lelőhelyek pontos koordinátás meghatározásában öltött testet.
2000 őszén indítottuk az őskori földvárak légi régészeti állapotfelmérését. A kataszter 200 földvár adatait tartalmazza, közülük 160-at sikerült dokumentálni. Emellett 32 középkori földvárról is készült felvétel, továbbá 20 új földvárat sikerült azonosítani, s számos esetben már ismert erődítésekről tudtunk meg új adatokat.

2003-ban indult a római útkutatási programunk. A módszeres feldolgozás során olyan jelenségekre lettünk figyelmesek, amelyeket a nemzetközi légirégészeti párhuzamok alapján lehet római utakhoz kötni. Ezek a kettős vonalas jelenségek, amelyek az egykori út árkaihoz köthetők. Elsősorban a klasszikus növényi növekedési jelenségek különbségéből vehetők észre, amikor is az egykori árkok felett az érő gabona egyrészt magasabbra nő, másrészt később kezd sárgulni.
Másik alkalmas időszak a késő őszi, ill. a tél eleji gyér havazás utáni olvadási periódus. Ezen útárkok kutatásának jelentőségét azért is érdemes kiemelni, mert dokumentálásukkal olyan utakra bukkanhatunk, amelyeket vagy nem láttak el burkolattal, vagy már feltárással is alig regisztrálható annak nyoma. Ezekre az utóbbi években több példa is akadt, a feltárások (Ilon 2000; Redő 2006) több olyan utat mutattak ki, amelyek a római korhoz köthetők, ugyanakkor nem a klasszikus, római utakról alkotott képet mutatták: kövezésnyomokat alig lehetett észlelni, viszont minden esetben észlelni lehetett az oldalsó árkokat.

Az eltelt 13 év felderítő kutatásai alapján elmondható, hogy Magyarország, főként a Duna–Tisza-köze, a Kelet- és az Észak-Dunántúl, kedvező adottságokkal rendelkezik a légi régészeti kutatások folytatásához. Részben e kedvező adottságok, részben a főként az utóbbi 5 évben Budapest környékéről (Budaörs és Tököl) induló repüléseknek köszönhetően nagyon sok új lelőhelyet ismerünk Budapesttől D-re a Duna mindkét partján egészen Paksig.
A Dunától keletre, Dunaharaszti–Dabas–Dunavecse zónájában még a csapadékos, kedvezőtlen időjárású években is sok új lelőhely dokumentálható, ami minden bizonnyal összefüggésben van a terület alatt húzódó, pleisztocén végi kavicsmezővel.

A légifotó-lelőhelyek sűrűsége és összetettsége a Budapesttől D-re eső zónában többfelé (Adony–Iváncsa, Zichyújfalu–Szabadegyháza, Szalkszentmárton, Bugyi, Dabas) is indokolttá teszi a teljes körű fotóinterpretációt, s annak nyomán a fotók térképi illesztését, fotótérképek készítését. Párhuzamosan ezzel a munkával, 2006-ban Fejér megyében megkezdtük a légifotó-lelőhelyek rendszeres bejárását.
A Ráckeresztúr, Adony, Beloiannisz, Perkáta, Szabadegyháza és Gárdony határában elvégzett kutatás célkitűzése egyelőre csak a légi fotó alapján telepnek minősíthető területek vizsgálata. Az eddig elvégzett munka előzetes értékelése alapján elmondható, hogy a légifotó-lelőhelyek túlnyomó többsége régészeti lelőhelynek bizonyult, datálásuk bronzkor, kelta és római kor.

Az MTA Régészeti Intézetében különböző időszakokban, különböző személyek, ill. cégek által készített légi felvételek találhatók:

– A BGTV által készített fekete-fehér felvételek egy része a cég megszűnésekor az MTA Régészeti Intézetébe került. A Pest és Tolna megyei lapok továbbra is itt találhatók; a többi megye anyagát az ELTE Régészettudományi Intézete vette át.

– a Magyarország Régészeti Topográfiája c. sorozat egyes köteteinek készítésével kapcsolatban (pl. Békés megye, Pest megye) az intézet rendelt meg légi felvételeket egyes lelőhelyekről, ill. sávrepülést Pest megyében.

– egyes ásatási területekről és környékükről a korábban készült katonai légi felvételekből (pl. Mucsi/Lengyel, Sánc; Aszód, Papi-földek; Sopron, Burgstall; Keszthely, Fenékpuszta) a kutatók rendeltek nagyításokat.
A Régészeti Intézet 1990-ben kapcsolódott be az aktív légi fotózásba. A legtöbb felvételt Tolna és Pest megyében készítette Miklós Zsuzsa: ezek nagy része földvárat, várat ábrázol; de szerepelnek különböző korú települések, középkori templomok, halmok stb. is. Ezeken kívül egyes autópályákon (M0, M1, M6, M7), Zala megyében, Solt, Tétel-hegyen a kutatók megbízásából, és – a KÖH megrendelésére – a Dunántúlon és az Északi-középhegységben is készített felvételeket. Az eddigiek során mintegy 600 lelőhelyről 5000 db felvétel készült. A fenti felvételek az MTA Régészeti Intézetének Adattárában találhatók, igazgatói engedéllyel hozzáférhetők.


A fotók dokumentálási módját Miklós Zsuzsa dolgozta ki:

– jegyzőkönyv: minden egyes repülésről készül jegyzőkönyv, amely az útvonalterven kívül tartalmazza a repülés legjellemzőbb adatait: pontos dátumot, napszakot, a repülőgép típusát, a pilóta nevét, időjárási körülményeket, repülési magasságot, az alkalmazott fényképezőgép(ek) és filmek típusát. Ezek az adatok később bekerülnek az adatbázisba.

– filmek: előhívás után minden filmről kontakt másolat és egy-egy 10×15 cm-es nagyítás (kutatói példány) készül. Ezután következik a negatívok leltározása, majd a meghatározás. Ennek alapján a kontakt másolat lelőhelyenként kartonozásra kerül.

– digitális felvételek: a meghatározás során a file-névben jelöljük a lelőhely nevét, a felvétel időpontját, valamint a fényképezőgép által adott sorszámot. Ezután CD-re, ill. DVD-re másolva tárolja az Adattár.

– képek meghatározása: Ehhez a munkához jelentős segítséget nyújt az útvonalterv és a GPS. Ez most is időigényes, a GPS használata (és főleg az a lehetőség, hogy egyes fényképezőgépek összeköthetők vele) előtt azonban még nehezebb volt a pontos meghatározás. Jelenleg inkább a koordináta-átszámítások okoznak többletmunkát: másfajta koordinátát igényelnek a repülőgépek, mint amelyek a katonai 25 ezres térképekről, illetve az EOTR-vetületű 10 ezres térképekről leolvashatók. Miután bizonyos szempontból mindegyik fontos lehet, az lenne az ideális, ha az adatbázisban valamennyi szerepelne.
A képek meghatározásával egy időben történik a lelőhely térképi rögzítése. A kormeghatározáshoz, kiterjedéshez, egyéb jellemzők megállapításához szükséges terepbejárást a lehetőségek függvényében minél előbb el kell végezni és az eredményeket be kell vezetni az adatbázisba. Ennek időpontja természetesen elsősorban a növényzettől függ: ha pl. búzában fotóztunk egy lelőhelyet, akkor meg kell várni az aratást és a tarló felszántását is.

– adatbázis: az Access adatbázis tartalmazza a fotózott lelőhelyek legfontosabb adatait (megnevezés, lelőhely GPS koordinátái, térkép szelvényszáma, lelőhely kora, film leltári száma, típusa, fényképezőgép típusa, repülési magasság, pilóta neve, repülés időpontja, megfigyelt jelenségek, légi fotó-jel típusa). Megfelelő számítógép kapacitás esetén kisméretű fotót is be lehet illeszteni.


Pécsi Légirégészeti Téka (PLT): (Szabó Máté, Visy Zsolt)

A pécsi műhely előzményei Visy Zsolt 1976-ban induló, a ripa Pannonica feltérképezését célul tűző munkálataiig nyúlnak vissza. A katonai és polgári, térképészeti célú légi felvételek kigyűjtése ugyanakkor a Borostyánkő út magyarországi szakaszára is megtörtént. Az első repülések 1985-ben indulhattak meg, azonban az engedélyező eljárás bonyolultsága miatt csak részben tekinthetők sikeresnek.
A pécsi műhely szárnypróbálgatásait Otto Braasch karolta fel. 1994-től napjainkig rendszeresen visszatér hazánkba, hogy felvételek ezreivel gyarapítsa gyűjteményünket, de az együttműködés a légirégészet minden területére kiterjed.

A felvételek egy része színes diapozitív, azonban néhány éve teljesen digitálissá vált a fényképezés. Különösen nagy anyagot eredményezett az Otto Braasch által kezdeményezett, és Visy Zsolt által német–angol–osztrák együttműködés keretében szervezett egyhetes, nemzetközi légi régészeti gyakorlat Siófok-Balatonkilitin 1996-ban. Ekkor mintegy húsz – elsősorban a volt szocialista országokból érkezett – fiatal régész sajátíthatta el és gyakorolhatta a légi régészet fogásait a felvételek készítésétől az archiválásig.

Az 1994-ben megkezdett gyűjtés eredményeként a Pécsi Légirégészeti Téka 2004-ben a Pécsi Tudomány-egyetemhez tartozó országos gyűjtőkörű közérdekű muzeális gyűjteményként kapott működési engedélyt.
A gyűjtemény az ország jelentős részéről rendelkezik felvétellel, nagyobb része a Duna menti területeket és a Kiskunságot fedi le. Feldolgozásuk és a gyarapodó állomány archiválása folyamatosan zajlik. Pályázati fejlesztéseknek köszönhetően korszerű fotogrammetriai-térinformatikai rendszer kialakításán dolgozunk. Szoros együttműködés alakult ki hasonló hazai és külföldi műhelyekkel, amelyekkel többnyire összefogva a Téka közös programokon is dolgozik.

A légi felvételekben rejlő információk kiaknázása és a teljes feldolgozás folyamatosan zajlik, az adatmennyiség nagysága miatt azonban még bőven van feladat. A legkorábbi leltárt Lóki Andrea készítette el, az első komolyabb fotogrammetriai és térinformatikai munkákat Bertók Gábor végezte. Jelenleg Szabó Máté kezeli a Pécsi Légirégészeti Téka anyagát és dolgozik a naprakész térinformatikai rendszer megvalósításán. A gyűjteményi munkába esetenként régészhallgatók is bekapcsolódnak.
Kiemelt feladatnak tartjuk a régészhallgatók módszertani képzését, melyet az egyetem keretein belül egyre szélesebb körű oktatással valósítunk meg. Ők és a PhD-hallgatók, valamint külső kutatók egyéni tudományos tervük szerint részt vesznek a talált lelőhelyek terepi azonosításában, feldolgozásában és értékelésében.

A Pécsi Légirégészeti Tékában 2007-től kizárólag digitális felvételek készülnek. A lelőhelyekről azóta sokkal több, részletesebb információt kapunk, hiszen a memóriakártyák korlátlan lehetőséget biztosítanak az adattárolásra. A digitális fényképezőgép által rögzített információkat (EXIF) a fotogrammetriai feldolgozás, térképre szerkesztés során hasznosíthatjuk.
A lelőhelyek azonosításában PDA+GPS kombinációja van segítségünkre. Nem egy-egy GPS pontot, hanem repülési útvonalat (tracklog) rögzítünk, mely sokrétű információt tárol tevékenységünkről.

A fényképezőgép és a PDA+GPS rendszer összehangolásával egyértelműen azonosíthatóvá válnak a lelőhelyek amellett, hogy a feldolgozáshoz is kapunk adatokat. A térképre szerkesz-tett felvételek kiértékelését ArcGIS szoftverrel végezzük. A lelőhelyek értelmezett vektoros adatait később feltölthetjük a PDA-ra, melyen az asztali térinformatikai szoftver tenyérszámítógép-változata fut (ezzel a módszerrel a koordináta-átváltási problémák is kiküszöbölhetők).
Az így kapott információt későbbi repüléseink, valamint a terepi munka során hasznosíthatjuk. Segítségével nemcsak a lelőhely helyét, hanem részletes képét is megkapjuk. Terepi azonosítás során így közelítő pontossággal meghatározható, hogy a gyűjtött leletanyag milyen jelenséghez tartozik.

A módszertani és technikai lehetőségeket különböző kutatásaink során sikerrel hasznosíthatjuk. A kisebb projektek (Mursella, Solt, Tételhegy, Nak–Lápafő–Várong térségének elemzése, római villakutatás a Seuso kincshez kapcsolódóan, Dacia határvédelmi rendszere stb.) mellett fontos célkitűzés az évek óta szisztematikusan folyó, a ripa Pannonica feltérképezését célul tűző légirégészeti kutatás folyik.
A Danube Limes nemzetközi program keretén belül futó vizsgálathoz komplex elemzések kapcsolódnak (terepbejárás, műszeres lelőhely- és leletfelderítés, térinformatikai feldolgozás), melyek célja a római határvédelmi rendszer magyarországi szakaszának világörökségi nevezése.
Ezenkívül gyűjteményünk lehetőséget biztosít célzott kutatásokra is (pl. római villák, őskori körárkok stb. kutatása). A kutatásokba hazai és külföldi szakemberek, egyetemi hallgatók is bekapcsolódhatnak.

Az utóbbi években terjedt el Magyarországon is az űrfelvételek alkalmazása. A régészeti kutatásban csak rész-legesen használható: a felvételek feldolgozottsága, felbontása változó, egyes helyeken szinte használhatatlan. Más területeken viszont – erős nagyítással – viszonylag részletes képet kaphatunk akár egy-egy lelőhelyről is.
Arra kiválóan alkalmasak, hogy felhívják a figyelmet egy-egy objektumra (pl. földvárra, településre), de a felbontás korlátai miatt nem helyettesítik a repülőgépről, kis magasságból készült légi felvételeket. Az utóbbi időben már egyes területekről jó felbontású felvételek is hozzáférhetők: SAR (synthetic aperture radar) http://earthdata.com; IKONOS (multispectral satellite image from GeoEye) http://www.geoeye.com, stb.



Miklós Zsuzsa
(Bödőcs András, Czajlik Zoltán, Szabó Máté, Visy Zsolt közreműködésével)



Forrás: Régészeti kézikönyv