XXVI Junius MMXVII AD

Aktív légi fotózás

A régészeti célú légi fotózásokat két nagy csoportra oszthatjuk:

Légi felderítés:
rövidebb-hosszabb útvonal kijelölése abból a célból, hogy a terület észlelhető régészeti lelőhelyeit (pl. földvárak, falvak, temetők, kő- és téglaépítmények) felderítsük, fényképezzük.

Célzott repülés:
egyes ismert lelőhelyek (pl. kővárak, álló épületek, ásatások) fényképezése.


Feltételek, Időjárás

Mindkét esetben alapvető követelmény a megfelelő időjárás, amely korlátokat szabhat a repülésnek: pl. a motoros kisrepülőgép nem mehet bele zivatarba; bizonyos szélerősségen túl sem repülhet. A téli hónapokban a jegesedés veszélyét is figyelembe kell venni. Ezek a tényezők fokozottan érvényesek az ultrakönnyű gépekre. Kérdéses esetben a pilóta dönt, lehet-e repülni.

Az ideális időjárás: napos, száraz, szélcsendes, tiszta idő. Valamennyi feltétel azonban sajnos, csak ritkán teljesül. Mindenesetre legfontosabb a napfény, mivel így érvényesülhet az árnyékhatás.
Kellemetlen, ha a nap ugyan süt, de a felhők árnyéka éppen azt a területet fedi, ahol fotózni szeretnénk. Itt, ha szabad szemmel látjuk is a lelőhelyet, a fényképen (akár hagyományos, akár digitális) nehéz kiszűrni az árnyékot úgy, hogy a kép azért megfelelő minőségű legyen. Ilyen időjárási viszonyok között – ha van rá lehetőség – meg kell várni, míg a felhő eltávolodik a bennünket érdeklő területről. Hosszabb útvonalrepülésnél szinte mindig vannak olyan területek, ahol ezzel a jelenséggel találkozunk.

A délelőtti órákban gyakoribb, hogy párás a levegő, tehát csak akkor érdemes a reggeli–délelőtti órákban elindulni, ha valóban tiszta, páramentes a levegő (általában a hidegfront után tisztul ki). Ha mégis elkerülhetetlen párás levegőben fotózni, akkor csak közel függőleges tengelyű felvételeket érdemes készíteni: ezeken kevésbé zavaró a párásság.
Ferde felvételeknél viszont még a viszonylag közeli területek is elvesznek a párában.
Télen, havas körülmények között szintén fontos a napfény szerepe. Borult időben hiába van hó, előnyei nem érvényesülnek, ha nincs megfelelő súrolófény.

Évszak:
Felderítő repülést különböző évszakokban lehet (ill. szükséges) végezni: tavasszal kb. április második felében – végén, amikor a kapás növényeket még el sem vetették, tehát a szántásokban észlelhetőek egyes lelőhelyek (elsősorban földvárak). Ugyanakkor az őszi vetésű gabonafélék már elég erősek ahhoz, hogy jelezzenek: ilyenkor a zöld szín különböző árnyalatai utalhatnak házakra, árkokra, esetleg gödrökre.
Fontos az aratást megelőző időszak: ekkor a gabonafélék a növekedési különbségeknek, az eltérő színárnyalatoknak, illetve árnyékhatásnak köszönhetően jelezhetik az épületeket, gödröket, árkokat. Erre a célra legjobb a búza (de itt is észlelhető különbség az egyes fajták között), de jelez az árpa, zab, rozs is. Egyes években (pl. 2008-ban) a repce is jelzett pl. Pest megyében.
A késő nyári, kora őszi időszak kevésbé hatékony a légi fotózásban. Egy-egy lelőhely esetében azonban – ha van rá lehetőség – érdemes figyelni a növényzetet: a kukorica és a cukorrépa – szerencsés körülmények között – utalhat utakra, házakra. (Ld. pl. Decs, Ete; Értény, Képesfai-dűlő).

Erdős, bokros területen késő ősszel, kora tavasszal érdemes fényképezni: lombmentes időszakban, súrolófényben jobban észlelhetők az esetleges árkok, sáncok. Ezt a hatást fokozza a hó: vékony, kb. 10 cm-es hóban, súrolófényben még a viszonylag sűrűn benőtt dombokon is kibontakozik az erődítés. Szántóföldön pedig – hasonló körülmények között – még az elszántott, a felszínen alig észlelhető domborzati eltérések is mutatkoznak.

Napszak:
A napszak megválasztása többek között a repülés céljától függ: ásatás fényképezéséhez legalkalmasabbak a déli órák, amikor a legkisebb az árnyék, tehát a szelvényfal nem árnyékolja be a feltárt területet. Útvonalrepülésnél viszont szükség lehet az árnyékra, tehát a reggel órákban vagy késő délután célszerű fotózni. Utóbbi időpont általában megfelelőbb, mivel reggel párás lehet a levegő.


Repülőgépek

Megfelelő repülőgépet ma már az ország minden részén lehet bérelni. Természetesen fontos a gép megfelelő műszaki állapota és a jó, gyakorlott pilóta. A légi fotózás nem sétarepülés, tehát elengedhetetlen az optimális műszaki és személyi feltételek biztosítása.


Merev-szárnyú repülőgépek

Jelenleg – műszaki és anyagi szempontból is – ezek a repülőgépek felelnek meg leginkább a régészeti légi fotózás követelményeinek. Ezen belül a leginkább elterjedt a Cessna-150, 152, 172. típus. Fontos, hogy a repülőgép felsőszárnyas legyen, hiszen így a szárny nem akadályozza a szabad kilátást és a fotózást sem. Ezek a gépek kétkormányosak, 2, ill. 4 személyesek (pilóta + 1, ill. 3 fő).
A pilóta minden esetben baloldalt ül, a fotós jobboldalt. Sajnos, nem minden gépnek nyitható a jobboldali ablaka, ezért – amikor az időjárás engedi – célszerű levenni a jobboldali ajtót: így könnyebb észrevenni a lelőhelyeket és kényelmesebben lehet fényképezni (néhány repülő jobboldali ajtajára készítettek fotózó nyílást, de ezekből nehéz közel függőleges fotót készíteni).
Zárt ablakon keresztül technikailag is nehezebb a fotózás és a kép minősége is romolhat. Az említett repülőgépek 3–4 órát tudnak a levegőben tölteni, utazósebességük 175, ill. 210 km/óra (levett ajtónál kb. 150 km/óra). Legkisebb relatív repülhető magasságuk 150 m, legnagyobb magasságuk 2000 m. Ezekből a gépekből ferde, illetve – a gép erős bedöntése esetén – közel függőleges felvételeket lehet kézből készíteni. Függőleges fotózásra alkalmas ún. fotózó nyílást – műszaki okok miatt – nem lehet beszerelni.
Magyarországon eléggé elterjedt volt a Zlin-142. típusú műrepülőgép. Végszükségben ebből is lehet fényképezni, de csak a deklin (tető) keresztül, a repülő közel 90 fokos bedöntésével. Régészeti típusú fényképezésre tehát nem ideális.
A szovjet gyártmányú, kétfedelű AN-2-es repülőgépeket nagyobb cégek (pl. VIZDOK) használták, használják, függőleges tengelyű, átfedéses sorozatfelvételek készítésére. Egy-egy lelőhely vagy akár útvonal repüléséhez, fotózásához túlságosan drága és kézből elég körülményes belőle a fényképezés.


Helikopterek


Magyarországon régészeti légi felvételek készítéséhez kevésbé használják, elsősorban anyagi okok miatt (sokkal drágább, mint a merevszárnyú, hasonló teljesítményű repülőgépek). Ez is az a kategória, mint a műrepülőgép: ha nincs más, akkor ebből is lehet fotózni.


Ultrakönnyű repülők

Ezeknek a típusoknak az elterjedése óta többen is alkalmazzák fényképezésre a motoros siklóernyőt, ill. motoros sárkányrepülőt. Előnyük, hogy kis sebességgel is tudnak repülni (20–50 km/óra) és kis magasságból is lehet belőlük fotózni. Ferde és közel függőleges tengelyű felvételeket is lehet velük készíteni. (Rákóczi Gábor: Légirégészet – motoros siklóernyővel. In: Várak, kastélyok, templomok 2007. április, 45–46. old.)
Hátránya, hogy erősen időjárásfüggő, és elsősorban egy-egy lelőhely, ásatás fotózására alkalmas. Légi felderítésre, hosszabb távú repülésre egyrészt műszaki okok miatt nem alkalmazható, másrészt ezeken a repüléseken a régész legfeljebb tandemernyővel vehet részt.


Robothelikopter

A német gyártmányú, kisméretű, távirányítással működtethető szerkezet előnye, hogy gépkocsival a fotózandó helyszínre szállítható; ferde és függőleges felvételeket is tud készíteni. Maximális repülési magassága 500 m. Hátránya viszont, hogy 4 m/percnél erősebb szélben és esőben már nem szabad használni. (Jászai Balázs (Civertan) szíves szóbeli közlése, 2008. július.)


Hőlégballon

Közel függőleges és ferde tengelyű fényképezésre egyaránt alkalmas lenne, de használata erősen időjárásfüggő és legfeljebb 5 m/perces szélben alkalmazható.


Repülési magasság

A megfelelő relatív repülési magasság (a lelőhely felett mért magasság) megválasztása sok mindentől függ: a lelőhely nagyságától, a fényképezőgép típusától, időjárási körülményektől. Pl. erősen szeles, turbulens időben célszerű nagyobb magasságból fotózni. Ilyen esetben előnyös a teleobjektív használata, amivel ugyanazt az eredményt érjük el, mint ha kis magasságból fotóztunk volna.


Fényképezőgépek

A katonai és polgári légi fényképek zöme napjainkban is olyan légi filmre készül, melynek rendkívül finom szemcsézettsége és tónusérzékenysége nagy geometriai felbontást eredményez. Meg kell azonban jegyezni, hogy az utóbbi években mindkét területen túlsúlyba került a digitális technika.
A kézből történő fényképezéshez a legutóbbi évekig filmes gépeket használtunk. Kisfilmes (24 x 36-os) és nagyfilmes (6×6, 6×9, ill. 4,5×6 cm-es) készülékek egyaránt alkalmasak a légi felvételek készítésére. Természetesen az a legjobb, ha több gép is van nálunk: pl. a kisfilmes gépen nagy látószögű, a nagyfilmesen teleobjektívvel. Igen fontos a jó minőségű objektív.

A digitális fényképezőgépek elterjedése előtt egyes légi fotósok előnyben részesítették a diafilmet a negatívokkal szemben. De az is jó megoldás, ha az egyik gépben diafilm, a másikban színes, ill. fekete-fehér negatív van (kisfilm), a 3. gépben pedig színes rollfilm. Miután azonban így egy-egy lelőhelyen több időt kell eltölteni, olcsóbb, ha csak negatívot alkalmazunk: szükség esetén – pl. előadáshoz – erről lehet diát készíteni, illetve beszkennelni.


Exponálás

Miután a repülőgép átlag 100 km/órás sebességgel halad, amíg mi fotózunk, igen fontos, hogy rövid záridővel exponáljunk: az 1/500 mp-es idő már alkalmas arra, hogy a kép ne mozduljon be. Az ennél hosszabb záridő (pl. 1/250) kevésbé alkalmas a biztonságos fotózáshoz.


Filmek

Filmek vásárlásánál nem szabad takarékoskodni: mindig a legjobb minőségűt kell beszerezni. A fekete-fehér filmek közül az Ilfordnak voltak olyan típusú filmjei, amelyek nagyon jól érzékelték a talaj különböző árnyalatait. Ma már azonban igen nehéz olyan labort találni, ahol jó minőségben, megbízhatóan – és elérhető áron – tudnak fekete-fehér filmet előhívni és kidolgozni. A színes filmek közül jelenleg a legjobb – légi fotózáshoz is – a Kodak Professional elite color 400.
Tavasszal, amikor az őszi vetésű gabonafélék már megerősödnek, jól hasznosítható az infrafilm (hamis infra). Ez a film a növényzet finom eltéréseit is érzékeli, ezáltal hatékonyabbá teheti a légi fotózást. Az infrafilmet (Kodak ektachrome professional infrared eir film) három emulziós réteggel látták el: zöld, vörös és infrarot sugárzásra érzékenyítették.

A szokásos kisfilmeknél kék, zöld és vörös tartományokban érzékeny rétegek találhatók. A Kodak ektachrome IR filmnél a kék réteget felváltja az infravörös réteg. Fényképezéskor a kék szín kiszűrésére Wratten 12-es szűrőt kell alkalmazni. Ennél a filmnél pl. az egészséges, zöld növényzet színe vörös, az elhalt, beteg növényzet zöld stb.
Az érzékenységnek köszönhetően ez a Kodak film alkalmas pl. légi felderítésekhez. Érzékeli még az elszántott halmokat is. A körülárkolt sírok, házak pedig sokkal jobban kibontakoznak, mint a hagyományos színes filmeknél.


Hőkamera

Az infrarot film hőérzékelésre nem alkalmas. Erre a célra viszont alkalmasak a hőkamerák, amelyek magas érzékenységű szenzorokkal működnek.
Az igaz, hogy most már elterjedt a digitális technika, a filmek használata a légi fotózásban azonban még mindig szükséges. Igen jó eredményeket lehet elérni akkor, ha a jó minőségű negatívot nagy felbontásban beszkenneljük: ennek az eljárásnak az eredményeként egy-egy települési objektum sokkal tisztábban kirajzolódik, mint az egyszerű digitális technikával, illetve a hagyományos laborálás során.


Digitális fényképezőgépek

A digitális technika lényegesen megkönnyítette a légi fotózás technikai részét. Megfelelő eredmények eléréséhez természetesen jó minőségű gép szükséges. Alapkövetelmények: a felbontás 10 megapixel körüli kell legyen; fontos a gyors beállítási és expozíciós lehetőség, jó minőségű objektív: hasznos a zoom, mivel akkor nem kell menet közben (esetenként ajtó nélkül) objektívet cserélni (ez, azon túl, hogy körülményes, egyúttal növeli a légiidőt és ezáltal a költségeket is, mert közben a repülőgépnek köröznie kell).


Videokamera

Jól hasznosítható a videokamera is: egy-egy területről (pl. ásatásról, templomról, földvárról; illetve légi felderítés esetén egy-egy völgyről) összefüggő felvételsort lehet készíteni. Ezáltal akár új lelőhelyeket is felfedezhetünk, amelyek korábban, repülés közben elkerülték figyelmünket. Fontos, hogy a kamera megfelelő tömegű legyen, mivel az igen könnyű kézi kamerák átvehetik a repülőgép rezgéseit, és ez használhatatlanná teheti a felvételeket.


Költségek

2009-ben a kétszemélyes Cessna repülőgépek óradíja 30–35.000 Ft + ÁFA, a 4 személyeseké pedig 46– 48.000 Ft + ÁFA. Természetesen ez minden repülőtérnél más-más. Ehhez hozzászámítják még a leszállási díjat is, ami 1–3.000 Ft.


Példa egy útvonalrepülésre

Az érvényes jogszabályok értelmében a légi felderítéshez, légi fotózáshoz ugyanúgy KÖH-engedélyt kell kérni, mint bármely más, feltárásnak minősülő tevékenységhez. A Légi Rendészettől viszont – 2000 óta – már nem kell külön engedély. Az országhatár menti 10 km-es sáv azonban továbbra is engedélyköteles, ezt a pilóta szerzi be a határőrségtől.
Miután ez időigényes, célszerű a KÖH-engedélykéréssel egy időben ennek az intézését is elindítani, hogy a repülés tervezett idejére megérkezzen a hozzájárulás. Éppen ezért az útvonaltervet, illetve a határsávba eső területeket előre közölni kell a pilótával. Ha előreláthatólag többször is tervezünk berepülést a határsávba, akkor hosszabb időszakot kell megjelölni, többszöri felszállással.



Miklós Zsuzsa
(Bödőcs András, Czajlik Zoltán, Szabó Máté, Visy Zsolt közreműködésével)



Forrás: Régészeti kézikönyv