XXIII Aprilis MMXVII AD

A helyszíni szemle jogi és szakmai szabályai

Jogi szabályok

Mivel a helyszíni szemléhez nem szükséges engedély, különösen fontos, hogy annak végzője teljes mértékben tisztában legyen jogaival és kötelességeivel.

A régészeti jelenségeket leginkább a régész képes felismerni, ezért elvárható, hogy a régészeti emlékeket veszélyeztető tevékenységekre figyelemmel legyen, hiszen állampolgári kötelesség a lelet bejelentése. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyúttal hivatalos személyként is felléphet. Ebben a vonatkozásban tehát bármelyik régész jogosult kérdezősködni a leletek előkerülésének körülményeiről, a felelős személyéről és köteles figyelmeztetni az illetékeseket az esetleges károkozások abbahagyására.
További intézkedésre azonban a megyei múzeum régésze, illetve a hivatal felügyelője, vagy az illetékes jegyző jogosult. A nyilvántartott, védett régészeti lelőhelyeket a hivatal köztisztviselője, a megyei múzeum régésze bármikor ellenőrizheti. Ennek során, ha szükséges, igazolnia is kell magát, és megteheti a jogosítványai szerinti intézkedéseket. Zárt területre, magánterületre azonban ők sem léphetnek be a tulajdonos engedélye nélkül.

A tényállás tisztázása: bejelentés, rongálás, pusztítás esetén igen fontos, hogy az esetre vonatkozó minden körülményt még a helyszínen rögzítsünk: mekkora terület van veszélyeztetve, mi módon, kik követték/ követik el az esetleges károkozást. Ha utasításra teszik, kitől kapták az utasítást. Milyen régészeti jelenségek pusztulnak, és milyen intézkedés szükséges azok elhárítására.


Szakmai szabályok:

A helyszíni szemle során mindig vizsgálni kell:


1. Azt, hogy a szemlézett terület régészeti lelőhely-e. Szerepel-e akár a múzeum, akár a KÖH nyilvántartásában. Az erre vonatkozó adatgyűjtést lehetőség szerint a szemle előtt kell elvégezni. Nem helyes megoldás, ha egy előre elhatározott szemle úgy történik, hogy a kiszálló régész nem ismeri a területre vonatkozó korábbi adatokat, ekkor ugyanis fokozottan fennáll a téves megítélés veszélye.

2. A közigazgatási besorolást: melyik település határába esik a szóban forgó terület. Ezt akkor is hitelt érdemlően kell megállapítani, ha végül is nem találtunk semmilyen régészeti jelenséget. Ez általában a tízezres topográfiai térképről megállapítható. Kétség vagy ellentmondás esetén az önkormányzatnál lehet információt kérni, de végső esetben a hiteles földhivatali vázrajz az irányadó.

3. Amennyiben a vizsgált terület lelőhelynek bizonyul, akkor a lelőhely pontos helyét és körvonalait: terepbejárással ellenőrizni kell, hogy az esetleg korábban már ismert lelőhely tényleg oda esik, ahova a térképen rajzolták, mérete, alakja, körvonalai megfelelnek-e a valóságnak. Erre rendszerint a felszínen látható leletek utalnak, de előfordulhat, hogy a geomorfológiai alakzatok: dombok, vízállásos helyek stb. jelölik ki a lelőhely határait.
Ha a növényzet vagy más jellegű fedettség miatt nem lehet felszíni leleteket találni, ezt a körülményt jelezni kell. Mindenesetre ilyenkor mérlegelni kell, hogy a lelőhely körvonalai kiegészíthetők-e a geomorfológiai sajátosságok segítségével. Ha igen, akkor ezt szaggatott vonallal jelölve meg lehet tenni. Ha a lelőhely korábban nem volt ismert, akkor a fentiekben leírt megfigyelések alapján értelemszerűen új lelőhely keletkezik.

4. A lelőhely körülhatárolásának fontos eleme a más lelőhelyektől való elválasztás, vagy azonosság megállapítása is. Ennek fő ismérvei a következők:

4.1. Leletmentes terület van, mely általában kétszerese a lelőhely méretének.

4.2. Ennek hiányában geomorfológiai alakzatok (mélyedések, völgyek stb.) választják el a leletekkel fedett területeket. Fontos megjegyezni, hogy csak a természetes alakzatok lehetnek elválasztók, az utak, csatornák, közigazgatási és telekhatárok stb. általában nem.

4.3. Ritkábban, de előfordulhat, hogy a leletek kora olyan élesen és határozottan elkülönül, hogy ez is indokolhatja a szétválasztást.

4.4. Általában külön lelőhelyként vesszük fel az azonos területen mutatkozó, de szembetűnően eltérő jelenségeket: például nagy kiterjedésű telep egyik végén földvár, vagy a közepén halom stb. Ezek lehetnek külön lelőhelyek, de ez nem kötelező szabály. Ha azonos lelőhelynek vesszük, akkor viszont ezeknek a kisebb egységeknek a koordinátáit is meg kell mérni (pl. a középkori faluhelyen azonosított templomhelyet).

5. A lelőhely bemérése a GPS készülékkel történjen. A fő szabály szerint a lelőhelyet a készülékkel körbe kell mérni, és így kell rögzíteni. Ha ez valami miatt akadályba ütközik, akkor elégséges a lelőhely középpontjának bemérése, ha ez sem megy, akkor szemmérték alapján a térképre kell rajzolni. A mérés módszerét a dokumentációban rögzíteni kell.

6. A lelőhely nevének megállapítása. A közhiteles nyilvántartás számára szükséges, hogy a térkép segítségével, esetleg kérdezősködéssel megállapítsuk az autentikus dűlő- vagy határnevet. Ez lesz ugyanis a lelőhely közhiteles neve. Ezért fontos, hogy megjelöljük a név forrását, és ez lehetőleg különböztesse is meg a többi lelőhelytől, de legalábbis segítsen abban, hogy a lelőhelyet a határ melyik részén keressük.
Kerülni kell a tájidegen, számokból és más rövidítésekből álló mesterséges elnevezéseket. Fontos, hogy a korábbi dokumentációk ismeretében azonosítsuk a korábbi elnevezésekkel, vagy éppenséggel megkülönböztessük azoktól. (Pl. Ez a hely nem azonos a két évvel ezelőtt már bejelentett Tímár-dűlő, Kocsis-tanya nevű lelőhellyel.

7. A lelőkörülmények tisztázása. Ez akkor szükséges, ha leletbejelentés nyomán tartunk helyszíni szemlét. Ha egy mód van rá, a bejelentő személyt kell a helyszínre vinni, mutassa meg, hol találta a szóban forgó leletet. Kikérdezéssel minden lelőkörülményre vonatkozó adatot meg kell szerezni: mi került elő, milyen mélységben, milyen körülmények (pl. földmunka) között.
Ha a bejelentő nem érhető el, vagy nem is volt (pl. ismeretlen körülmények között múzeumba került tárgyról van szó), akkor a környéken esetleges szemtanúk felkutatása és hasonló módon való kikérdezése segíthet. Minden esetben fel kell jegyezni a kikérdezett személyek nevét, címét, egyéb elérhetőségét.

8. A leletek összegyűjtése. Helyszíni szemlék során általában nem gyűjtünk leleteket, különösen akkor nem, ha azok kora, jellege megegyezik egy esetleges korábbi jelentésben leírtakkal. Más a helyzet, ha új korszakra, vagy jelenségre utaló leletet látunk, és értelemszerűen össze kell szedni a veszélyeztetett, vagy rongálás során felszínre került sírleleteket és más jellemző, fontosabb tárgyakat. Új lelőhelyek esetében viszont minden esetben kötelező annyi leletet felszedni, mellyel dokumentálható a lelőhely jellege, kora.



Jankovich-Bésán Dénes


Forrás: Régészeti kézikönyv