XXI Quintilis MMXVII AD

Egyenáramú ellenállás-szelvényezés

Az anyagok, így a földtani képződmények is, elektromos tulajdonságaik alapján többnyire megkülönböztethetők egymástól. Az elektromos tulajdonság jól jellemezhető a fajlagos elektromos ellenállással. A kőzetek, illetve talajok ellenállása függ anyagi összetételüktől, porozitásuktól és a pórusokat kitöltő anyagtól.
Ha az ellenállásméréseket vízszintes irányban szelvény mentén végezzük, akkor a horizontális változásokról, inhomogenitásokról kapunk információt. Végezhetjük az ellenállásmérést egy pontban is, növelve a behatolást, így a vertikális szondázással az egymás alatt elhelyezkedő rétegek fajlagos ellenállására és vastagságára kapunk közelítő értéket.

Az ellenállás-szelvényezést adott, illetve változtatható távolságban elhelyezkedő elektródákon a földbe bocsátott áram segítségével és két mérőelektródán a potenciál mérésével végezzük. Ily módon – az egyes elektródák távolságának változtatásával – különböző mélységtartományra kiszámolható a fajlagos ellenállás.
A horizontális jellegű inhomogenitásokra a dipol-dipol elrendezés a legérzékenyebb, így régészeti kutatások során többnyire ezt alkalmazzuk. A mérés eredménye egy szelvény menti ellenállás/mélység metszet, illetőleg sok egymás melletti szelvény esetén – különböző mélységszintekre vonatkozó – ellenállás anomáliatérképek.

A mérés végrehajtásához először hazai fejlesztésű, majd később külföldről beszerzett sokelektródás mérőrendszert alkalmazunk. A mérési vonal mentén az egymástól egyenközűen előre kihelyezett elektródákat sokeres kábelen keresztül, korábban egy mechanikus kapcsolódoboz, ma már számítógépes program segítségével vezéreljük.
A mérési adatokat a számítógép rögzíti és a geometriai elrendezésnek megfelelően ki-számított ellenállásértékeket tárolja. Az adatok feldolgozását szelvény menti 2D inverziós eljárással végezzük, majd ezekből az ellenállásadatokból szerkeszthetők a mélységszelvények, illetve az anomáliatérképek.

Figyelembe kell venni, hogy az ellenállásméréseknél az elektródákat összeköttetésbe kell hozni a talajjal, vagyis egyenként leszurkálni, ami időt vesz igénybe – ellentétben más módszerekkel, amelyeknél folyamatosan sétálgatva, a mágneses vagy elektromágneses teret mérjük. Ez azt jelenti, hogy mivel az időigény nagyobb, kisebb a termelékenység.



Heilig Balázs – Kovács Péter – Pattantyús Á. Miklós


Forrás: Régészeti kézikönyv