logo

II Martius AD

Lex - Törvény.

Ezt a szót alkalmazták a népgyűlésen hozott határozatokra, a plebiscitumokia is. A meghozott törvény csak akkor vált hatályossá, ha bronzba vagy kőbe vésték, és elhelyezték a Saturnus-templom boltíves pincéjében.
Logikusan feltételezhető azonban, hogy a tábla nem sokáig maradt itt, mert a hely szűk volt, és a kincstárnak is helyet adott. Miután Sulla Tabulariuma elkészült, a törvénytábláknak végre állandó helyük lett. Az egyes törvényeket szentesítésük után beterjesztőjükről (vagy beterjesztőikről) nevezték el, de a lex szó nőnemű lévén, a nevek is nőnemű alakot vettek fel. A táblák röviden ismertették a szóban forgó törvény lényegét is. A törvényeket később hatálytalanítani lehetett, mint ahogy ez időnként elő is fordult.

Lex curiata - így nevezték azt a törvényt, amely valamilyen curulisi magistratust vagy promagistratust imperiummal ruházott fel; a törvényt harminc lictor hozta, a harminc eredeti római tribus képviseletében. Lex curiata kellett ahhoz is, hogy egy patrícius örökbefogadás útján átléphessen a plebsbe.

Lex data - olyan törvény, amelynek már a beterjesztéséhez is megfelelő senatusi határozatra volt szükség. Bármelyik gyűléshez fordult is a beterjesztő magistratus, az a törvény szövegén már nem változtathatott.

Lex Julia Marcia - a törvény, amelyet Kr. e. 64-ben hozott az év két consulja, Lucius Julius Caesar és Gaius Március Figulus, betiltotta a római társadalom minden rétegében elburjánzó collegiumok, társas egyletek és testvériségek túlnyomó többségét. A törvényalkotók főként a keresztúti collegiumokat pécézték ki, amelyekben potenciális politikai veszélyforrást láttak. Amikor Kr. e. 58-ban Publius Clodius néptribunusként visszaállította a keresztúti collegiumokat, ez a gyanú be is igazolódott.

Lex Plautia de vi - a Kr. e. I. század hetvenes éveiben hozott törvény, amely egy, a Plautius házból való consul nevéhez fűződik, a gyűléseken és más közéleti alkalmakkor megnyilvánuló erőszakos cselekményeket kívánta visszaszorítani.

Lex Pompeia de iure magistratuum - így hívták a hírhedett törvényt, amelyet Pompeius hozott társ nélküli consulságának évében, Kr. e. 52-ben. A törvény kötelezte a curulisi hivatalokra pályázókat, hogy személyesen jelentsék be indulásukat Róma szent határain belül. Amikor Caesar/acíiója figyelmeztette, hogy a tíz néptribunus törvénye értelmében Caesarnak joga van in absentia megpályázni második consulságát, Pompeius a fejére csapott, és hozzátoldott a szöveghez egy cikkelyt, amely mentesítette Caesart a törvény hatálya alól - csakhogy ezt a cikkelyt már nem vésték rá a törvény bronztáblájára, és így jogilag nem számított érvényesnek.

Lex Pompeia de vi - a lex Plautia megerősítésére hivatott törvény, amely ugyancsak Kr. e. 52-ben, Pompeius „magányos” consulsága évében született.

Lex Pompeia Licinia de provincia Caesaris - a törvény, amelyet Pompeius és Crassus hozott Kr. e. 55-ben, vagyis második közös consulságuk évében, további öt évre megerősítette Caesart provinciái kormányzói tisztségében, és megtiltotta, hogy a senatus vitát nyisson a Kr. e. 50 márciusa után esedékes utódlás kérdéseiről.

Lex Trebonia de provinciis consularibus - a törvény, amelyet néptribunusként Gaius Trebonius hozott Kr. e. 55-ben, öt évre kinevezte Pompeiust és Crassust Szüria, illetve a két Hispánia kormányzójává.

Lex Villia annalis - Kr. e. 180-ban hozta Lucius Villius néptribunus. A törvény előírta a curulisi magistratusok alsó korhatárát, és valószínűleg azt is rögzítette, hogy a praetori és a consuli tisztség betöltése között két évnek kell eltelnie. Általános feltételezés szerint a törvény arról is intézkedett, hogy ha valaki consul volt, legközelebb csak tíz év múlva indulhasson újra a consulválasztáson.


.-