logo

II Martius AD

leges Liciniae Sextiae

C. Licinius Stolo és L. Sextius Lateranus néptribunusok három törvénye Kr. e. 367-ből. Közülük az egyik feltehetőleg megnyitja a leges agrariae sorát, mert a korábbi ilyen törvények nem látszanak hitelesnek, sőt régebben a 367-es lex agraria-t is többen megkérdőjelezték. Ma azonban általában mindegyiket el szokták fogadni, még akkor is, ha nem eléggé világos, milyen eljárással történt is a a leges jóváhagyásuk, amelyet erős belső harcok vettek körül (vö. Liv. 6, 35; 39-40; 42). Vannak kronológiai problémák is. Ezt megelőzőleg ugyanis a hagyomány tud egy tízéves anarchiáról, amikor nem lehetett curulis-i magistratus-okat választani, ám ezt az időszakot Cassius Dio 5 évre teszi (Zon. 7, 24, 9), Diodóros Sikeliótés azonban csak 1 évről beszél, s valóban nehéz elképzelni, hogy Róma hosszú ideig tényleges kormányzat és hadvezérek nélkül tudott volna maradni.
Mindenesetre 367-ben Furius Camillus újból dictator lett, s elfogadták a plebs követelését: nem választottak többé tribuni consulari potestate-t, s 366-ban Sextius lett az első plebeius consul, ami megerősíti az egyik, ilyen tartalmú lex Licinia Sextiaque hitelességét. Igaz, a következő negyedszázad alatt (366-342) hét alkalommal teljesen patricius consul-i collega-kal találkozunk. amikor azután 342-ben egy újabb plebiscitum megerősíti, hogy mindkét consul plebeius lehet, noha ettől kezdve 170 éven át mindig egy patricius és egy plebeius lett megválasztva. Néhány kutató 367-ben egy olyan általános politikai reformmal számol, hogy szerintük ettől kezdve választottak a rómaiak minden évben 2 consul-t, 1 praetor-t, 2 aedilis curulis-t, 4 quaestor-t és minden ötödik évben 2 censor-t.

A polgárok nagy többségét alkotó plebeius-ok pedig ezen túlmenőleg még 10 néptribunust és 2 aedilis plebis-t is választottak évenként. Ami a másikat, a lex Licinia de modo agrorum-ot illeti, ez koherens: megtiltja a polgároknak, hogy az ager publicus-ból 500 iugerum-nál többet „birtokoljanak". Egyesek szerint azonban (vö. Niese) ez meghaladja a korabeli birtokméreteket, s ezért különféle megoldási kísérletek születtek, hogy a törvényt vagy későbbre datálják vagy bizonyítsák kontamináltságát, esetleg másképp értelmezzék. Mégis Veii 4. sz. eleji elfoglalása megnövelte annyival az ager publicus-t, hogy nem zárható ki: néhány patricius földfoglalása meghaladhatta az 500 iugerum-ot (De Martino számításai).

Ugyanez az állattenyésztésre is kihathatott, ami megmagyarázza a törvény ilyen irányú korlátozását (100 szarvasmarha, 500 juh). Mindez indokolttá tette a törvénybe foglalt rendezést. Cato szerint 298-ban valóban érvényben is volt egy ilyen rendelkezés, amely a 4. sz.-ra ment vissza, ennélfogva a 367-es lex agraria-val való azonosítása teljesen kézenfekvő (ORF4, frg. 167; Gell. 6, 3, 37; Liv. 10, 13, 14).


.-