logo

II Martius AD

leges duodecim tabularum

A Tizenkét táblás Törvények hagyományos latin neve, vö. decemviri legibus scribundis.



A hagyomány szerint Kr. e. 451-ben felfüggesztették „az alkotmányos rendet", azaz a consul-ok helyett tízpatricius férfit neveztek ki, akinek feladata a törvények kodifikálása volt. Az első évben szabályszerűen össze is állítottak tíz táblát.
450-ben egy másik decemviratus lépett hivatalba (ennek hitelességét egyesek már vitatják), és újabb két táblát készített el. Ezután azonban - a hagyomány alapján - tyrannus-ok módjára kezdtek viselkedni, s megpróbálták folyamatossá tenni hatalmukat. Egy népi fölkelés azonban eltávolította őket, s helyreállította a régi „alkotmányos rendet".

A történetben sok bizonytalan részlet van, amelyek közül valószínűleg sokminden puszta kitalálás, pl. Appius Claudiusszal vagy Virginia-val kapcsolatban. Mégis a történeti hitelességű, s a - 451/50-es időpont is meg van erősítve a Fasti által, amelyben megszakad a consulok jegyzéke. A törvénytáblák Kr. e. 390 (vagy 387) -ig láthatók voltak, de a gall betörés őket is megsemmisítette. A szöveget lehet, hogy ezt követőleg nyelvileg felfrissítették, bár az megőrizte alapvetően archaikus jellegét. Cicero szerint a gyerekeknek még az ő korában is kívülről kellett tudniuk a leges duodecim tabularum-t. Ismerete a császárkorban is széles körű volt, Kr. u. 254-ben még ki volt függesztve Carthago piacán.

A görög - pl. a solóni törvényhozás hatása ellenére - a rendelkezések archaikus történelmi háttere világos. A vendere trans Tiberim elve egy olyan időszakra utal, amikor Róma határa a városnál húzódott, mert a Tiberisen túl már külföld volt. Hasonló irányba mutat a talio elve s a sok vallási szankció (pl. véletlen gyilkosság esetében egy kos feláldozása - 8, 24a), ami jelzi, hogy a jog ekkor még nem vált el igazán a vallástól.

A leges duodecim tabularum a „tehetősek" rendjét igyekezett kemény megtorló eszközökkel biztosítani a „szegények" felett. Ugyanakkor a leges duodecim tabularum nagy rugalmasságról is árulkodtak, amennyibe számoltak a változás lehetőségével, kimondva, hogy az a határozat törvényerejű, amelyet a nép legutóbb hozott (12, 5 = Liv. 7, 17, 12). Régebben a leges duodecim tabularum-ben egy paraszti társadalom törvénykönyvét akarták látni (Girard, Mommsen, de még Gaudemet is), újabban azonban rámutattak a külföldi jogi eljárásának kiváltságos szabályozására, a kölcsön messzemenő alkalmazására, ami mind cáfolja a leges duodecim tabularum nagyfokú primitivizmusáról régebben vallott nézeteket, anélkül, hogy az ellenkező végletbe kellene esni. A leges duodecim tabularum-t semmiképp sem lehet igazi átfogó törvénykönyvnek tekinteni.


.-