logo

II Martius AD

leges agrariae

az agrárkérdés rendezésével foglalkozó törvények általános megjelölése Rómában, ahol ez a köztársaság törvényhozásának fontos része volt, a hagyomány szerint már a „rendek harcának" időszakában is (vö. patriciusok, plebs), bár ezt a későbbi történetírás (Livius, Dionysios Halikarnasseus) meglehetősen anakronikusan mutatta be. Ennek ellenére biztosra vehetjük, hogy Rómában volt ilyen törvényhozás, mert a katonai terjeszkedés szükségessé tette azager publicus kérdésével való foglalkozást, pl. korlátozva a nem assignált földek használatát (de modo agrorum).
Az első ilyen törvényről Kr. e. 367-ből van tudomásunk (lex Licinia), amit Veii elfoglalásának következményei magyaráznak meg. Később Gallia cisalpina megszerzésekor elégítették ki a földigényt, mert Kr. e. 232-ben néptribunusként C. Flaminius keresztülvitt egy törvényt azager Gallicus felosztásáról (Ravenna és Sena Gallica között).

A Kr. e. 2. sz.-ban mégis nőtt a földnélküliek száma, s mivel az államnak nem volt többé szabad rendelkezésű ager publicus-a, ezért a Gracchusok megpróbálkoztak vele, hogy a vitatható területeket visszaszerezzék a gazdagoktól, s a szegények között újra felosszák, vö. leges Semproniae. Ezek az intézkedések részben eredménnyel is jártak, annak ellenére, hogy 121-ben M. Minucius Rufus néptribunus a leges Semproniae obrogatio-ját kívánta elérni. Az agrártörvényt valójában csak szakaszokban módosították, mígnem a (ex Thoria mintegy lezárta a gracchusi programot, és megszilárdította a helyzetet Itáliában meg a provinciák egy részében (vö. App., b. c. 1, 27, 121 második agrártörvényével, amelyet azonosítani lehet a tabula Bembina hátlapjának nagy agrártörvényével).

Drusus, a 91-es néptribunus még egyszer megpróbálkozott hasonló eljárással, mint a Gracchusok, de csak a tengeren túli területeken sikerült jelentősebb telepítéseket végrehajtani (Africa, Corsica, Baleares, Graecia, Gallia cisalpina és transalpina). Sulla proscriptio-i gyakorlatilag nagy változásokat hoztak a földtulajdonviszonyokban, részben a birtokkoncentrációnak is kedvezve. de paraszti gazdaságokat is létrehozva.
64/63-ban Servilius Rullus eredménytelenül próbált visszatérni a gracchusi módszerhez, bár elképzeléséből 59-ben Caesar valamit valóraváltott (lex Iuiia). Az utóbbi esetben már előtérbe került a veterántelepítés, ami a későbbi polgárháborúkban még nagyobb szerepet játszik, részben ismét a proscriptio-hoz kapcsolódva, hogy azután Actium után Augustus visszatérjen a földfelvásárláshoz.


.-