logo

II Martius AD

leges Semproniae.

főleg Ti. Gracchus Kr. e. 133-as és C. Gracchus 123-122-es törvényeit szokás e kifejezéssel számontartani, bár volt más ismert Iex Sempronia is (pl. az a de pecunia credita, amelyet Kr. e. 193-ban M. Sempronius Tuditanus néptribunus).

Ti. Gracchus lex-ei és rogatio-i közül a legfontosabbak a (ex Sempronia agraria, ill. a lex Sempronia agraria altera. Elfogadható Plutarchos adata, hogy Ti. és tanácsadói eredetileg egy mérsékelt törvényt kívántak előterjeszteni, de Octavius intercessio-jával szemben javaslatukat radikális irányban megváltoztatták. Főleg annyiban, hogy megszüntették azokat a könnyítéseket, amelyeket korábban megengedtek volna a nagybirtokosoknak, akik
től a föld egy részét (azager publicus-on) vissza akarták szerezni, s talán annyiban is, hogy ekkor engedték volna meg az itáliai szövetségeseknek az új adsignatio-kban való részesülést, amiről azonban Ti. a végső tervben mégis lemondott, hogy el ne veszítse a köznép támogatását. Ti. agrártörvénybe foglalt rendelkezései végül is a következők voltak.

a) A possessio korlátozása: személyenként 500 iugerum-ban gyerekenként 250 iugerum-ban, összesen talán 1000 iugerum maximummal (így Liv., per. 58, amit azonban Badian nem fogad el). Eredetileg a visszavett földért kártalanítás járt volna (Plut., Ti. Gracch. 9, 2), de ez később elmaradt (App., b. c. 1, 46), viszont a megmaradó 500, ill. 1 000 iug. ager privatus lett.

b) Viritim földosztások - Plutarchos és Appianos szerint a leges Semproniae a „szegény polgároknak", s e birtokok elidegeníthetetlenek lennének (App., b. c. 1, 38 és 121), ami újítás volt, de kérdés: vajon teljes tulajdonról volt-e szó vagy csak possessio-ról, amely utóbbi feltételezné avectigal-t. A parcellák méretét nem tudjuk, de feltehetőleg különböző nagyságúak voltak, nem lépve túl a 30 iugerum-ot (vö. a 111-es feliratos törvénnyel: lex Thoria, 14. sor).

c) IlIuiri agris d(andis) a(dsignandis) i(udicandis) választása a comitia tributa révén. Ez vagy egy kiegészítő törvény vagy egy kiegészítő fejezet lett volna, amely jogi hatáskörrel ruházta volna fel a triumuiratus-t a vitás kérdésekben. A bizottság összetétele évenként változhatott volna. Megítélte, hogy ager publicus-ról vagy privatus-ról van-e szó, rögzítette a birtokhatárokat, kivizsgálta az igényjogosultságot, a jogcímet a tulajdonnal vagy az átengedéssel kapcsolatban.

Az első agrártriumviratus tagjai maga Ti. öccse: C. és apósa: App. Claudius, a 143-as consul volt. Ti. helyére halála után C. apósa: P. Licinius Crassus Dives Mucia-nus, a 131-es consul lépett. Ezután C. mellé M. Fulvius Flaccus (125-ben consul) és C. Papirius Carbo (120-ban consul) kerül. 121-ben a senatus consultum ultimum áldozata lesz C. és Flaccus, s helyükre talán C. Sulpicius Galba és L. Calpurnius Bestia kerül (Cichorius és Carcopino értelmezése szerint).
A bizottság tevékenységét 11 cippus tanúsítja Közép- és Dél-Itáliában: Picenumban és Apuliában. Az utóbbi helyen csak az ager publicus és privatus elhatárolását tudjuk hozzájuk kapcsolni, de másutt centuriatio-t, tehát adsig-natio-t is végeztek. Már sokat vitatkoztak azon, hogy volt-e tevékenységüknek kézzelfogható eredménye. Appianos ebben az összefüggésben sok jogi és társadalmi nehézségről beszél (b. c. 1, 77). Mégis, működésük eredményességét mutatja az is, hogy Kr. e. 131 és 125 között a census-ba vettek száma mintegy 75 000-rel megnőtt, ami ennyi proletarius adsiduus-szá válását jelezheti.
Mivel az adsignatio az itáliai ager publicus ún. peremvidékeit érintette, ezért a földeket elsősorban az itáliai szövetségesektől vehették el. A földhöz juttatás mutatkozik meg egy consul (az azonosítás vitatott: P. Popillius Laenas vagy T. Annius vagy T. Annius Luscus, esetleg App. Claudius Pulcher ?) mérföldkőn (Forum Popilli = Polla, a Valle Dianóban, Campaniától délre) megtalált elogium-ában, aki azzal dicsekszik, hogy a pásztorok helyére földműveseket telepített le a Rhegium és Capua közti út mentén (ILLRP, 454).

C. Gracchus tribunus-ként több törvény közt egy lex agraria-t is elfogadtatott, amelyet a feliraton ránk maradt 111-es törvény is idéz. Egyébként a szövegek röviden említik, és Livius jelzi, hogy formálisan Ti. törvényét újította meg. Appianos csak azon törvény alakjában hivatkozik rá, amely colonia-k alapítását mondta ki. Velleius idézi az 500 iug. felső határt (2. 6, 3).
Az mindenesetre biztos, hogy visszaadta a IIIuiri-nek az időközben megszűnt jogszolgáltató hatáskörét (ILLRP, 473). Egyesek azzal is számolnak, hogy talán az itáliaiaknak is megadta a jogot a földosztásban való részesülésre. Plutarchos szerint a szegényeknek uectigal fejében adott földet, s ezt a 111-es lex is megerősíti. Van azonban C. agrárpolitikájának egy új vonása: colonia-k létesítése. Itáliában kettő biztos: Bruttium-ban Scolacium-Mineruia (az ún. Castra Hannibalis) és Tarentum területén Ta-rentum-Neptunia (Vell. Pat. 1, 5, 4).
A capuai colonia-ra vonatkozó hagyományt újabban tévesnek minősítik. C. egyik párt-híve, C. Rabirius egy olyan törvényt is előterjesztett, hogy küldjenek a tengeren túlra elsőként egy római polgárokból álló colo-nia-t, méghozzá provokatív módon Carthago-ba, amelynek földjét egy negyed századdal korábban Scipio „elátkozottá" (sacer) nyilvánította. Ez az utóbbi alapítás heves ellenállásba ütközött, s tulajdonképp ez vezetett C. bukásához. Mindhárom cos danda.

Az utóbbi negyedszázadban a Gracchusok gondolkodásában a görög filozófia és szociális gondoskodás egyre több eszméjét fedezték tel.