logo

II Martius AD

ius nominationis

A megnevezés joga. A ius nominationis consul-i jogkör része volt, és a választásokhoz kapcsolódott. Ezek lebonyolítása a consul-ok feladata volt, amely az első menetben a pályázók jelentkezésének fogadásából és a jelentkezők alkalmasságának megállapításából állt.

Az eljárás az alkalmasnak bizonyult és immáron jelöltként, candidatus-ként a választásokra bocsájtható személyek megnevezésével ért véget, ez volt a nominatio. A ius nominationis Augustus uralkodása alatt a princeps-nek adott kitüntető privilégium formájában levált a consul-i jogkörről és önállósodott. Ez Kr. e. 23-ban következett be, és azzal állt összefüggésben, hogy Augustus a hivatalviselése kapcsán személye körül kialakult elégedetlenség folytán a továbbiakban lemondott ugyan az évről évre újra és újra betöltött consulatus-ról, egyes vele járó jogköröket azonban, így pl. a választások ellenőrzésének és esetleges befolyásolásának lehetőségét nem szívesen adott volna fel.

A ius nominationis lehetőséget biztosított számára arra, hogy a hivatalban lévő consul-ok mellett harmadikként maga is részt vegyen a jelentkezők alkalmasságának megvizsgálásában és a választásra bocsájthatók megnevezésében. Mivel a pályázók úgy vélték, hogy számukra a választáson előnyt jelenthet majd, ha az állam első embere, a princeps nyilvánítja őket alkalmasnak, a ius nominationis gyakorlásával Augustus komoly konkurrenciát jelentett a consul-ok számára.


.-