logo

II Martius AD

ius gentium

a római jog igen általános és meglehetősen bonyolult része, amelyet mind a forrásokban, mind a modern szakirodalomban különféle kontextusokban és tartalommal szoktak használni. Esetenként értelme kb. ez nemzetközi jog, és a törvényes, jogi kapcsolatokat írja le Róma és a többi állam, ill. városállam között. Néha filozófiai értelemben a népek, nemzetek jogára is utalhat, ami az az egyetemes természetjog (vö. ius naturale) lenne, amelyet a ratio ültetett el minden egyes nép szülötteiben.

A harmadik s voltaképpen legtöbbször használt értelmezés a ius civile-vel való szembeállítással történik, hogy bemutassák azt a törvényes rendet, amely a római polgárok és az idegenek közti kapcsolatokat szabályozza, s amely terület különösképpen a praetor peregrinus-ra tartozott, akinek intézménye Kr. e. 242-ben jelenik meg. Ennek a felállítását az tette szükségessé, hogy Róma növekedésével kibővültek a nemzetközi kapcsolatok, élénkült a kereskedelem is, s közben a ius civile csak a római polgárok számára volt intézményesen hozzáférhető.
Az ius gentium mindazonáltal élt a ius civile számos hagyományával. A constitutio Antoniniana (Kr. u. 212), miután csaknem minden szabadnak megadta a birodalomban a római polgárjogot, ezzel a ius gentium-ot pusztán történeti emlékké tette.


.-