logo

XXV October AD

Vae victis

Vae victis – az egyik legismertebb latin szállóige, jelentése: ”Jaj a legyőzötteknek”.

Kr. e. 390-ben egy Brennus vezette gall hadsereg tönkreverte Róma csapatait az Allia-i csatában, majd kifosztotta a védtelenül maradt várost. A fellegvárba szorult római védők közt éhség, az ostromlók közt éhezés és járvány dúlt, így mindkét fél szerette volna befejezni a harcot.

”Ekkor a szenátus ülést tartott s felhatalmazta a katonai tribunusokat a tárgyalásra” – írja Livius (A római nép története a város alapításától, Ötödik Könyv 48).

Q. Sulpicius katonai tribunus és Brennus, a gallus sereg vezére találkoztak, és megállapodva, ezer font aranyban (327 kg) határozták meg a római népnek – a világ jövendő urának – váltságdíját. Ezt az önmagában is szégyenletes dolgot még egy felháborító cselekedet tetézte. A gallusok hamis súlyokat hoztak elő, s a tribunus tiltakozására az arcátlan gallus ráadásul még a kardját is a serpenyőbe dobta, s elhangzott a rómaiaknak elviselhetetlenül hangzó kijelentés: ”Jaj a legyőzötteknek!” (Vae victis)


A példázat visszafordul

A szörnyű tanulságról szóló római beszámolók ironikus vonása, hogy ennél a pontnál a példázat visszafordul, mintegy megcáfolva önmagát, ugyanakkor a hősiesség és büszkeség értékeit a háborús balszerencse fölé emelve.
A történet úgy folytatódik, hogy mielőtt a rómaiak még kifizetnék a szégyenletes váltságdíjat, megérkezik a felmentő sereggel a dictator Camillus, és mivel az egyezséget alacsonyabb rangú hivatalnok kötötte, semmisnek mondja ki azt.

Vassal, nem pedig arannyal kell megmenteni a hazát, buzdítja katonáit, akik kiűzik a városból a nemrég még rettegett gallokat. Aztán egy második csatában is szétszórják őket. (Livius szerint a Gabiiba vezető úton a nyolcadik mérföldkőnél. Ezután Róma emelkedésének korszaka következik, a várost nem is foglalja el újra senki több, mint 700 évig, és a hanyatlás időszakáig Brennus gőgjét többnyire az ostromlottak leszármazottai gyakorolják mások felett.


.-