logo

XXIV October AD

Hatalom

Az antik városállamokban a tisztségviselőkre ruházott szerepkörök (görögül: archal) feladatuk teljesítéséhez, ami személyes felelősséggel járt.

Itáliában kezdetben az efféle hatalmat nagy változatosság jellemezte: volt etruszk, umber, umber-szabell, latin és görög szisztéma, ám ezeket a római hódítás a maga rendszerével váltotta fel, s így bekövetkezett Itáliában a - egységesülése, s ezzel találkozunk mind a colonia-kban, mind a municipium-okban.
Ugyanakkor magában Rómában is elég bonyolult volt a - kérdése. ahol a magistratusokkal kapcsolatban e vonatkozásban eleve két fogalmat használtak: az imperium-ot és a potestas-t. Ezek mindegyikében kifejezésre jut az, amit magának a mag istratus-nak az etimológiája is sugall, hogy ti. az illető többre képes, mint pl. a senatus, a nép, sőt a papok.

Az imperium-ot és a potestas-t a közelmúltig elég élesen szembe szokták állítani egymással, azon az alapon, hogy az előbbi katonai és a legfőbb tisztségviselőké, az utóbbi pedig az alsóbb hivatalnokoké, s inkább magánjellegű, vö. patria potestas. Ennek azonban ellentmond, hogy a censor magas tisztségviselő volt, tevékenysége erősen katonai jellegű, mégsem biztos, hogy lett volna imperiuma. Viszont volt az - interrex-nek, aki ellenben sohasem állt hadsereg élén.
Az imperium tehát egyszerre katonai és polgári hatalom, amely erős, van jogszolgáltató és kényszerítő hatásköre, ami föltételezi az auspicia habere jogát. A potestas ugyanakkor azt a képességet jelenti, hogy egy tisztségviselő az akaratát edictum formájában tudja kifejezésre juttatni, bizonyos jogszolgáltató és kényszerítő hatáskörrel, bár a néptribunusi potestas elsősorban negatív jellegével tűnik ki.

A köztársaság idején a - időben és térben alapvetően korlátozott volt, a császárkorban azonban ez az elv részben érvényét vesztette.


.-