logo

XXV October AD

Bagaudák

lat. bagaudae vagy bacaudae. Kelta szó, jelentése harcosok.



Elszegényedett szabad parasztokból, colonus-okból, szökött rabszolgákból és volt katonákból álló nagy rablóbandákat, a római hatóságok ellen harcoló csoportokat alkottak a késő antikvitásban. A források egy része egyszerűen rablóknak, latrones-nek nevezi őket, tevékenységüket pedig latrocinium-nak. A bagaudák mozgalma szélesebb volt ennél: erős szociális és Róma-ellenes „nemzeti" tartalma is volt: a falusi lakosság rokonszenvvel viseltetett irántuk, sőt, alkalmanként maga is csatlakozott hozzájuk és részt vett a felkeléseikben.
A mozgalom okai a 3. században kialakuló sajátos galliai helyzetben gyökereztek: az állandósuló germán betörések következtében a lakosság elszegényedett, s mivel a tartomány az ellenséggel szemben központi segítségre nem számíthatott, helyben kikiáltott ellencsászárok alatt maga szervezte meg védelmét.
Aurelianus ugyan komoly erőfeszítések árán az önálló gall császárságot (260-274) a más területeken is jelentkező szeparatista mozgalmakkal egyetemben felszámolta, a birodalom stabilizálódása azonban lassan haladt előre.

A bagaudák első nagyszabású felkelésére a Diocletianus hatalomra kerülését követő események részeként került sor. Carinus caesar, akit apja, Carus a perzsák ellen indulásakor Galliában a római uralom biztosítására hátrahagyott, miután értesült apja és bátyja Keleten bekövetkezett gyanús haláláról, továbbá Diocletianus császárrá kikiáltásáról, seregével Illyricumba vonult, és ellenfele csapatait a Margus folyó menti csatában le is győzte, ezt követően azonban meggyilkolták.
Az események következtében Galliában súlyos helyzet alakult ki, s a 283-86-os években kibontakozó - mozgalom, (a csapatokba szerveződő bagaudák-ák, akiket a források falusiaknak, félrevezetett szántóvetőknek neveznek megtámadták a korrupt római igazgatás központjait jelentő városokat, elpusztították a nagybirtokosok szántóföldjeit stb.)
Amandus és Aelianus vezetésével nagyszabású felkelésbe torkollott (Eutr breu. 9, 20, 3).
Több adat arra utal, hogy Amandust császárrá is kikiáltották. Diocletianus Maximianus caesart küldte a felkelés elfojtására, aki, amellett hogy kiváló és nagy tapasztalatokkal rendelkező katona volt, maga is alacsony sorból származó, egyszerű ember volt, s részben fegyverrel, részben meggyőzéssel és a felkelésben részt vevőkkel szembeni megértéssel, „az előző korszak igazságtalanságaitól elkeseredett provinciát újra engedelmességre bírta" (Paneg. Lat. VI (7), 8, 3; továbbá III (11), 5, 3). Ennek elismeréseként 286-ban Diocletianus Maximianust magával egyenlő rangú társcsászárrá, Augustus-szá nevezte ki.

A következő századból nincsenek adataink a bagaudák-ákról, az 5. századi források azonban a mozgalmuknak a nyugati tartományokra való kiterjedéséről tudósítanak. Ezek a mozgalmak alapvetően a barbár invázióval szemben magára maradt lakosság önszerveződését és a hatalmi küzdelmekkel elfoglalt Rómával való szembefordulását jelentik.
A 407-408-as nagy alán-vandál-szvév invázió idején egy seregük az Alpok térségében tevékenykedett, és Saurus gót vezért kifosztotta. 407/408-ban Aremorica (Bretagne) elszakadt Rómától, és lakossága megvalósította a bagaudák-ák elképzeléseit. A mozgalom innen más galliai provinciákra is átterjedt, s majd csak valamikor 411-417 között tudták leverni. Úgy tűnik azonban, hogy a bagaudák felett aratott sikerek csak átmenetiek voltak, mert a század közepére már tartósan berendezkedtek Gallia és Hispania több, barbároktól még meg nem szállt körzetében.

435-437-ben, majd néhány év múlva, 444-445-ben Tibatto vezetésével újra nagyszabású felkelésre is sor került, melynek központja újra Aremorica volt. Róma végül az alánok segítségével verte le a mozgalmat, ezt követően a - galliai mozgalmáról elhallgatnak a források.

440 táján Tarraconensisben, a szvév hódítás folytán egyetlen római kézen maradt tartományban kelt fel a szegény tartományi lakosság a római uralom ellen, amin csak lassan, 445-re tud úrrá lenni a birodalmi kormányzat.

454-ben a mozgalom újra fellángolt, a gótok segítségével azonban elfojtották. A későbbi időre vonatkozóan nincsenek adataink a - hispániai tevékenységéről.


.-