logo

X Sextilis AD

Veteranus .

kiszolgált katona



A szó értelmezése a hivatásos, rögzített szolgálati idejű katonaság megjelenése előtt nehézséget okoz. A veteranus jutalma többnyire a zsákmányból való részesedése volt, jogi konzekvenciákkal járó privilégiumokat ekkor még csak ritkán adományoztak, vö. Lex Munatia Aemilia a II. triumviratus időszakában.

A császárkorban azokat nevezték veteranus-oknak, akik a kötelező szolgálati idejüket - némi módosulásokkal a cohortes praetoriae-nál 16, a legio-knál általában 20, az auxilia-nál 25, a flottánál (classis) 26 évet - letöltötték, és honesta missio-val elbocsájtást nyertek.

Az elbocsájtás ünnepélyes keretek között történt. Felolvasták a hivatalos elbocsájtó levelet, az epistola missoria, mely tartalmazta a veteranus-okat megillető kiváltságokat (immunitas), azoknál az alakulatoknál, ahol ez járt, átadták a katonai diplomát a benne rögzített jogokkal (diploma militare), átadták a jutalmakat, a praemia, mely vagy pénz (missio nummaria) vagy földbirtok (missio agraria) volt, és kifizették a veteranus megtakarításait, melyet szolgálati ideje alatt gyűjtött. Ezt követően még 4, később 5 évig a veteranus köteles volt készenlétben állni, mert háború, ill. utánpótlási nehézségek esetén szolgálatba hívható volt.

A veteranus-ok legfontosabb kiváltságai a vectigalia és portorium fizetése alóli, továbbá a honores és a munera personalia teljesítése alóli mentesség volt. Egyes kiváltságokat pl. a gyermekeik számára szóló ugyanezen mentességeket, a Kr. u. 2. századtól már csak korlátozva adták.