logo

XVII Februarius AD

Honesta missio

Tisztességes elbocsátás, a katonák megbecsüléssel, az érdemek elismerésével történő elbocsátása a római hadseregben a szolgálati idő leteltét követően.

Mindig valamilyen jutalommal, egyfajta végkielégítéssel járt, amelynek célja a katonáról, az elbocsátás után veteranusról való hosszú távú gondoskodás volt. Ennek a gyakorlatnak a kialakulása a késői köztársaság korában az akkoriban krónikussá váló hadsereg utánpótlási gondok megoldásával függött össze: az egykori nincstelenekből toborzott hadsereget ugyanis a szolgálati idő leteltével, ill. a háború végén csak úgy lehetett a korábbi parasztkatonasághoz hasonlóan zökkenőmentesen, és főleg veszélytelenül a civil életbe visszairányítani. ha előzetesen egzisztenciát teremtettek számára.
A legio-s katonák földbirtokkal való ellátása, a missio agraria Marius Kr. e. 100-ban elfogadtatott lex agraria-ját követően mintegy két és fél évszázadon át követendő gyakorlattá vált. Az itáliai ager publicus elfogytával Iulius Caesar majd Augustus alatt megkezdte a tartományi földek igénybevételét.
A veterántelepítés többnyire új város alapításával, colonia deductio-jával járt együtt. A veteránkolóniák ily módon a római uralom biztosításának fontos eszközei lettek, s jelentős mértékben járultak hozzá a latin nyelv és a római életforma térhódításához, a romanizációhoz.

A Kr. u. 2. század derekára a tartományokban is visszaszorult a veterántelepítésre használható föld: a provinciák területének jelentős részét városi territoriumok foglalták el, másutt tartós bérletek létesültek, s ugyanakkor a katonák sem vágytak messzire a hosszú szolgálat alatt megszokott környezetüktől, amely a táborral és a körülötte gyorsan növekvő lakossággal ekkor már a megélhetési lehetőségek egész sorát kínálta. Mindezek következménye a pénzbeli végkielégítésre, a missio nummaria-ra való áttérés lett.

A provinciák bennszülött lakóiból sorozott segédcsapatok az auxilak katonái jutalma a 25 éves szolgálat után a római polgárjog, a civitas Romana - mind a maguk, mind az esetleg már meglévő gyermekeiknek valamint további utódaiknak - és házasságuk törvényes elismerése (conubium) volt.

A polgárjog-adományozás tényét a személyre szólóan kiállított katonai diploma diploma militare igazolta. Az ugyancsak provinciálisokból, de részben függő helyzetű egyiptomiakból sorozott flottakatonák a 26-28 év után jutalomként ugyancsak polgárjogot kaptak, az alacsonyabb státuszúak azonban többnyire csak latint ius Latii).