logo

X Sextilis AD

Cornicularius .

neve a cornu szarv kicsinyítő képzős alakjából, a corniculum-ból származott, ui. két kicsiny szarvacska díszítette a sisakját.

A cornicularius-ok a császárkori római hadsereg altisztjei, a principales közé tartoztak. Ezek között a legmagasabb rangúak voltak. Beosztásuk a birodalmi és katonai igazgatás feladataival megbízott különböző magas rangú tisztségviselők, ill. parancsnokok (praefectus praetorio, praefectus vigilum,praefectus urbi, praefectus annonae, legatus Augusti pro-praetore, egyes procuratorok, praefectus classis, tribunus cohortis praetoriae, tribunus laticlavius, tribunus cohortis, praefectus alae, - praepositus numeri stb.) irodáihoz, officium-aihoz kapcsolódott.

Feladatkörüket a források hiánya miatt nehéz pontosan meghatározni. Mivel az officium-ok személyzetére vonatkozó feliratos emlékanyag listáin mindig a legmagasabb beosztásúként jelennek meg, sőt, az irodák névadójaként is feltűnnek (officium corniculariorum - CIL III 10437), bizonyosra vehető, hogy ők voltak ezeknek az irodáknak a főnökei.
Mivel az egyes officium-mal bíró személyek hatásköre mind mennyiségileg, mind minőségileg jelentősen különbözött egymástól, ezért az egyes officium-okban folyó munka tartalmában, de a hivataloknak a méreteiben is jelentős eltérések voltak (pl. egy Róma városi praefectus vagy egy helytartó hivatalában 100-200 irodai munkára vezényelt katona, officialis dolgozott, míg egy tribunus cohortis néhány ember segítségével látta el feladatát).
Ebből következik, hogy a különböző helyen szolgálatot teljesítő cornicularius-ok feladatkörét, azon túl, hogy a munka elosztása és az írnokok ellenőrzése az ő reszort juk volt, nehéz közös nevezőre hozni. Több jel arra mutat, hogy a tevékenységük a tabularium-hoz, azaz a nyilvántartások vezetéséhez és az iratok archiválásához kapcsolódott. A legmagasabb rangú tisztségviselők mellett több, 2-3 - is működött.


Pályafutásuk


A cornicularius-ok az adott tisztségviselő, ill. parancsnok alá tartozó csapatok katonáiból kerültek ki, már amennyiben ezek római polgárok alakulatai voltak; egy-egy - provincia inermis procurator helytartója valamelyik szomszédos tartomány legatusától kapta kölcsön őket. A segédcsapatok parancsnokainak cornicularius-ait éppen abból a kritikus 1-2. századból nem ismerjük, amikor az auxilia-k még nem a római polgárok, hanem a peregrinus-ok alakulatai voltak.
Hosszú szolgálat, átlagosán 10-15 év és több megelőző altiszti, a helytartói hivatalnál előzetes irodai beosztás is előzte meg a posztjára történő előléptetésüket. Bár ezzel elvileg eljutottak a számukra elérhető legmagasabb katonai ranghoz, ill. beosztáshoz, a feliratok azt mutatják, hogy a pályájuk többnyire csak in caliga ért véget, s a szolgálati idő leteltével evocatus-ként centuriová történő előléptetéssel folytatódott. Az egyes cornicularius-ok előmeneteli esélyei - mivel cornicularius-i beosztásuk rangja és presztízse is különbözött -, nem voltak egyformák.

A Róma városi alakulatok cornicularius-ai saját csapatuknál léptek elő centurio-vá vagy hasonló rangban valamelyik legiohoz kerültek, s úgy tűnik, igen gyorsan elérhették a primuspilus rangját.

A 3-4. sz. fordulóján már katonai tribunus-szá is előléphettek. A helytartók és legioparancsnokok cornicularius-ai egy-egy legio-nál lettek centurio-k. Legrosszabb esélyük az előléptetésre az alacsonyabb rangú katonai parancsnokok cornicularius-ainak volt, s főleg közülük kerültek ki azok, akiknek a veteranus ex corniculario kifejezés szerepel feliratán, azaz cornicularius-ként érték meg szolgálati idejük leteltét és a hadseregből való elbocsátásukat.