logo

XXI October AD

Balneum - balnea

fürdők, az előbbi egyes szám, az utóbbi a többes számú forma, ami a közfürdők esetében természetes, hiszen ezek valójában fürdőkomplexumok voltak, melyek többfajta fürdőt, ill. létesítményt foglaltak magukban.

A rómaiak naponta többször is fürödtek, de főleg délután, mindenekelőtt a 8. vagy a 9. hora tájékán (2 vagy 3 óra felé) látogatták a therma-kat. A régi rómaiak minden nap megmosták a karjukat és a combjukat, s 8 naponként fürdőt is vettek.
A közfürdők a II. pun háborútól kezdve jelentek meg, bár Rómában csak Kr. e. 20 körül épült - ismereteink szerint - az első, ám ennél régebbiről van tudomásunk Pompeiiből. Ezek vagy magán balneum vagy municipális vállalkozások voltak, amelyeket conductornak adtak bérletbe, s felügyeletük az aedilisekre hárult. Rendszerint belépti díjat kellett fizetni (balneaticum), bár néha a császár vagy egyes gazdag magánszemélyek ingyenes fürdőt kínáltak.

A császárkori fürdők egyre nagyobb mértékben elégítettek ki luxusigényeket. E célra nagyszerű építményeket emeltek, amelyek társasköröket (circuit) is magukban foglaltak, olyan egyéb fürdőlétesítményekkel, mint a „. palaestra (sportpálya) vagy kertek, szalonok, éttermek (étkező helyiségek), boltok, játéktermek, ill. könyvtárak (bibliothecae), előadótermek, s Caracalla therma-iban még Mithraeum is volt.

A fürdőket gyakran szokták úgy tekinteni, mint a római civilizáció egyik legjellegzetesebb termékét, amely mindenesetre az urbanizáció egyik fokmérője lehet, s egyike volt a római építészet és társadalom jellegzetes vonásainak. Egy olyan antik Róma-leírásban, amely I. vagy Nagy Constantinus alatt keletkezett, a Róma városi lakosságnak nem kevesebb, mint 11 állami therma és 850 magánfürdő állt a rendelkezésére, de nem hiányoztak az ilyen létesítmények a provinciákban (pl. Antoninus-fürdők Carthagóban, a Barbara-fürdők Augusta Treverorumban (= Tier), a hadrianusiak Leptis Magnában), sőt a helyőrségi katonaság számára sem. Keleten a hellénisztikus gymnasium szerepét vették át.
A nagy változatosság ellenére a római fürdő legfontosabb részei a következők voltak: alveus (vizes medence vagy kád), apodyterium (vetkőző helyiség), cal(i)darium (melegvizes fürdő; tűzforró levegőjű gőzfürdő), destrictarium (ledörzsölő helyiség), frigidarium (hidegvizes fürdő), hypocaustum (padló-, ill. falfűtés), Zabrum (lapos kád/medence hidegvizes lemosásra/lelocsolásra), laconicum vagy sudato-rium (egyfajta szauna, izzasztófürdő), natatio=piscina (úszómedence), peristyl(i)um (köroszlopos sétány), praefurnium (fűtőhelyiség), tepidarium (langyos fürdő), unctorium (helyiség beolajozás, bekenés céljára).

Az általában szimmetrikusan kialakított épületek kifelé általában szigorúak voltak, belül azonban gazdagon díszítették őket. Voltak kifejezetten gyógy- és üdülő helyek, mint pl. Baiae. Itt a legelőkelőbbeknek voltak villai, amelyek politikai találkozó helyül is szolgáltak. Már a köztársaság idején voltak ilyen luxuslétesítményei Mariusnak, Cicerónak, Crassusnak, Pompeiusnak, Caesarnak, Antoniusnak.

A császárkorban a princeps-i villa-k töltötték be ezt a szerepet, pl. Nero egy ilyenből rendezte meg anyja, Agrippina meggyilkolását. A római - kialakításában a görög hagyománynak is lehetett szerepe, ahol legkésőbb a Kr. e. 4. sz.-ban megtalálhatók voltak már a közfürdők.