logo

XXIV October AD

Latrones

Rablók, fegyveres útonállók, latro főnévből, innen a mi lator szavunk is



Az erőszakos bűncselekmények nem számítottak túlságosan ritka jelenségnek még a polgárháborúktól mentes békés időszakokban sem. A fegyveres utonállás (latrocinium) a rablók által megölt áldozatoknak (vö. interfecto a latronibus) állított síremlékek révén a birodalomnak minden részében kimutatható.
A források olyan helyeket is említenek, amelyek állandó rablófészkek voltak, ill. olyan népeket is, amelyek tartósan fegyveres rablásból és utonállásból éltek, így pl. abukoloi a Nílus nyugati, kiöntésektől elzárt deltájában, Dardania vagy lsauria és Kilikia hegyvidékének lakói. Ezek időnként - nem véletlenül általában akkor, ha a központi hatalom erőit komorabb katonai feladatok kötötték le - egészen nagyszabású akciókra is vállalkoztak.

Szicilián az Aetna vidékén Selerus banditaserege garázdálkodott, Septimius Severus alatt 206 táján Bulla Felix és mintegy 600 fős bandája tartotta rettegésben Róma és Brundisium között az utazókat. Embereket is raboltak, akiket kényszermunkára fogtak.
A bukoloi 166-172 között megélénkülő tevékenységük során majdnem elfoglalták Alexandriát, röviddel ezután, 176 táján a pannoniai származású M. Valerius Maximianus, Moesia superior procuratoraként egy különítmény élén harcolt Macedonia és Thracia határán garázdálkodó briseusok rablóbandájával (vö. Dobó 536), s nem sokkal ez követően, 186-187 folyamán az egykori katona, Maternus gyűjtött maga köré dezertőrökből és bűnözőkből álló sereget Germania superiorban, s nem csupán a birtokokat és falvakat fosztogatta, hanem nagyobb városokat, sőt Argentorate (Strassbourg) legiós táborát is megtámadta.

Néha a hatóságok tehát arra kényszerültek. hogy jelentékenyebb fegyveres erőt vessenek be a latrones ellen. A velük kapcsolatos rendelkezések a bűnesetek elszaporodásával a Kr. e. 1. században szigorodtak meg. Lucullus praetor-i edictum-a még négyszeres kártérítést írt elő a sérelmet szenvedettek javára, Sulla törvénye azonban már főbenjáró bűntettnek tekintette a latrocinium-ot, és halállal büntette. Leggyakrabban a kétágú akasztófára (furca) kötötték vagy a vadállatok elé vetteték, ritkábban keresztre feszítették őket.


.-