logo

XXXI Maius AD

Néppárt (populares)

Azt a politikai csoportosulást szokták a néppárton érteni, amely azokból a politikusokból került ki, akik a népre támaszkodva (vö. népgyűlések) és formálisan annak nevében cselekedtek.

Valójában azonban nem volt szó szervezett pártról, még ha az ókori Róma politikai szótára ismeri is a factio és a partes kifejezéseket, amelyeket ilyen értelemben szoktak fordítani. Igazából a populares tipikusan a nobiles-ből közül kerültek ki, akik azonban intézkedéseiket az optimata párttal (optimates) ellentétben első sorban nem a senatus-on és a legfőbb magistratus-okon keresztül, hanem néptribunusként vagy a tribuni plebis támogatásával a concilia plebis-en próbálták meg keresztülvinni.
A néppárt így igazában nem volt önálló politikai-társadalmi erő, hanem inkább politikai módszerként határozható meg (via popularis), amely eszközeiben és nem elsősorban céljaiban különbözött az optimates-től, még ha talán gyakrabban próbálkozott is az agrárkérdés rendezésével és az adósságok elengedésével vagy a senator-kiváltságok korlátozásával. Ennek ellenére a köztársaság végén a két csoportosulás között gyakran támadt súlyos konfliktus, amely többször erőszakhoz is vezetett, ugyanakkor az ún. optimaták sem mondhattak le már teljesen a köztársaság végén a „népszerűség" tekintetbe vételéről, s így a két módszer között volt egyfajta kölcsönhatás.

Az ún. néppárti politikához és politikusokhoz lásd mindenek előtt a következő személyeket: Ti. és C. Gracchus, Marius, Saturninus, Cinna, Catilina, Clodius és Caesar.


.-