logo

XXVI October AD

Italici

Azoknak az itáliai népeknek és nyelveknek az általános megjelölése, amelyek az indoeurópaiak közé tartoznak (bár a görögöket és a keltákat ennek ellenére nem soroljuk ide).

Így a latino-faliscus-ok, az oszk-umber vagy szabell (szabin-szamnisz) csoport és talán a venét is. Sok kutató azonban az terminus technicus-szal kizárólag vagy elsősorban az umbro-szabelle-ket tartja számon, főleg az olasz tudósok. Ez az irányzat feltételezi, hogy az oszku-szok és az umberek valamint a szamniszok együtt az indoeurópaiak egy különálló, jól elhatárolódó ága voltak, s ennek megfelelően a latin nyelvvel való érintkezések újabb kölcsönzésekkel magyarázhatók. Ezen belül is külön alcsoport lenne az oszk, az umber és a dél-picén, mely utóbbival kapcsolatban rendelkezünk a legrégibb feliratos anyaggal, amely a Kr. e. 6/5. sz.-ra datálódik.

Vannak még igen gyéren adatolt nyelvek is, amelyek ide tartoznak, mint amilyen a paelignus, a volscus vagy a marrucinus. Egyes itáliai indoeurópai nyelveket mégsem sorolnak az - által beszéltek közé, mint amilyen a messapus vagy messapicas, mely a Sallentin-félszigetről a Kr. e. 6. sz.-ból ismert, s amelyet az ókori Illyricum nyelveivel szoktak rokonítani, bár ez kellőképpen nem támasztható alá adatokkal.

A görögöt és a keltát sem szokás az Italici-hez kapcsolni. Nem eléggé indokolt a szicíliait, feltehetőleg ugyancsak indoeurópai siculus-okat sem az Italici közé sorolni. Egyesek feltételezik, hogy az Italici az Alpoktól északra eső területekről vándoroltak volna be a félszigetre, talán Kr. e. 1000 tájékán. A latinok fokozatosan kiszorították a többi Italici-t, akiknek romanizációja a szövetséges háborúban elszenvedett súlyos vérveszteség után rohamosan haladt előre.


.-