logo

XXVI October AD

Concilium provinciae.

gör. megfelelője koinon: „tartományi gyűlés".



Eredete nem világos, valószínűnek látszik, hogy a római hódítást megelőző előzményei voltak (concilia sociorum, a görög koina). A köztársaság korából csak néhány provinciaból tudunk a létezéséről (vö. commune Siciliae, koinon Asias).
A legtöbb helyen a császárkorban, a tartományi császárkultusz megszervezése kapcsán jött létre, amihez a példát és az ösztönzést az asiai (és a hozzá csatlakozó bithyninai) gyűlés adta, mely Augustus és Urbs Romae kultuszának intézményesítéséről és számukra Pergamon-ban templom építéséről rendelkezett (Kr. e. 30/29). A tartományi városok és népek küldöttségeinek gyűlése volt, mely a tartományi császárkultusz székhelyén jött össze, a gyűlés által választott főpap (sacerdos provinciae) elnöklete alatt. Semmi köze nem volt a provincia igazgatásához, nem állt a helytartó ellenőrzése alatt, a főpap mellett működő esetleges egyéb tisztségviselőit is a saját belátása szerint maga választotta, s maga gondoskodott döntései végrehajtásáról. Működésének anyagi fedezetét a városok hozzájárulásukkal maguk biztosították.
Tevékenységének középpontjában a császárkultusz állt: gondoskodott a császárkultusz templomának megépítéséről, fenntartásáról, feladata volt a kultusz ápolása, a császár számára megtiszteltetések megszavazása, a császár születésnapjának megünneplése, ünnepi játékok rendezése, követségek szervezése Rómába stb. Keleten a koina pénzt is verethetett.

A concilium provinciae működésének leglátványosabb része a városok követeinek évente történő rendszeres gyűlése és a császárkultusz szertartásának lebonyolítása volt: a pompázatos ünnepi felvonulás és áldozatbemutatás, és a rendezvények fénypontját jelentő, s egyben a szertartásokat lezáró játékok: versenyek mindenféle fajtája, gladiátorküzdelmek. Bár a concilium provinciae politikai ügyekben nem volt illetékes, a városok követeinek rendszeres találkozója alkalmat teremtett a valamennyiüket érintő tartományi ügyek megtárgyalására, szükség esetén pedig közös álláspont kialakítására és közös fellépésre.
A concilium provinciae már pusztán létével is a császár iránti lojalitást demonstrálta, ez pedig erkölcsi alapot, rövidesen pedig megkérdőjelezhetetlen jogot teremtett számára arra, hogy közvetlenül a császárhoz forduljon, és a hatalmával visszaélő helytartót bepanaszolja.


.-