logo

XVII October AD

Vicarius.

általában helyettest jelent, s mindenféle tisztségviselő, ill. katonai parancsnok helyetteseként előfordul.



A késő antikvitás igazgatási rendszerében a vicarius a kisméretű provincia-k és a nagy praefectura-k között kialakított középszintű, regionális körzetek, a dioecesis-ek vezetője. Funkciójának előzményei a 3. századba, a praefectus praetorio-k gyakori helyettesítésére nyúlnak vissza. Ezek során ugyanis a kijelölt helyettesek, a vices agentes praefectorum praetorio hatáskörét úgy is megvonhatták, hogy az akár meghatározott területre is korlátozódhatott.
A Diocletianus által végrehajtott igazgatási reform lényege az volt, hogy ezeket a kisebb körzeteken belül érvényes helyettesi funkciókat a praefectus praetorio-k egész működési területén bevezették, azaz a praefectura-k területét kerületekre, ún. dioecesis-ekre osztották fel, és az ezek élén álló vices agentes praefectorum praetorio vagy egyszerűbben vicarii funkcióját állandó intézménnyé tették. A vicarius hatásköre fedte a praefectus praetorio dioecesisen belüli teendőit.

A vicarius-i intézmény létrehozásával a császári kormányzat célja alapvetően kettős volt: egyrészt a praefectus praetorio munkájának segítése, és ezzel az igazgatási munka hatékonyságának javítása, másrészt a nagyhatalmú praefectus praetorio-k folyamatos és minden területre kiterjedő ellenőrzése volt.
Legfontosabb feladata a fel- lebbviteli bíráskodás volt, mellyel főnökét tehermentesítette. Ellenőrizte továbbá a dioecesis-ébe tartozó provincia-kban folyó igazgatási munkát, és a provinciák helytartóit (mind a senatoriakat, mind a lovagiakat), s az itt szerzett tapasztalatairól rendszeres jelentéseket küldött a császárnak.
Felügyelte a vallási életet, a birodalmi postát, a cursus publicus-t, vigyázott arra, hogy a különböző társadalmi csoportok privilégiumai a helytartók túlkapásai miatt ne sérüljenek, felügyelte a provinciák keretein belül folyó, alapvetően helytartói jogkörbe tartozó adóbehajtást. Diocletianus idején még katonai feladataik is voltak, Constantinus reformjától, a polgári és a katonai igazgatás teljes szétválasztásától kezdve az ilyen természetű teendői megszűntek.

A vicarius-ok eredetileg lovagrendűek perfectissimi voltak, Constanstól kezdve a vicarius-i hivatal a betöltőjét származásától függetlenül clarissimus-szá tette. A Notitia Dignitatum-ban a vicarius már spectabilis rangúak voltak.



.-