logo

XVII October AD

Aedilis.

Római tisztségviselő, eredetileg két - volt mint a plebs tisztségviselője, alárendelve a néptribunusoknak (tribuni plebis, ill.aedilis plebis).

Kr. e. 367-től két aedilis-t választottak a patricius-ok közül. Később a néptribunusokkal való kapcsolat feledésbe merült, és az aedilis-ek közös collegium-ot alkottak. Bár az aedilis curulis-eknek minden második évben patricius-oknak kellett lenniük.

Az aedilis-ek három fő területen tevékenykedtek: a városfelügyelet területén, beleértve a piacok és néhány rendőri feladat ellenőrzését; az annona, a gabonaellátás biztosítása tárgyában; és bizonyos játékok megrendezése ügyében. Bár az - rangban felülmúlta a quaestor-t és alatta maradt a praetor-nak, e tisztség nem volt nélkülözhetetlen eleme a aedilis cursus honorum-nak, a hivatali pályafutásnak. Mégis a játékok rendezésével nagy népszerűséget lehetett szerezni a magasabb hivatalok elnyeréséhez, s ezért megszerzése vonzó volt a politikusok számára. Később Augustus a játékok megrendezésének jogát a praetor-okra ruházta át, az annona megszervezését pedig a praefectus annonae-ra. A császárkorban az aedilis-ek jelentősége csökkent.


1. aedilis curulis

Ennek a tisztségnek a felállítását Livius a Kr. e. 367-esleges Liciniae-hez kapcsolja (6, 42, 14; 7, 1, 1-2), amivel nem mindenki ért egyet (főként Momigliano, A.: RHD, 1964, 199). A tisztség régebbi eredetét nemcsak az aedi-lis plebis méltósága mutatja, hanem Hellas és Közép-Itália több városának példája is (erről részletesebben tájékoztat Mazzarino, S.: Dalla monarchia allo stato republicano. Catania, 1945, 141-148).
E hivatal betöltőit az aedilis plebis-ekkel ellentétben a comitia tributa, vagyis a tribusonként összehívott népgyűlés választotta. Sella curulis-on ültek és toga praetexta-t viseltek. A plebeius-ok minden második évben ehhez a tisztséghez is hozzájuthattak. A játékok közül ők szervezték a ludi Romani-t. -


2. aedilis plebis

Mint a név eredete mutatja (vö. aedes, sacra - „a templomhoz tartozó”, Varr1. L. 5, 81), az aedilis-ek eredetileg a plebeius-ok azon képviselői voltak, akiknek Kr. e. 493-tól a gondjára, adminisztrációjára bízták a plebs kultuszhelyeit, vö. Ceres-szentély (Aventinus).
Ez a templommal kapcsolatban egyfajta jogszolgáltatás alapja lett, majd felügyelték a szomszédos piacot is. Választásuk a plebs népgyűléséé volt. mely a plebeius-ok közül választotta ki őket. Egy subsellium-on, padon foglaltak helyet. A játékok közül ők szervezték a ludi plebei-t és a ludi Ceriales-t. Tevékenységükhöz analóg funkciót nyertek az aedilis curulis-ok is.


3. aedilis-ek a colonia-kban és municipiumokban

A római jogú városok magistratus-ainak hierarchiájában az aedilis-ek rangban a polgármesterek, a duumvir-ek után a második helyen következtek. Azokban a városokban - többnyire municipium-okban - amelyek élén négytagú, quattuorvir-eknek nevezett testületet állt, az aedilis-ek e testület tagjai között hatalomban és rangban ugyancsak az alacsonyabb helyet foglalták el, collegae minores voltak, teljes titulusuk pedig a quat-tuorviri aediles vagy quattuorviri aedilicia potestate volt.
Kivételt az aedilis-ek alacsonyabb beosztása alól jelenlegi ismereteink szerint csupán három egykori volscus város, Fundi, Formiae és Arpinum vezetőtestülete képezett, ezeket a közösségeket ugyanis a municipium-i rang elnyerése (Kr. e. 188) után egy-egy tisztán aedilis-ekből álló háromtagú kollégium igazgatta.

A tisztség a városi magistratusok cursus honorum-ában a hivatalbetöltés sorrendjében is rendszerint a második helyet foglalta el. Választás útján kerültek hatalomba, a megválasztásuk feltételei a városi tanács, ordo decurionum tagjaival szemben támasztott feltételekkel voltak azonosak.
Az annualitas és a collegialitas elve rájuk is vonatkozott: megbízatásuk egy évre szólt, és a tisztséget a három-aedilis alkotmánnyal bíró fentnevezett városok kivételével minden esetben két polgár töltötte be, ez a kettős szám a feliratokon viszonylag gyakran felbukkanó teljesebb titulusukban, aediles-ben vagy a Iluiri aedilicia potestate-ban egyértelműen kifejezésre is jutott. Feladatkörük a Róma városi aedilis-ekhez hasonlóan alapvetően három területet ölelt fel.


1. A cura annonae a város gabonával és egyéb élelmiszerrel történő ellátásának a biztosítását, és ezzel összefüggésben a piacok ellenőrzését jelentette. A szerteágazó feladataik közé - a szállítókkal való szerződéskötéseket és a beszerzéssel kapcsolatos pénzügyi teendőket leszámítva, amelyek a duovir-ek és a tanács illetékességébe tartoztak - a szállítások megszervezése, az élelmiszer raktározása, amennyiben árusításukra a város saját tulajdonban lévő üzleteket, árusító helyeket, közkonyhákat is tartott fenn, ezek ellenőrzése tartozott. Esetenként, ha a tanács szükségesnek ítélte, és az ügyben határozatot hozott, az arra jogosult városlakók számára élelmiszert osztottak.
Ellenőrizték a szabad kereskedelem útján a piacokon forgalomba kerülő áruk minőségét és árát: a silány, romlott vagy tiltott termékeket elkobozták és megsemmisítették, a súlyok és egyéb mérőeszközök hitelességét ellenőrizték, a hamis eszközöket elkobozták, összetörték, és a csaló árus számára, annak költségén, új, hiteles mérőalkalmatosságot csináltattak. Feladatuk volt az árspekulációk megakadályozása, különösképp a maximált gabonaárak betartatása, az árusító helyek elosztása, továbbá a piac tisztaságának és rendjének felügyelete. Mindezekkel összefüggésben bírságot róhattak ki, élhettek az áruelkobzás eszközével, és súlyosabb szabályszegések esetében jogi eljárás megindítását is kezdeményezhették. Az általuk beszedett büntetéspénzeket ugyan a városi pénztárba utalták, ám ezeket a város elkülönítve kezelte, és csak az aedilis-ek használhatták fel kiadásaik fedezésére.


2. A cura urbis a profán és kultikus célú közterületek, középületek, és infrastrukturális létesítmények fenntartását, működtetését, karbantartását, s időnként építésük ellenőrzését jelentette. Idetartozott többek között az utak, járdák, vízlevezető árkok és csatornák tisztaságának ellenőrzése - a tisztítás a tulajdonosok kötelessége volt, s ha ezt elmulasztották, az ő költségükre az aedilis-ek ezt vállalkozókkal elvégeztették -, ugyanezek karbantartása, az utcák kiköveztetése - ezt ugyancsak vállalkozókkal végeztették.
A nagyobb volumenű munkák és építkezések megrendelése és ellenőrzése már nem voltak jogosultak, hacsak nem a büntetéspénzekből vagy saját vagyonukból finanszírozták azokat. Biztosítaniuk kellett továbbá a közlekedés biztonságát és zavartalanságát, ezért a veszélyessé vált vagy az általános építésrendészeti és várostervezési normákat be nem tartó, útakadályt képező épületeket, épületrészeket lebontatták; a tulajdonosokat romló állagú házaik kijavítására kötelezték; a veszélyes állatokat, így a harapós kutyákat, az utcáktól távol tartatták - a szabályokat be nem tartó állattulajdonosok súlyos büntetést fizettek! -; az utcán támadt perpatvarokat vagy verekedéseket lerendezték.
Feladatuk volt a vízvezetékek, víztárolók, és közfürdők karbantartása, valamint az utóbbiak működtetése is, azaz vízzel, tűzifával, olajjal való ellátása, és a fürdőzők nyugalmának biztosítása. Hozzájuk tartozott a fogadók, csapszékek, és bordélyok felügyelete; a temetők és temetkezések ellenőrzése, és az ezekkel kapcsolatos hygiénés és takarékossági városi rendszabályok betartatása.
Ők ellenőrizték a város által a polgárokra kirótt közmunkák munus-ok teljesítését; biztosítaniuk kellett a vallási élet zavartalanságát, meg kellett akadályozniuk, ill. büntetniük kellett a vallás- és templom gyalázást; be kellett tartatniuk a nyilvános helyekre vonatkozó öltözködési normákat stb.


3. A cura ludorum egyrészt az összes, a városban rendezett ünnepi játék helyének az előkészítését és a játékok általános felügyeletét jelentette; mindeközben az aedilis-eknek ügyelniük kellett a municipális alkotmányban a játékok rendezésével kapcsolatban előírt normák betartására. Ezen kívül - ugyancsak a municipális alkotmányban előírtak szerint - az aedilis-eknek maguknak kellett megrendezniük bizonyos játékokat. Erre a célra a városi pénztárból kiutalták számukra a rendezésre előírt minimál összeg felét, a másik felét - a közvélemény nyomása miatt valójában azonban ennél sokkal többet - a saját zsebükből kellett állniuk.
A hispaniai colonia Genetiva Julia alkotmánya pl. a capitolium-i triász tiszteletére rendezendő háromnapos játékokra az aedilisek számára 1000-1000 sestertius kiutalását irányozta elő (CIL II 5430). Ünnep sokféle volt, és igen változatos módon lehetett őket emlékezetessé tenni (ehhez 1.ludi). A kötelezően megrendezendő játékokon túl természesesen az aedilis-ek saját költségükön továbbiakat is rendezhettek. Az elvárások és a költségek folyamatosan nőttek, s az aedilis-i tisztség emiatt - hasonlóan más, nehéz anyagi terhekkel sújtott méltóságokhoz - a Kr. u. 2. században a birodalom számos vidékén már elveszítette vonzerejét.
Az utánpótlási gondok leküzdésére az aedilis-ek egyes feladatköreinek ellátására a városok egyre gyakrabban, és mind több aedilis-i részfeladatra - curator-okat neveztek ki, akik a reájuk bízott feladatkört gyakran már kezdettől fogva kötelezően kirótt szolgáltatásként, - munus-ként látták el.

Az aedilis-ek hatáskörének szétaprózása végül magát a funkciót tette feleslegessé. A tisztség valamikor a Kr. u. 3. század folyamán szűnt meg, pontosan nem tudjuk, hogy mikor. Az utolsó létezését bizonyító biztosra datálható feliratok Alexander Severus korából (Kr. u. 222-235) származnak.


.-