logo

XXIV October AD

Lonca

a lorum szó szóból (vö. Serv. Aen. 11. 679: lorica est tegimen de loro facturn...). A római katonák hagyományos, szíjjal megerősített vászon vagy bőrmellvértje volt, amit valószínűleg már a korai időkben is használtak.

Elsőként Polybios írta le (6, 23, 14). Combközépig érő ujjatlan ruha volt, amely deréktól lefelé és a vállaknál egy vagy több sorba szedett szabadon lógó csíkokkal volt megerősítve. Később fémlapokkal vagy pikkelyekkel is növelték ellenállását, és a szó jelentése általánossá vált, általában mellvértet, így mellpáncélt is értettek alatta.

A késői köztársaság korában és a császárkorban többféle tipasa volt használatban. A császárkorban általánossá vált a fémpáncél amelynek több féle fajtája létezett, a bőrvért fémlapokkal megerősített változata visszaszorult. Claudius császár kísérletet tett a pikkelypáncél általánossá tételére, ez azonban végül nem valósult meg.
Egyfajta egységesedés ezen a téren végül mégis bekövetkezett, abogyan az Marcus Aurelius oszlopáról leolvasható: a praetoriánusok ugyanis pikkelypáncélban (lorica squamata), a legionáriusok lemezpáncélban (az utókor által alkotott nevén lorica segmentata-ban), az analiárisok lánc vagy gyűrűspáncélban lorica hamata) jelennek meg rajta.

A Kr. u. 3. században, amikor a lovasság és a ballisztikus fegyverek jelentősége megnőtt, s fokozott követelmény lett a gyalogság mozgékonysága, lonca könnyebb változataira, a sodronyingek használatára tértek át.


.-